A következő címkéjű bejegyzések mutatása: történet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: történet. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. január 31., szerda

A tea története


A jól ismert legenda szerint időszámításunk előtt 2437-ben találta fel a teát Sen-nung teljesen véletlenül, miután a tealeveleket a szél fújta egy kanna forró vízbe.


A következő néhány ezer évben nem is változott a teakészítés módja: forró vízbe áztatták a teafüvet, majd a kannából öntötték szét csészékbe.

A teafilter feltalálását Thomas Sullivanhez amerikai kereskedőhöz kötik ,, aki 1908-ban kezdte el így árulni a teát. De két Milwaukee-ban, Wisconsinban élő nő hét évvel megelőzte Sullivant és már 1901-ben benyújtottak egy szabadalmi kérelmet egy egészen különleges ötletre.

Tea-Leaf Holder, azaz teafűtartó volt a találmány neve, amely szinte ugyanolyan, mint a mai teafilterek. Roberta C. Lawsonnak és Mary Molarennek abból lett elege, hogy teát csak nagy mennyiségben tudtak készíteni. Felforraltak egy kanna vizet és megfelelő mennyiségű teafüvet tettek bele, aztán megittak annyit, amennyit meg tudtak, a többi pedig megmaradt, idővel kihűlt és elveszítette a frissességét – a két nőnek ebből lett elege.

Akkoriban nem főztek csupán egy csészényi teát, mert a teafű szabadon úszkált volna az apró edényekben. A megoldás mai szemmel egyszerűnek tűnik, mégis kellett valaki, aki először gondolt rá. A két nő pamutzsákocskába csomagolta a teafüvet, pont egy adagnyit, és azt forrázta le a csészében.

A szabadalmukat 1903. március 24-én jegyezték be. De Roberta C. Lawson és Mary Molaren nem tudta kihasználni a remek ötletet és nem ők gazdagodtak meg belőle. Nem sikerült piacra vezetni terméküket.


Ezután került a képbe Thomas Sullivan tea- és kávékereskedő, aki teljesen véletlenül és valószínűleg Lawsontól és Molarentől teljesen függetlenül találta fel a teafiltert. Sullivan apró selyemzacskókban kezdte el kiküldeni a teamintákat vásárlóinak, hogy felpörgesse a forgalmat.

A véletlen a történetben pedig a mód, ahogy a vásárlók felhaszálták ezeket a teafiltereket. Ekkoriban ugyanis elterjedt a teatojás is - ebbe helyezték a teát, ezt tették a kannába. Sullivan vásárlói azonban egyszerűen selyemzacskóstul dobták a leveleket a forró vízbe, nem öntötték át a teatojásba. Nagyon hamar rájöttek arra, hogy az apró zacskókban éppen annyi a tea, hogy egy csészényit is lehet készíteni és utána nem kell kitakarítani a leveleket se a kannából, se a csészéből, se a tojásból. Pillanatok alatt nagyon népszerűek lettek Sullivan selyemzacskói.

De arra is hamar rájöttek, hogy a selymet nem pont erre találták ki, mert egyrészt hamar szétszakad, másrészt elég drága tömegesen gyártani. Sullivannek erre is volt megoldása, gézzel helyettesítette a selymet, és innentől kezdve nem volt megállás, a filteres tea elterjedt az Egyesült Államokban az angolok nagy bánatára, akik barbárságnak tartották ezt a módszert. Sokan a mai napig lenézik a filteres teát használókat.

Forras : Index forum

2017. július 13., csütörtök

A selyem ősi, misztikus története


A világ legszebb ruháinak anyagában van valami közös: egy titokzatos eredetű és ősi hagyományokra visszatekintő szép és időtálló anyagból, selyemből készülnek.


Honnan és mely korból származik? Milyen legendák övezik a selyem születését?

A selyem születésének kora

A selyem születését a legrégibb időkbe helyezi a hagyomány. A selyemhernyó, vagy eperfa, selyem szavak már a legrégibb szövegekben is előfordultak. E nemes anyag régi eredetét támasztják alá a Si King-ben, a legkorábbi ismert kínai dalgyűjteményekben olvasható versek is, amelyekben az eperlevelek és a selyemhernyók már említésre kerülnek.

A selyem születésének legendái

A selyem több évezreden átívelő története a legendák szerint a Sárga császár uralkodásának idejében, az i.e. előtti 2600-as években kezdődött. A császár felesége, Leizu jutott a selyemkészítés gondolatára, amikor megfigyelt egy hernyót, amint az fonalat ereszt. Egy másik legenda szerint a császárnő teájába az eperfáról beleesett egy selyemhernyó és a meleg hatására fonalat eresztett – így lett felfedezve a selyemkészítés titka.


A ma is oly népszerű, gyönyörű selyemsálak története tehát ilyen misztikus, ősi korból származik.
Miután felfedezték és elkezdték gyártani a selymet, Kínában jó darabig csak a császári család és a főméltóságok viselhették. A selyem a selyemhernyó tenyészetek szaporodásával elterjedt a köznép soraiban is. A selyem előállítása a kínai ipar egyik fő ágává nőtte ki magát. Használták a ruházkodás mellett hangszerek, halászhálók, íjak készítéséhez, a finom mártott papír előállításhoz.

A selyem világhódító útja

A selyemmel kapcsolatos mesébe illő kezdet után a folytatás is titokzatos, hiszen a kínaiak évszázadokon át gondosan megőrizték a selyem készítésének titkát, olyannyira, hogy Nagy Sándor koráig Európában a selymet egy kínai fa termésének hitték. Kr. e. 3. századra a kínai és közép-ázsiai kereskedők Ázsiában és Európa felé kiépítették az úgynevezett “selyemutakat”, így e nemes anyag fokozatosan világhódító útjára indulhatott.

isz. 552 fontos dátum a selyem európai történetében, ugyanis Justitianus bizánci császár ebben az évben bízott meg két Kínában járó szerzetest, hogy ázsiai térítő útjuk során szerezzék meg a kínaiaktól a selyemszövés technikáját. A szerzetesek ki is derítették a titkot, miszerint a magból eperfa nő, a hernyó pedig tavasszal tojást rak, eperfaleveleket eszik, majd gubót köt maga köré. A prédikátorok végül a botjukba rejtett eperfamagokkal és selyemgubókkal tértek haza, ám összekeverték az előállítás lépéseit, és a gubókat ültették el a földbe, míg a magokat igyekeztek meleg helyen tartani, így persze nem értek célt.


Létezik még egy legenda hernyótartás technikájának elterjedéséről, miszerint a nyugat-ázsiai országok között volt egy Kvüsadana nevű királyság, amelynek lakói szerették volna elsajátítani a selyemkészítés technikáját, de a kínaiak megtagadták a kérésüket. Ám a kvüsadanai király furfangos volt, ugyanis a két ország közötti jó kapcsolatának ürügyén feleségül kért egy kínai császári udvarbeli lányt. A kínai császár gyanútlanul hozzájárult ehhez, nem tudván, hogy a király az esküvő előtt arra kérte menyasszonyát, hogy lopjon el egy hernyót és néhány eperfamagot. Mielőtt távozott volna Kínából, a lányt ellenőrizték az átkelőnél, de mégis sikerült kicsempésznie a kincseket, ugyanis azokat a fejfedőjébe rejtette. Tény, hogy a Tang-dinasztia idején (i.sz. 618–907) a selyemkészítés titka nyugaton is ismertté vált.

A 8. századtól a bizánciak mellett az arabok is bekapcsolódtak a selyemiparba, majd meghonosították Európában is. A 13. századra az európai selyemgyártó központok alakultak számos országban. A selyemtermelés Magyarországot is meghódította a 17. században, de az országszerte működő selyemgyárak a nagy munkaigény miatt a 20. század közepén megszűntek.

Az európai konkurencia ellenére a selyemiparban mind a mai napig Kína a világelső.

Forras : itt...

2017. május 29., hétfő

A Margit-sziget története


A Margitszigetet, a Főváros legnagyobb közkertjét, gyakran nevezik a „Duna gyöngyének”, kiváló természeti adottságai, szép épületei, történeti emlékei; különleges kikapcsolódást, szórakozást, sportolást biztosító létesítményei miatt.


Korábban a Duna hordalék lerakó tevékenysége során több zátony­sziget jött létre. Mai formáját a XIX. század derekán, a Duna pesti olda­lának szabályozásával érte el. Ekkor alakult ki egységes formája és mérete. Jelenleg 96,5 ha nagyságú, 2,5 km hosszú, legszélesebb részén 500 m.

A vadban gazdag, valamint természetes védelmet biztosító sziget feltehetően már a rómaiak idejében is jelentős szereppel bírt. A XIII. században Imre királynak már háza volt itt, és Nyulak szigetenek nevezték ekkor.

 Majd Johannita vár, és különféle szerzetesrendek (premontrei, ferences-rendek) kolostorai, érseki vár épült ide. A XIV. században IV. Béla király lánya, Árpádházi Szent Margit tette a szigetet méltán híressé. Itt, a domonkos rendi apácák kolostorában élt a világi hívságoktól elvonult királylány, akiről később nevét is kapta a sziget. (Közben hívták Nagyboldogasszony, Úr és Lányok szigetének is.) A ko­lostorhoz kert is tartozott, amely történeti források alapján 1251-ben már vízvezetékkel rendelkezett. Gárdonyi Géza az „Isten rabjai” c. regényében dolgozta fel Margit történetét. A török uralom idején kihalt a sziget, majd 1686 után a klarisszák költöztek ide, de II. József beszüntette a rendeket, így nekik is menekülniük kellett.


A sziget újkori története akkor indult újra, amikor Sándor, királyi her­ceget nádorrá választották, majd 1796-ban József főherceg tulajdonába került. A nyaraló kastély körül az új kertépítészeti divatnak megfelelően tájképi „angol” kertet alakítottak ki. Az első terv-vázlatokat Jámbor Vilmos, az alcsúti főkertész készítette 1867-ben, aki korának egyik legismertebb szakembere volt. A sziget végleges kialakításában Tost József vett részt, újabb és újabb kertrészletek építésével. Ezután Nádor vagy Palatinus szigetnek hívták. A XVIII. század második felében mind a budai, mind a pesti polgárok közkedvelt pihenő kertje lett, ahova hajóval lehetett átkirándulni.

1866-ban a Zsigmondy Vilmos által feltárt gyogyhatasu viz nagy fordulatot hozott a sziget életében. A termál kút közelében, Ybl Miklós tervei alapján 1868-1870 között felépült a Margit- furdo (amelyet háborús rongálódásai miatt 1958-ban lebontottak), majd 1873-ban a Grand Hotel. Ezzel elindult a sziget felívelő új korszaka. 1884-ben a hajdani Festő szigeten megépült a Nep­tun Evezősegylet csónakháza, tovább színesítve a sziget nyújtotta lehetőségeket.

Közben a kert is új részletekkel gazdagodott, rosarium-ot építettek, japánkertet alakítottak ki. A Margit-szigeten 1810-ben volt a legnagyobb mértékű fatelepítés, amikor a híres platánok megjelentek. Az 1838-as árvíz sajnos nagy pusztítást végzett, amely után nagyobb ültetésekre volt megint szükség.

1900-ban átadták a Margit-hidat. 1908-ban közkertté nyilvánították az amúgy is rendkívül népszerű parkot és ugyanebben az évben a Fő­városi Közmunkák Tanácsának tulajdona lett. A funkciók tovább bővül­tek, főleg a sport- és pihenési lehetőségek. 1911-ben újból nagy környezetrendezési, kertépítészeti munkálatokat hajtottak végre, létrehoz­va a Vadaskertet, Művész sétányt. 1913-ban a Szent Margitsziget Gyógy­fürdő Rt. 60 évre bérbe vette a szigetet. 1921-ben megnyílt a Platinusz strandfurdo. Az elkövetkező tíz évben óriási átalakítási munkákat végeztek. Befejezték a sziget feltöltését, vízvezetéket, csatornahálózatot építettek, további, közel 50 kh-at parkosítottak, 6 km hosszban sétautat építettek,1927-ben a lóvasút helyét átvette a buszközlekedés. 1928-ban lovaspóló pálya épült, 1931-ben elkészült a Hajós Alfréd által tervezettNemzeti Sportuszoda.  Sorra jelentek meg a különféle egyletek csónakházai, pezsgő sportélet folyt a szigeten. A szórakozási lehetőségeket gazdagították a neves éttermek, bárok, ahova főleg a korszak „aranyifjai” jártak mulatni. (Spolarich, New York, Póló bár, Parisien grill, Casino) 1936-ban megépült a marosvásárhelyi Zenélő kút másolata, majd 1938-ban a Szabadteri Szinpad.


A II. világháború után a sziget népszerűsége, mint kedvelt pihenőhely, tovább folytatódott, természetesen a közönség összetétele sokat változott.

1950-ben átadták az Arpad -hidat, amely új lehetőségeket tárt fel a sziget megközelítésében. Később is nagy figyelmet fordítottak a közpark fenntartására, csak sajnos egyre több intézmény vett el szabad zöldfelületeket a parkból, és folyamatosan nőtt a terület leterheltsége. A szigeten sok különleges faegyed látható, közülük nem egy több mint 150-160 éves, sőt a platánok még öregebbek. Jegenyenyár, 100 évnél is idősebb tövis nélküli lepényfa, fekete diók, japánakácok, kőris-, juhar,- csörgőfák, óriási kocsányos tölgy, vadgesztenyék, vérbükk hívja fel magára a figyelmet.

A Margitszigetről rendkívül sok történeti forrás maradt fenn, ásatások, tanulmányok, újságcikkek, archív térképek, tervlapok és képeslapok sora ad ízelítőt a kert hajdani életéről és kialakításáról. Egy biztos, mindig az érdeklődés központjában volt Budapest ékessége.

Forras : itt...

A Margitsziget látványosságai

Domonkos rendi kolostor romok
Szent Margit sírja
Premontreiek Szent Mihály temploma
Művészsétány a magyar művészet nagyjainak mellszobraival
Víztorony
Kilátó Galéria a Víztoronyban
Japánkert
Margitsziget Vadaskert
Zenélő kút
Hajós Alfréd Sportuszoda
Palatinus Strandfürdő - a Pala
Thermal Hotel Margitsziget

Grand Hotel Margitsziget



Margitsziget-régi képek













Margitsziget-napjainkban

















2016. augusztus 5., péntek

Egy törtenet , amely rávilágít arra, hogy a nőknek miért nincs önbecsülésük



Mielőtt a nőt teremtette volna Isten sok időt töltött alakjának, jellemének, és leginkább lelkének megformálásával. Késő este egy angyal szállt hozzá, majd megkérdezte:

– Miért töltesz ennyi időt a nő teremtésével?

– Sok időt igényel, amíg tökéletes formát tudok alkotni. Szépnek kell lennie, mégis képesnek arra, hogy egyszerre több gyereket is a karjában tarthasson, akiket meg is tud gyógyítani, vigasztalni, de minderre csak két kéz áll rendelkezésére – válaszolta az Úr.

Az angyalt elbűvölte, hogy milyen körültekintően jár el Isten a nő teremtésével.

– Csak két kezet kap? Ez lehetetlen ennyi feladat elvégzésére! Várni kellene még ezzel a nőformázással – közölte megdöbbenve az angyal.

– Nem lehet várni – mondta Isten. – Nagyon közel vagyok ahhoz, hogy befejezzem, amely a szívemnek is legkedvesebb lesz. Ő majd gyógyítani fogja a betegeket, segít az elesetteken és napi 18 órát is képes lesz dolgozni.

Az angyal közelebb lépett az élettelen testhez, majd megérintette.

– De miért csináltad ennyire puhának és finomnak? – kérdezte.

– Igen, lágy és finom. De egyben ez a nagy erőssége, és hihetetlen munkabírással, kitartással áldottam meg.

– Gondolkozni is tud? – érdeklődött az angyal.

– Eszes, és képes racionális döntéseket hozni, na meg remekül tud alkudozni is – válaszolta a Teremtő.

Az angyal megérintette az arcát…

– Itt valami csorog a szeméből, Uram.

– Azok a könnyei.

– Mit jelentenek? – érdeklődött az angyal.

– A könnyek a fájdalma, a kétségei, a szerelem, a magány, a szenvedés érzésének kifejezésére szolgálnak.

Az angyal le volt nyűgözve.

– Uram, te zseniális vagy, mindenre gondoltál. A nő egy csoda lesz!


– Igen, egy csoda. A nő erősebb lesz a férfinál. Könnyebben megoldja a problémákat, és jobban bírja a terhelést is. A nő boldogságot, szerelmet, szeretetet jelent. A nő teljes szívéből, lelkéből tud nevetni, mosolyogni. Mikor úgy érzi, hogy sírnia kell, sír, mikor boldog, akkor örömteli, mikor fél, az látszik rajta. A nő harcol az álmaiért, az igazságtalanság ellen, mindig jobb megoldásokon töri a fejét, mindig kész áldozatot hozni a gyerekeiért. Egy nő sír, ha boldognak, sikeresnek látja a gyerekét, természetesen örömkönnyek csordulnak ki a szeméből. Egy nő szíve összetörik, ha egy fontos embert, személyt elveszít, de mégis képes felállni, és folytatni az életét. Egy nő tudja, hogy egy csók és egy ölelés meggyógyítja az összetört szívet. Csak egy dolgot felejt el mindig, és ez az egy hibája van: megfeledkezik arról, hogy mennyire értékes is valójában– szólt Isten.

Forras : itt...

2016. június 8., szerda

Mióta viselnek a nők kalapot?


Görög terrakottafigurák tanúsítják, hogy már a boiotiai hölgyek is viseltek a nap ellen védő szalmakalapot, tholiát, mégpedig a fejüket is betakaró nagykendő, a himation tetején. Az etruszk asszonyságok csúcsos kalapkát, tutulust hordtak, a római matrónák azonban csak a himationhoz hasonló nagykendőjüket, a pallát húzták fejükre. A középkorban a férjes asszony fejfedője a fejkendő vagy főkötő volt. A 15. században ez aztán gigantikus méreteket ölt. Lady Beatrice Arundel 1439-ből való szobrán már ott látható a cornette: egyszerű, koronás főkötő, amelyből jobbra-balra egy-egy félméteres sz*rv döfődik a levegőbe. Ezt követte az 1450-es években a hennin, a méteres cukorsüveg a hölgyek fején, amelyről fátyol hullott alá. Állítólag Magyarföldről terjedt el, s eredetileg a kun asszonyok jellemző viselete volt..


A 16. század húszas éveiben a német hölgyek igen csinos, széles karimájú, piros kalapot hordanak, fehér tollal. Lucas Cranach még Vénuszt is ilyen kalapban ábrázolja - különben talpig Vénusz-kosztümben.
A 18. században aztán beütött a kalapőrület, - bár hogy ezeket a felépítményeket főkötőnek, fejdísznek vagy kalapnak tisztelhetjük-e, azt nehéz lenne eldönteni, annyira egybeforrtak a feltornyozott, hajporos frizurával. 1778-ban a legdivatosabb kalap hadihajó alakú volt. Három árboccal, vitorlákkal, és néhány csinos apró ágyúval díszítve. S amikor 1783-ban a Montgolfier testvérek léghajója a levegőbe emelkedett, pár nap múlva a hölgyek fején ott lebegett a léghajó mása, a Montgolfier-kalap.
Az angol ladyk arcát ugyanebben az időben egyszerű, de ízléses kalapok árnyékolják be. Hogy pompásan illettek nekik, azt tanúsítják Gainsborough, Romney és Reynolds arcképei.
Csak ízelítőül ismertettük ezeket a legnevezetesebb fejdíszeket, az azóta váltakozó sok ezer formát és díszítést nehéz lenne követni.
Hogyan is énekelte annak idején Medgyaszay Vilma a népszerű sanzont: "A kalapom egy egész egyszerű kalap..."? Dalban elbeszélte, hogy a kalapján van szalag, virág, toll, aranyhalas medence stb., stb.,
"s egy valódi kis krokodil, mely rúg, harap -
A kalapom egy egész egyszerű kalap."

Forras : innen...

Chanel története a kezdetektől a végig


Legendás név és stílus született, aminek a történetét olvashatjuk az alábbiakban.



Coco Chanel 1883. augusztus 19-én született Saumurban, Gabrielle Bonheur Chasnel néven. Igen, Chasnel, a híres divatmárka egy kis elírás. Coco születésekor az anyakönyvvezető kifelejtette az s betűt, amit Coco sosem javíttatott ki. Igaza lett.


Születési nevén Gabrielle Bonheur Chasnel, árvaházi évek után nagynénjei neveltek. Az 1900-as évek elején indult Franciaország vidéki kávéházaiból, sanzonénekesnőként boldogította a férfiakat Vichy-ben, jó lehetett, mert a férfiak tartották őt évekig. Egyik támogatóját rávette arra, hogy segítségével megnyithassa első divatüzletét, kalap boltját 1908-ban.

Később pulóvereket, szoknyákat és kiegészítőket is készítettek.  Barátjai segítségével 1914-ben megnyitotta első párizsi butikját. 1916-ban divatszalont nyitott Biarritz-ban, amely 1920-ban Párizsba a Rue Cambon-ra, a Chanel divatház mai helyére költözött.

“elegancia feltétele az akadálytalan mozgás lehetősége.”, ugye milyen egyszerű?

Coco Chanel a jelenben élt, ruháit a modern és a dolgozó nők számára készítette. Ez persze csak most látszik kézenfekvőnek. Az első világháború után forradalminak számított, hogy a kényelmetlen, merev, fűzős viselet helyett egyszerű és praktikus ruhadarabokat kínált a hivatali munkába állt nőknek. Elsőként dolgozott a konfekcióiparnak a párizsi haute couture tervezői közül.

Chanel zseniális üzletasszonnyá is vált. A bevételeinek java részét a tömegeknek is elérhető, megfizethető kozmetikai termékekből és kiegészítőkből produkálta, míg haute couture darabok forgalom néhány százalékát jelentették csak.

A Chanel-kosztüm, fekete ruha és a női nadrág

Nevéhez fűződik a Chanel-kosztüm megalkotása, amely tweed szövetből készült és aranygombos, doboz formájú kabátjához egyenes szabású szoknyája járt. A klasszikus formát, a divatház vezető tervezője, Karl Lagerfeld álmodta újra a 80-as években. A ma oly’ divatos bizsuk viselési ugyancsak Chanel kisasszony érdeme. A hagyományos Chanel-kosztüm elmaradhatatlan kiegészítői voltak az aranygombok, és a kosztümhöz viselhető aranyláncok, gyöngyök. A tökéletes kép része a steppelt, lánc-fülű, vállon hordható kézitáska, és a középmagas sarkú cipő sötétkék, fekete vagy drapp orrbetéttel.

Chanel ötlete nyomán született meg a mára minden magára valamit adó nő gardróbjában megtalálható „little black dress”, azaz a “kis fekete ruha”, amely minden alkalomra tökéletes eleganciát kölcsönöz viselőjének. A fehér és a fekete kontrasztjával mindig fel lehet kelteni a figyelmet. Coco hozta divatba az ingruhát, az estélyi stólát és a rövid női frizurát is, ő vágatta le először a modelljei haját (a sajátja után). A praktikumot ötvözte a stílussal zseniálisan a megjelenés minden területén.

Coco Chanel kardigánt és pulóvert is a nőkre adta, boldogan követték őt a kényelmes élet útján. A divattervezőnő az addig alsóruházat céljára használt jersey anyagot felsőruházati textilként kezdte használni. Az egyik legmerészebb húzása pedig az volt, hogy a női nadrág addig nem létező fogalmát bevezette a köztudatba. Emancipáció a köbön, oh! Köszönjük, de túlzásba ne vigyük!

Marilyn Monroe öltözete egy illat csupán éjjel!?


No5

A Chanel No. 5 parfüm – amelyet Marilyn Monroe elhíresült kijelentése szerint egyedüli öltözetként visel magán éjszakánként – alapozta meg Coco Chanel gazdagságát. Az illatot a ’20-as évek elején dobta piacra, nevében Coco kedvenc számával. A kölni a divattervezőnő ruhakollekcióihoz illő egyszerű csomagolást kapott. Később újabb parfümöket is forgalomba hoztak nevével, valamennyit szám jelölt, kivéve az 1977-ben megjelent Cristalle-t.

A Chanel No. parfüm arcai olyan hírességek voltak, mint Vanessa Paradis, Nicole Kidman és Kate Moss. Utóbbi 2001 óta birtokolta a ‘Chanel Mademoiselle’ megtisztelő címet, melyet előtte tíz évig Johnny Depp gyönyörű felesége viselt. Vanessa Paradis egyébként úgy jutott a több százezer dollár értékű szerződéshez, hogy egyszerűen megjelent egy Chanel divatbemutatón, ahol aztán jól fel is kérték a munkára. A Chanel aztán drogbotrányai miatt nemrég megvált a XXI. század Twiggy-jétől, és a szépséges Keira Knightley-t kérte fel egy hárommillió dolláros reklámajánlattal. A ‘Büszkeség és balítélet’ filmadaptációjának fiatal színésznőjét három évre szerződtetné a kozmetikumokat gyártó cég.

Szerelmei

Coco Chanel 1938-ban fáradtságra hivatkozva bezárta boltját és visszavonult. Párizs német megszállása után üzletmenete megszakadt. A II. világháborúban ápolónőként szolgált, majd 1945-ben – egy náci tiszttel folytatott szerelmi kapcsolata miatt Svájcba emigrált. 1954-ben tért vissza Franciaországba és a közéletbe újra. Egy új kosztümtervet mutatott be, gallér nélküli, szegéllyel díszített, kötött kosztümkabátot térdig érő szűk szoknyával.

Soha nem ment férjhez, de olyan híres és gazdag barátai voltak, mint Etienne Balsan gyáros, Arthur “Boy” Capel angol lovaspólós, Dmitrij orosz nagyherceg és a westminsteri herceg. Szeretői értékes ajándékokkal halmozták el, de Coco ettől sem hatódott meg: a műtárgyakat lemásolta és jó pénzért eladta őket. Az öntudatos nő, a párizsi társasági és művészeti élet ismert alakja a westminsteri herceg házassági ajánlatát is elutasította, mondván: hercegné sok van, de Coco Chanel csak egy.


