2015. október 29., csütörtök

Disznóvágás, disznótor a néphagyományban



Meghatározott időpontban: Egyed napján, azaz szeptember 1-jén fogták régen a disznót hízóba. Hagyományosan november 30-a a disznótorok kezdőpontja, így nem a véletlen műve a „disznóölő Szent András" népi elnevezés András napon.  A farsangi időszak a lakomák , esküvők ideje, s a disznótoroké is. A téli esküvőknek számos oka van, de az egyik az, hogy kellett a hús a lakodalomba, kellett a hízott disznó, s ennek nem  a nyár az ideje.

A nagycsalád úgy ölt disznót, hogy hol itt, hol ott kerüljön sor erre a tevékenységre. Egyrészt így segíteni tudtak egymásnak a munkában, másrészt meg így mindig volt kóstoló a háznál.

A néphiedelem szerint tilos disznót ölni újholdkor, mert akkor férges lesz a hús. Kedd, péntek, vasárnap ugyancsak alkalmatlan a disznóölésre, mert megromlana a hús.

Disznóvágás a tanyán 1930-ban:


A disznóölést hajnalban kezdték - kezdik ma is. A segítőket először is pálinkával kínálták. A legügyesebb, leggyakorlottabb férfi szúrta le a disznót és aztán ő is bontotta fel. Amelyik családban nem volt ilyen ügyes ember, ott böllért, hentest hívtak ezekre a munkákra. Négy emberre volt szükség a sertés lefogásához, őket fogónak nevezték., s mellettük kellett állnia a vérfogó asszonynak is. Miután leszúrták a disznót, megperzselték, a szőrét lekaparták.


A disznó bontása ezután következett .
A disznóvágásban és feldolgozásban vannak külön női és férfimunkák. A leölés meg a bontás a férfiak dolga,  de a kolbász, hurka, disznósajt készítése is,mert ezek nagy erőt kíván kívánnak.
Az asszonyok feladata. a bél tisztítása, a főzött töltelék elkészítése, s  feladatuk a friss ételek elkészítése  is, mert a munka mellett az evés-ivásra is gondolni kell. Először a hagymás, megpirított vérből falatoztak. Ebédre aztán frissen sült pecsenye illatozott az asztalon. Az eladó lány feladata volt a hájas pogácsa elkészítése, ezen a műveleten sok múlott: ha a pogácsa jól megemelkedett, azt jelentette, hogy hamarosan férjhez megy.
A hagyományos, gazdag disznótori vacsora húslevessel kezdődött, töltött káposztával, sült hurkával, kolbásszal, pecsenyével folytatódott, rétessel, fánkkal fejeződött be. Senki sem maradt éhesen!

A disznóölésen sokan részt vehettek, a bőséges vacsorából bőven ettek, de azok is eljöttek úgymond látogatóba, akiket nem hívtak. Fiatal legények, férfiak, nők mentek a disznótoros ház ablaka alá tréfás, akár pajzán versekkel gondoskodtak a vígságról.

A vacsora ideje alatt jártak a kántálók. Hasznoson erre fiúk vállalkoztak. Többen összeverődtek, és a disznótoros házak ablaka előtt rákezdtek:

Megdöglött-e az a disznó, akit megöltek?

Maradt-e a hurkájából, adjanak egyet!

Mer holnap péntek lesz,

a maradék nem jó lesz.

Fülét, farkát a papoknak,

Hurkáját a diákoknak,

adjanak egyet!

Ha kaptak a finomságokból, akkor  ezzel köszönték meg:

Áldja meg az isten e háznak gazdáját,

Töltse meg az isten mind csűrét, kamráját.

Ha nem kaptak, ezt kívánták:

     Áldja meg az isten e háznak gazdáját,

Töltse be az isten tetűvel, bolhával.

Ilyenkor aztán elfutottak, mert repült utánuk, ami a háziak keze ügyében volt..

 Néhol a disznótori kántálók cigánynak, medvének, kéményseprőnek öltözve állítottak be. Kutyaverő bottal, rossz tepsikkel, fedőkkel mentek. A szobába érve összeverték a tepsiket, fedőket, a bottal a szoba földjét szurkálták, hogy a gazdának szerencséje, pénze legyen:

Látom az ablakon,

Málé az asztalon.

Nem köll nekem málé,

Legyen a gazdáé.

Köll nekem rétes,

Az is legyen mézes,

Hosszú nagy szál kolbász,

Vastag sült hurka,

Jó darab szalonna.

Ha nem fogadták a kántálókat, bekiabálták:

Négylába van a disznónak,

Ötödik a farka.

Farka alatt van a duda,

Fújja meg a gazda.

     (Borus 1981: 99)

A kántálókat azért legtöbbször illendően megkínálták. Igyekeztek megtudni, hogy kicsodák a vendégek, kiket rejt a maskara. A cigánynak öltözött kántálóval jósoltattak, a medvének öltözött kántálónak táncolnia kellett. Aztán a kántálók  levetették a maskarát, és a háziak  az asztalhoz ültették őket.

Nagykőrösön a nagyobb gyerekek, de inkább legények és lányok maskarába öltöztek, és a beköszöntés után kántáltak:

Szegény vándorok vagyunk,

éhesek vagyunk,

szállást nem kapunk.

Kínáljanak meg minket!

Kívánunk a gazdának,

ahány falatot ád,

annyi disznót vágjon.

Közkeletű kántáló versek:

Itt ma disznót sütnek,

Jól érzem szagát,

Talán nekem adják

A hátulsó combját.

A disznótorral kapcsolatos másik adománygyűjtő szokás a nyársdugás. Fiúk többágú nyársat dugnak a kilincsre vagy az ablakba, s az egyik ágára tréfás, gyakran trágár szövegű papírlapot szúrnak. A háziak cserébe a nyársra hurkát, kolbászt, szalonnát, pogácsát szúrnak. A nyársdugók kiléte titokban kellett maradjon..

 Néhol az alakoskodók menyasszonynak és vőlegénynek öltöznek. A menyasszony (egy legény) arcát fátyollal bekötik, a fejére kukoricaháncsból készítenek koszorút. A kezében üres kosarat és főzőkanalat visz. Vőlegénynek viszont egy leány öltözik, aki a kezében üres demizsont vagy üveget visz.  Bár a házhoz egész csapat kíséri őket, de csak ketten mennek be. A háziak kérdezgetik őket, de ők csak mutogatva adják tudtul, hogy táncolnának. Tánc után mutogatva kérnek enni, inni, azt azután közösen fogyasztják e a kint várakozókkal. Általában a disznótori alakoskodást a némajáték jellemezte és olyan maszkok viselése, hogy a résztvevők felismerhetetlenek legyenek.

A disznótorból senki sem távozott üres kézzel, mert hurkát, tepertőt, abárolt szalonnát, esetleg friss húst, süteményt csomagoltak a jelenlevőknek. A kóstolót természetesen viszonozni illett.
A disznótor utáni napokban bőven akadt tennivalómunka, hiszen ki kellett olvasztani a zsírt, a szalonnát és a sonkát pedig elő kellett készíteni a füstöléshez.

Forras : innen...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése