Az arisztokrata gyermekbe születése pillanatától a kivételezettség tudatát nevelték. Mire felnőtt, magától értetődőnek tekintette, hogy mindenből a legmagasabb színvonalú jár neki. Az élet minden területén tiszteletet követelt magának és igényt tartott az irányításra. Elitizmusuk fontos eleme volt az elzárkózás, amely kapcsolataikban és viselkedésükben éppúgy érvényesült, mint anyagi-tárgyi környezetükben.
A posztot a blog első vendégszerzője, Dobszay Tamás írta.
A képválogatást a házigazda végezte.
Wilhelm Gause: Udvari bál Bécsben, 1900
A főnemesi családok jellemzően többlaki életet éltek. Az egyik helyszínt az öröklött – esetleg átépített – barokk vagy klasszicista, illetve historizáló stílusban újonnan emelt kastély biztosította. Itt kevesebb formasággal járó életmódot folytathattak, terjedelmes birtokaik jóvoltából pedig élvezhették a természet közelségét is. A vidéki rezidenciák közül egyeseket csak vadászkastélynak használtak (ezeket rusztikusabban rendezték be és trófeagyűjteménnyel díszítették), másokban a család felhalmozott értékeit őrizték. Voltak persze olyanok is, amelyeket úgy rendeztek be, hogy huzamos tartózkodás esetén is kényelmes otthont nyújtson a családnak.
A tiszadobi kastélyt Andrássy Gyula gróf építtette 1880-85 között neogót és reneszánsz stílusjegyekkel, főleg Loire-völgyi mintákat követve. Vende Aladár akvarellje
A kastélyt díszes, tekintélyt parancsoló kerítés vagy magas kőfal választotta el a külvilágtól. Növényritkaságokkal beültetett hatalmas, olykor pálmaházzal vagy orangerie-vel és tóval is rendelkező, festői tájkertje elszigetelte a falu „közönséges” látványától és zajaitól. A kertművészet e remekei a pihenés, a sportok, a családi és társasági együttlét, a gyermekeknek pedig a játék számára biztosítottak helyet.
A Zichy grófok soponyai kastélyának parkja, 1913. Forrás: Fortepan
A kastélytól jobbra, de még a parkban állt szép barokk templomunk. Kegyúri templom. Még nagyon régen a Zichy család építtette. A főbejárat a kis falu felé nyílt. A család részére a templom oldalán volt egy kapu, mely az oratóriumba vezetett. A templom körül bekerítve a családi sírkert.
A kastélytól szintén jobb kéz felé, de már messze a templomtól, álltak a híres szép üvegházak, pálmaházak és a nagy orangerie. Odescalchi-Zichy nagyanyám idejében ezek országos hírűek voltak. Az üvegházak és az orangerie ritka példányait tavasszal kiültették a kastély parkjába, az épület közvetlen közelébe, úgyhogy a parknak ez a része valóban buja mediterrán kertté alakult át.
A kastély baloldalán állt az úgynevezett kiskastély. Ez földszintes volt, szintén barokk stílusban épült, boltíves szobákkal. A parkban százados fák árnyékában vízirózsákkal borított, szép nagy tó terült el.
Szolcsány erdőségei híresek voltak gazdag vadállományukról. A nevezetes Nyitra megyei szavasokon kívül sok volt az apróvad is: nyúl, fogoly, fácán. Atyám, akárcsak egész családja, híres vadász és kitűnő lövő volt. Nagy gondot fordított a vadállomány fejlesztésére. Írószobájának falait szebbnél szebb kapitális szarvas- és őzagancsok díszítették. Az erdő legszebb és legmagasabb részén szép vadászlakot építtetett, és Hubertusbrunn-nak nevezte el. Amikor Magyarországon, illetve Szolcsányban tartózkodott, napokra, sőt hetekre felköltözött szeretett vadászlakába. Különösen szarvasbőgés idején.
Odescalchi Eugénie: Egy hercegnő emlékezik. Budapest, 1987.
Andrássy Manó gróf parnói kastélyának üvegháza. Thomas Ender akvarellje
A kastélyok azonban az év hosszabb-rövidebb szakában üresen álltak, mert a főrangúak idejük jelentős részét másutt töltötték. A leggazdagabbaknak Budapesten és/vagy Bécsben, illetve a birtokaik közelében fekvő nagyobb városokban is volt lakásuk. A „lakás” jelenthetett saját palotát, vagy – lehetőleg más arisztokratáktól – bérelt lakrészt. A városi lakás megválasztásánál is törekedtek rá, hogy a köznéppel való vegyülést elkerüljék.