A divattervezőnő ügyfelei közt tudhatta Grace Kelly-t, a filmsztárt, monacói hercegnét, Fabiola belga királynét, Marlene Dietrich-et, a Kék Angyalt, a Casablanca Ingrid Bergman-ját, az összes Rotschild-ot és a Rockefellerek többségét. A Time magazinnak a száz legnagyobb hatású személyiségét összegző százas listájára egyetlenként került fel a divat világából.

Még élt, amikor 1969-ben egy musical-t mutattak be a Broadway-n Coco életéről, a címszerepben Katharine Hepburn-nel.


Munkatársai – többségükben nők – ‘kisasszonynak’ szólították, lesték minden parancsát és elnézték minden hóbortját, pedig volt belőlük jó pár. Többek közt 35 évig bérelte a párizsi Ritz Szálló egyik lakosztályát annak ellenére, hogy üzletétől csak néhány utcára volt a lakása.

1971 január 10-én halt meg Ritz hotelbeli lakosztályában, magányosan és megkeseredetten.

Nemrég kezdték vetíteni a mozik Coco-t. A külföldön sikeresen már korábban bemutatott Coco avant Chanel című mozi, amelyet a kritikusok csak Audrey Tatou egyik legjobb filmjeként emlegetnek.

A modern nő tervezője, az egyszerűség és az elegancia 20. századi iránya, színes életképek a vásznon.

Mozi az új film:
Coco Chanel ill. Coco még nem Chanel
A 87 évet élet divattervező életébe vezetnek be, nagyrészt sikerek előtti időszakot és a siker gyökereit láthatjuk. Jó mozizást!

Forras : innen...

A divat története


Közhelyes mondásaink közül az egyik legjelesebbik, miszerint nem a ruha teszi az embert. Persze hogy nem, de azért ha belegondolsz, sok szempontból mégis. Emberre, korra mégis nagyon jellemző a viselet.

A divat, az öltözködés átalakulása általában a mentalitás, az értékek és a gondolkodás változását is kifejezi. „Az öltözködés jelrendszere minden ismert társadalomban kitüntetett – bár sohasem egyedüli – terület volt a társadalmi különbségek és összetartozások kulturális jelek segítségével történő kinyilvánítására.Ennek kézenfekvő, praktikus oka van: a viselet az a kulturális jel, ami minden emberhez, minden környezetben, az ő külön megnyilatkozása nélkül is hozzárendelhető.

A XX. században – és különösen annak második felében – az öltözködést meghatározó módon befolyásolták a gyorsan bővülő tömegigények és a civilizációs változások által megteremtett lehetőségek, illetve ezek kihasználása. A ruhakészítés gyakorlatilag majdnem teljes mértékben kikerült a házi munka, a házilagos előállítás köréből, és iparszerű tevékenységgé vált. A mindennapi öltözködés számos vonatkozásban leegyszerűsödött – már a század első feléhez viszonyítva is –, s fokozatosan a célszerűség, a hasznosság és a tartósság vált a legfontosabb szemponttá mind a ruha készítői, mind viselői számára. A divatban mindez úgy nyilvánult meg, hogy előtérbe kerültek a természetes formák a praktikum és az elegancia összhangjának megteremtése jegyében. Eközben az emberi test „nyilvánossága”, a viselkedési normákkal, illetve a nemi szerepekkel, a nemiséggel kapcsolatos közvélekedés is folyamatosan változott...

Forras : innen...

A cipők története


A cipők használata a kutatások alapján már az ősidőkben is megfigyelhető volt.Kezdetben természetesen nem cipődivatra kell gondolnunk,hiszen az első lábbelik viselet inkább szükség volt,mint divat.A lábbbelit kezdetben csak ráerősítették a lábbra,melyre eleinte állatok bőrét használták,majd késöbb fadarabokat is használtak.Szerepük a láb megvédése,óvása volt a talajtól,az időjárástól, mivel a kezdeti időkben a láb sok hatásnak volt kitéve.Az állatok bőrének széleskörű felhasználása lehetővé tette a különböző szakmák,majd iparágak kialakulását és fejlődését.Természetesen a külöböző területeken élő embereknél,népeknél különböző képpen alakult ki a lábbelik viselete és elkészítése,más-más anyagok felhasználásával,pl. növényi rostokból készítettek lábbelit.Az egyiptomi kúltúrában a saruk ,szandálok viselete terjedt el,viszont ezeket a lábbeliket elsősorban férfiak hordták,a nők labaikat színes karperecekkel díszítették és mezítláb jártak.A háborúk idején az asszírok és perzsák harisnyához hasonló hosszúszárú cipőt hordtak, de ennek ellenére még a legtöbben a szandál viseletét részesítették előnyben.A rómaiak cipődivatjában a legmeghatározóbb viselet a szandál és a vastag talpú calcaust volt.A cipők viselete és divatja tükrözte a rangbéli különbségeket is.A patríciusok cipője vörös bőrből készült ,melyet elefáncsontból készült dísszel ékesítettek.A plebejusi rómaiak fekete cipőt hordtak,melyet hasonlóan díszítettek.A nők cipődivatjában megtalálhatóak voltak a különböző gyöngyökkel ékesen díszített cipők is.

A légiósok szegekkel kivert calcaust hordtak.