Erdődy István gróf villája az Andrássy úton
A paloták – lehetőség szerint kerttel – a fővárosban sajátos mágnásnegyedeket képezve helyezkedtek el. Ilyen volt Budapesten a Vár és az alatta húzódó Duna-part, a régi Képviselőház és a Nemzeti Múzeum környéke, valamint az Andrássy út. A Nemzeti Múzeumot teljesen körülfogta a főúri rezidenciák láncolata: csak a Károlyi-család tagjai fél tucat palotát birtokoltak pár száz méteren belül
Károlyi Alajos gróf palotája a kert felől. Pollack Mihály tér 3.
FSZEK Budapest Gyűjtemény
A főnemesség nem tagadta meg magától a hegyvidéki és a tengerparti üdülés élményeit sem. Tátralomnicon részben az ő igényeik kiszolgálására épült üdülőövezet, de látogatták Abbázia vagy a távolabbi francia vidékek tengerpartjait is. Ha mégsem saját házban vagy rokonnál, ismerős rangtársnál szállt meg, a főnemesség lehetőleg akkor is elkülönült: a Semmeringen például a Hotel Pannhans az arisztokrácia, a Südbahn Hotel a nagypolgárság szállodája volt. A finnyásabbak külön villát béreltek, hogy a hotelben hiányzó nyugalmat élvezhessék.
Golfozás Tátralomnicon. Vasárnapi Ujság, 1909
A modernizáció főként a kastélyok és paloták belső kényelmi kialakításában jelentkezett. Az újabb építésű kastélyokban már nem a korábbi egyhangú teremsoros elrendezést alkalmazták, hanem elkülönítették a közösségi és a magántereket. Gáz-, olaj-, sőt villanyvilágítás egészítette ki a régi csillárokba és tartókba állított gyertyák fényét. A jobb világítás megengedte, hogy a század elejének világos falfestését mintás, gyakran sötétebb színű kárpitozás vagy faragott, pácolt faburkolatok váltsák fel. A kastélyokat csatornázták, vízvezetékkel, fürdőszobával látták el, a régi kandallók és kályhák mellett lég- vagy központi fűtést létesítettek.
A Wenckheim grófok szabadkígyósi kastélyának ebédlője 1896-ban. Klösz György felvétele
A korábbi biedermeier ízlést a bútorozásban is felváltotta a historizmus, a falak menti elhelyezést pedig a csoportokba rendezés. A helyiségek száma és az öröklött tárgyak sokasága lehetővé tette, hogy az egyes termeket a bútorzat stílusa, jellege szerint is elkülönítsék (gobelin-terem, kék szalon, rokokó-szalon stb.).
A Zichy-Hadik kastély Seregélyesen, 1902. Forrás: Fortepan
A mindennapi élet egyes tevékenységei is külön helyiségeket kaptak. A családtagok mindegyikének külön háló vagy lakosztály járt, a ház urának saját dolgozószoba. A vendégeket hosszabb tartózkodáskor önálló lakosztályban, vendégszobákban, olykor külön szárnyban helyeztek el. A családi együttléthez és a vendégek fogadásához ebédlők és tágas szalonok álltak rendelkezésre. További ebédlők szolgáltak a gyermekek és nagyszámú – legalább tucatnyi, olykor akár félszáz fős – személyzet részére. A dohányzó adott keretet a férfitársaság oldottabb beszélgetésének, így a nemhivatalos politikai életnek is. A társasélet reprezentatív helyszíne a díszterem, néhol külön táncterem volt. A szórakozást szolgálta a biliárd- és a kártyaszoba meg a lovarda.
Úriszoba a keszthelyi Festetich-kastélyban
A nemzedékek óta halmozódó műtárgyaknak a könyvtár, képtár, gyűjtemény adott helyet. Ezeket külön termekben, mennyezetig nyúló galériás polcokon, szekrényekben helyezték el, a képekkel, a legrangosabbaknál az ősgalériával együtt. A könyvtár részben az ismeretszerzés lehetőségét biztosította felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, de mérete és értékes ritkaságai miatt reprezentációra is különösen alkalmas volt.
Könyvtárszoba az Andrássy grófok homonnai kastélyában
A főnemesség élen járt a régiségek, művészeti gyűjtemények gyarapításában. Műgyűjtő volt Batthyány Géza és ifjabb Andrássy Gyula is, aki szalonjában kedvenc műtárgyai között fogadta látogatóit, ezeket szemlélve, látszólag nem is figyelve beszélgetőpartnereire. Andrássy Dénes – korában kivételes módon – az egyszerű embereknek is lehetővé tette külön épületben elhelyezett képtárának látogatását.
Esterházy herceg európai viszonylatban is figyelemre méltó műkincsgyűjteménye mellett a fraknói várban természeti kuriózumokat éppúgy őriztek, mint a hadi dicsőségekre emlékeztető fegyvertárat. (A gyűjtemény jelentős része ma is ott látható.)
A hétköznapi luxus
Az öltözködésben az igényesség a kitűnő anyagokból, finom kelmékből készült, a legjobb cégeknél készíttetett, az évszakhoz és a tevékenységekhez igazodó, pazarló méretű ruhatár kialakítását eredményezte. A korszerűség és az anakronisztikus hagyomány egyszerre érvényesült. A köznapi viseletben a kiegyezéstől kezdve uralkodott az európai polgári ruha, a reprezentációs, politikai jellegű alkalmakra viszont a főnemes - ha nem volt alkalmas állapotú az örökölt ruhatárban - elkészíttette a prémes, arany zsinóros, kócsagtollas díszmagyart. Ennek árából nem egyszer földbirtokot vagy budapesti házat lehetett volna venni. S említenünk kell persze az ékszerek sokaságát is, amelyek egyben fontos, válsághelyzetekben mozdítható tartalékot is képeztek.
Apponyi Albert gróf díszmagyarban. László Fülöp festménye
A bőség, a választékosság és a szertartásosság az étkezésben, az otthon is kiöltözve, értékes porcelán és ezüstkészlettel elfogyasztott hat–nyolcfogásos, étel- és italritkaságokkal készült vacsorákban is megnyilvánult.
No és persze ott voltak a végtelenbe nyúló ebédek és vacsorák. A hűvös, hosszúkás teremben mindig sokan ültek az asztalnál. A szűkebb család tagjai, nagybácsik és nagynénik, nővéreim férjestül, Duci bácsi politikai hívei és művészek – a vendégek heteket töltöttek nálunk. Máig is megoldhatatlan rejtély számomra, hogyan tudtunk akkoriban olyan rengeteget enni. …
Tiszadobon a közönséges hétköznapi ebéd kiadós előétellel kezdődött, sajtos soufflé vagy rákmajonéz, majd tiszai hal következett, pompás, friss, nyílt tűzön ropogósra sütött kecsege; utána jött a fő fogás, rendszerint marhasült, borjú vagy kacsa, három-négy különböző körettel és főzelékkel; a negyedik fogás külön zöldség volt, esetleg spárga; utána torta és fagylalt következett. … Utána lassan vége felé tartott az ebéd: már csak édes kukorica következett vajjal … meg sajt és száraz aprósütemény. Befejezésül pedig … jégbe hűtött dinnye, s persze, minden más nyári gyümölcs, ami éppen érett. A remek magyar borokból mi, gyerekek, nem kaptunk. …
A hallban ittuk meg az ebéd utáni török kávét. De hamarosan elkövetkezett a délutáni tea ideje… A „tea” tulajdonképpen nem teát jelentett, hanem különféle fagylaltokat, tejszínhabos kávét, öt-hatféle tortát, kalácsot, meleg teasüteményt, vajas kenyeret, dobostortát és ismét dinnyét s más gyümölcsöket. Este nyolckor újabb több fogásos, levessel kezdődő, de a délinél valamivel szerényebbre méretezett étkezés következett.
Károlyi Mihályné: Együtt a forradalomban. Emlékezések. Budapest, 1967.
Néhány darab a kismartoni Esterházy kastély asztali készletéből
Exkluzív szórakozások
Az arisztokrácia életéhez hozzátartozott a gyakori utazgatás. A tél és a báli szezon a városi palotákhoz, a nyár a vidéki rezidenciához, az ősz a vadászkastélyhoz kapcsolódott A többlakiság változatos, válogatottan szép környezet élvezetét biztosította, egyben folyamatos költözködésre késztette őket. A kapcsolatok ápolása miatt gyakran utaztak látogatóba is, részben itthon, részben külföldre: a mágnások olykor hónapokat töltöttek külhoni rangtársaiknál.(Mellesleg az arisztokrata házasságok jellegéről is sokat elmond, hogy a házastársak milyen sok időt töltöttek egymástól távol. A közéletbe bekapcsolódott férfiak Budapestet, míg asszonyaik inkább Bécset keresték fel.) Csaknem kizárólag ők engedhették meg maguknak az Európán kívüli utazás kalandját is.
Zichy Jenő gróf Vámbéry Árminnal és kísérőikkel 1864-ben, közép-ázsiai expedíciójukon
A szabadidő eltöltésében is a fentiekhez hasonló elitizmus érvényesült. A középosztály körében is szokásos séta, kirándulás és evezés mellett a tehetős kevesek kedvelt sportja volt a vitorlázás, a lovaglás és a vadászat. Utóbbi már csak azért is, mert az arra alkalmas erdőségek az ő tulajdonukban voltak. A kastélyok parkjából nem hiányzott a teniszpálya, olykor úszómedence, a fiatalok krikettel, golffal, lovaspólóval szórakoztak.