A középkori cipődivatban alakultak ki a csőrős,hegyes orrú cipők viselete.A cipők orrának hossza jelezte a viselőjének társadalmi rangját,bár a járást eléggé megnehezítették.Változást a reneszánsz korszak hozott a cipők világába, mely természetesen Itáliából indult útjára.A férfiak viseletében megjelentek a széles orrú cipők,a nők viseletében megjelent a magasított sarok,amit a cipő talpára erősített fatalppal értek el.A cipők nemcsak divatosak voltak hanem praktikusak is,megkönnyítve a közlekedést az utcákon,melyek ebben az időben igencsak piszkosak voltak.A kínaik cipődívatjában jellemző fa sarok és talp a jellegzetes tipegést segítte elő.A szebb lábforma és kis lábméret kialakítása céljából a kislányok lábát drasztikus eljárásnak vetették alá,pólyába gyömszölték,hogy így alakítsák ki a kívánt lábformát.

A hazai cipő divat kialakulásában döntő szerepet játszottak a különböző népek befolyásai.Pl.Mátyás király idejében az olasz,majd késöbb a török hódoltság is.Az egyszerű embereknél a legkedveltebb lábbeli a bocskor volt,majd idővel a hosszúszárú csizma viselete alkult ki.

A XVII.szátadban meghatározó volt a magas sarok,alkalmazása és használata,mely elérte akár a 15 cm is.A férfiak divatjában megtalálható volt még a hivalkodóan díszített csizma is.A XVIII.sz-ban a cipők divatja kissé átalakult,jellemző volt a puhatalpú,lapos papucscipők viselete.

Napjaink cipődivatjában szinte mindegyik kor cipő divatja megtalálható,melyet a tervezők előszerettel alkalmaznak isí így évszakokhoz alakalmazkodva,alakmalomhoz illően tudunk válogatni a cipők színes tárházából.



2016. június 4., szombat

Palacsinta - A Márai-Gundel palacsinta története



GUNDEL PALACSINTA

A palacsinta szó először az 1577 körül íródott, „Kolozsvári glosszák” néven ismert kéziratos nyelvemlékben fordul elő, ami már csak azért sem véletlen, mert a magyar nyelv palacsinta szava a latin placenta (lepény) szóból, a román nyelv (plăcintă) közvetítésével eredeztethető jövevényszó. A palacsinta készítésének első leírása szintén erdélyi, és az „Erdélyi fejedelmi udvar főszakácsa” nevéhez kötődő, 16. század végén írt kéziratos szakácskönyvben (Szakáts-Tudomány) olvasható. A felső és középrétegek számára a palacsinta már
ebben a korban is a ma elterjedt, híg tésztából mindkét oldalán sütött, vékony tésztát jelentette. A paraszti konyhában azonban a palacsinta ekkor még a csorgatott búza, árpa, kukorica, hajdina tésztából készülő vastag lepényt jelentette, mint amilyen napjaink amerikai palacsintája is. A polgári konyha vékony, úrias palacsintája csak a 20. század fordulóján honosodott meg széles körben. A kezdetben töltelék nélküli, zsíros tésztát a 18. század végén kezdődő divat szerint már rendszeresen meg is töltötték mindenfélével. Így, gyümölcsökkel, mákkal és dióval is, mint a Gundel-palacsintát, melyet – mint hírlik – néhány esztendeig Márai-palacsintának neveztek a Gundel étteremben.

A Márai-Gundel palacsinta

Márai Sándor, eredeti, szász nevén Grosschmid Sándor, Kassán született író, költő újságíró. Húsz éves, amikor az ugyancsak húsz esztendős Matzner Ilonával (Lola), egy jómódú kassai zsidó kereskedő, Matzner Sámuel lányával találkozik. Az ifjú Márai a Tanácsköztársaság után, a megtorlás elől menekül, míg Lola egy szerelem után, szülei nyomására került Berlinbe. „Ültünk a Kurfürstendammon a teaszalonban, félórája beszélgettünk már, aztán hallgattunk és néztük a táncolókat” – írta Márai, s hogy mennyire nagy találkozás volt ez, azt már ott, a teaszalonban, az első randevún is érezte:

„Úgyszólván nem is beszéltünk még személyes dolgainkról, s már kissé gondterhelten ültem mellette, bámultam a táncot, s arra gondoltam, miből élünk majd meg.”


Café Splendid

1923 április 17-én Lola, és az egyetemi hallgató Márai, Budapesten kötnek polgári házasságot.

“Az első ismerős, akivel a házasságkötés után, amikor kiléptünk az anyakönyvi hivatal épületéből, találkoztunk, Karinthy Frigyes volt.” (Márai)

1940 októberében mutatták be a „Rendelés előtt” című novellájából készült Kaland című színdarabot. A darabot – minden várakozást felülmúlva – a Nemzeti Kamaraszínházban háromszázötvenegy alkalommal játszották és akadémiai díjjal is jutalmazták. A darab premierjét követő bankettet a Gundel étteremben tartották. Lola, családjuk egyik desszertjét, dióval, mazsolával, cukrozott narancshéjjal töltött csokoládés palacsintát is készíttetett a bankettre. Gundel Károlynak, szól a történet, annyira ízlett a desszert, hogy Márai-palacsinta néven az étterem étlapjára is felvette. Máraiék emigrációja után, a Márai palacsintából Gundel palacsinta lett.

Márai Sándor

A Márai-Gundel palacsinta az elmúlt hetven évben igen sokat változott. A negyvenes, ötvenes években a már megtöltött palacsintákat a tálalás előtt még forró vajjal, serpenyőben (sütőben) is sütötték, majd a vaníliával ízesített csokoládémártást csak az utolsó pillanatban öntötték a forró palacsintára.

Az eredeti, Márai-Gundel palacsinta, ellentétben a ma hitelesnek gondolt változattal, még nem lángolt és igen határozott rum íze volt.

Alig két évtized múltán, az ötvenes évek második felében, a Gundel palacsintát jellemző dió, rum, vanília, csokoládé és tejszínhab, egy másik nevezetes desszertben, a ma már sokféleképpen készített, ám ugyancsak a Gundel étteremben született somlói galuskában is felbukkan.

Gundel Étterem a múltban

Forras : innen...

Somlói galuska története


A somlói galuska a magyar cukrászat egyik legismertebb készítménye és „Magyarország kedvenc süteménye”.




Piskótatésztából készül csokoládéöntettel és tejszínhab díszítéssel. Az 1950-es évek végén a Gundel étterem legendás főpincére, Gollerits Károly találta ki a somlói galuskát. Gollerits 16 évig volt a Gundel étterem vezető főpincére, a megvalósítás azonban Szőcs József Béla cukrászmester érdeme volt, aki a Gerbeaud cukrászdában töltött tanulóévek után került a Gundelbe. Az új desszerttel, az 1958-as brüsszeli világkiállításon nagy sikerrel és szakmai díj elnyerésével szerepelt. A nevet is ő adta a süteménynek, méghozzá a fóti Somlyó nevű dombról, amelynek lábánál évtizedek óta élt a közeli Kisalag városrészben, ahol később a saját cukrászdája is működött.

Receptje

A somlói galuskának számos receptje, változata létezik, csak a tésztájához felhasználhatnak piskótatésztát, frissen sütöttet vagy készen kaphatót, babapiskótát, de még muffint is. Az eredeti receptleírás háromféle piskótát ír elő: sima, kakaós és diós piskótát. Ezért az alább leírt recept a somlói galuska egyik alapváltozatát ismerteti. A hozzávalók 10–12 adagra szólnak, mert eléggé munkaigényes az édesség elkészítése, ezért ennél kisebb mennyiséget nem érdemes készíteni.

Hozzávalók

A piskótákhoz (egyenként):

6 db tyúktojás
175 g kristálycukor
175 g liszt
1/2 citrom reszelt héja
só, vaj

Az alapöntethez:

200 g kristálycukor
2,5 dl víz
1 dl rum
1/4 rúd vanília
1 citrom reszelt héja
1 narancs reszelt héja
A vaníliakrémhez:
0,5 l tej
4 db tojás sárgája
40 g liszt
15 g zselatin

A töltelékhez:

100 g dióbél
50 g baracklekvár
1 kk kakaó
80 g mazsola
A csokoládéöntethez:
150 g étcsokoládé
250 g cukor
1,5 dl víz
1 dl rum

Továbbá:

4 dl tejszínből hab

Elkészítése

Háromféle piskótát készítünk: simát, diósat és csokoládésat. A piskóták készítéséhez a tojások sárgáját-fehérjét különválasztjuk, a tojásfehérjéből – pici sóval (ettől keményebb lesz) – kemény habot verünk, majd a sárgáját is habosra keverjük a cukorral. A liszthez hozzákeverjük a reszelt citromhéjat (a diós laphoz a darált diót, a csokoládéshoz a kakaót), és váltakozva, óvatosan beleforgatjuk a lisztet és a tojássárgáját. A piskótatésztákat kivajazott vagy sütőpapírral bélelt sütőlapon vagy tortaformában kb. 1 cm vastagságúra sütjük.

Az alapöntethez szükséges hozzávalókat összekeverjük, összeforraljuk, majd lehűtjük. A csokoládéöntethez az összetört csokoládét gőz fölött felolvasztjuk, a vízzel és a rummal forrásig hevítjük, és ezt is lehűtjük. A töltelékhez szükséges diót megdaráljuk, a mazsolát beáztatjuk.

Tálra helyezzük az egyik piskótalapot, meglocsoljuk az alapöntet harmadával, megkenjük a vaníliakrém felével, majd megszórjuk mazsolával és dióval. Ráhelyezzük a második piskótalapot, és ugyanúgy járunk el vele. A harmadik lapot is meglocsoljuk öntettel, és megkenjük a baracklekvárral. A tetejére kakaót szórunk, és az egészet néhány órára (például egy éjszakára) hűtőszekrénybe tesszük.


Tálaláskor az elkészített rétegekből kanállal „galuskákat” szaggatunk, tálkára halmozzuk, majd csokoládéöntettel és tejszínhabbal díszítjük.

Érdekesség

Racsits Erhart, budapesti mestercukrász 2004-ben mintegy 420 kg-os somlói galuskát készített, 3 méter átmérőjű tálra.
A hatalmas – négyezer adagos – édesség piskótájához 700 darab tojást, 15 kg cukrot, 30 kg lisztet, 3 kg cukrászati pasztát, 0,5 kg sütőport és 36 liter vizet használtak fel.
A töltelékhez 65 kg cukorra, 8 kg kakaóra, 14 kg margarinra, 30 kg krémporra, 7 kg tejporra, 100 liter tejszínre, 10 kg mazsolára, 10 liter rumra, 10 kg cukrozott narancshéjra, 10 kg dióra és 46,6 liter vízre volt szükség.

Forras : innen...