Medvevadászat az Andrássy grófok betléri birtokán
A főnemességnek úttörő szerepe volt a modern és egyelőre még drága, ezért keveseknek elérhető technikai vívmányok használatba vételében. Az automobil – ami ekkor még inkább költséges hobbi, mint közlekedési eszköz – és a repülés magyarországi kezdőlépéséinél természetesen ott találjuk az arisztokratákat. A főúri társas élet kiemelkedő eseményei voltak a bálok, a fényűző pompa, a személyes szépség és a tárgyi értékek megmutatásának alkalmai. Ezeknek fontos szerep jutott a házassági piac működtetésében is.
1902 április utolsó vasárnapján tartották Budapesten az első automobil-korzót. Az érdekes és újszerű látványosságot a budapesti automobil-klub rendezte s részt vettek benne a gépkocsi sportjának kedvelői közül számosan, köztük Andrássy Géza, Esterházy Mihály, Szapáry Pál grófok, stb. Az idő ugyan nem nagyon kedvezett; borús és szeles volt, de a korzó mégis jól sikerült. A társaság a Tattersalban gyülekezett s innen kiindulva a Stefánia-úton és a Városligeten át a római fürdőbe mentek ozsonnára.
Kaszt a társadalom felett
A főurak nemcsak otthonaik révén zárkóztak el, de a lehetőleg a nyilvános terekben is. A színházi, illetve operaelőadást külön folyosóról és lépcsőházból megközelíthető páholyból hallgatták. Nem véletlenül emlegették „mágnáskaszinóként” a Nemzeti Kaszinót sem (tagságának fele volt főrangú), de a fővárosi arisztokrata férfiak igazán exkluzív szervezete a Lovasegylet lett.
A Nemzeti Kaszinó társalgója
Báljait a főnemesség az előkelő Stefánia úti Park Klubban vagy saját palotái termeiben tartotta. Ez nem jelentette azt, hogy egyáltalán ne jelentek volna meg szélesebb nyilvánosság előtt, hisz egy-egy főrangú személy megnyerése valamely társadalmi eseményre a rendezvény jelentőségét is növelte. Ezeket az alkalmakat azonban az előkelők csak megtisztelték jelenlétükkel, a protokolláris első szakaszt követően távoztak.
A Park Club a Stefánia úton
A főnemesség természetesen halálában is elkülönült: a családi sírbolt általában nem is a temetőben hanem a kegyúri templom kápolnájában, kriptájában, vagy a kastély kertjében épült fel. Az arisztokrácia a vallási életben is kiváltságokat vindikált magának. Az istentiszteletet magánkápolnában vagy a templom elkülönített főhelyein, olykor külön karzaton ülve hallgatta. Az egyház más kedvezésekben is részesítette az előkelőket, így a katolikus egyház által előírt böjtöket sem kellett megtartaniuk.
Andrássy Gyula gróf mauzóleuma a tőketerebesi kastély parkjában
Az elzárkózás, a kiválóság öntudatának légköre miatt nem volt ritka a személyiség gőgös torzulása. Valószínűleg nem igaz, de jellemzi a kort a pletyka, mely szerint Festetics Tasziló herceget „birtokainak alkalmazottai nem is üdvözölhették, ha kikocsizott keszthelyi kastélyából, hanem előírás szerint földre vetették magukat, hogy ne is lássa őket”. Károlyi Zsuzsanna kedvenc mondása volt: „a többiek nem számítanak”– írja Károlyi Mihály, akit rangbéli társai különcnek tartottak, mert házában gyakorta fogadott nem főrangú értelmiségieket. A felsőbb körökben mindig volt egy – általában idősebb – arisztokrata hölgy, akinek a szava mérvadó volt abban a tekintetben, hogy a „társaság” kit fogadhat be.
A főnemesi elhatárolódás csak lassan, a századforduló után kezdett oldódni. Hazai tapasztalatok megszerzésére a főnemesi ifjak néhány évet már valamelyik hazai elitiskolában, például a pesti piaristáknál is eltöltöttek. Az iskolai érintkezés a felső középosztály fiaival, majd a 20. században gyakoribbá váló munkavállalás hozta el a körön kívüli kapcsolatok kialakulásának első lépéseit.
A határok oldódása azonban lassú folyamat volt. “A falu vagy kisváros közepén, ritkán szélén lévő, őspark lombjai közül kikandikáló, Mansard tetejű kastély felé áhítattal néznek a helybeliek, és boldog az a honorácior, aki olykor-olykor ebédmeghívást kap, vagy valami hivatalos ténykedés végeztével a hallban vagy a férfiszobában koccinthat a házigazdával és rágyújthat egy bőrszivarra” – írta még az 1920-as évek végén is a korabeli magyar társadalom éles szemű megfigyelője, Weis István.
Pálffy Pálné Károlyi Geraldine grófnő gyermekeivel
Forras : innen...
