Cukrászdák a monarchiabeli Budapesten

Sokan és sokat beszéltek már a békebeli Budapest kávéházi életéről, ám sajnos nagyon kevés szó esik arról, hogy hasonlóan élénk társasági élet folyt a korszak elképesztően színvonalas cukrászdáiban. A Ruszwurm, az Auguszt és a Gerbaud cukrászdában olyan gyönyörű és finom volt a sütemény, a fagylalt,  olyan kifinomult a berendezés és a kiszolgálás, hogy a társadalom legfelsőbb körei számára is sikk volt itt megjelenni.

Ruszwurm

A budai vár Szentháromság utcájában nyílt a város legrégebbi cukrászdája, amelyet 1827-ben Schwabl Ferenc nyitott meg. Az üzlet a mai napig megszakítás nélkül üzemel. Aki ma belép a cukrászdába, úgy érzi, visszaugrott az időben, mert a biedermeier berendezés, a cseresznyefából készített mahagóniberakásos pult a régi budai polgárok világába repít minket.

Abban az időbe, amikor a főhercegek, grófok innen vitték a Mátyás-templom vagy a budai vár képével díszített dobozokban a cukorkát, és Ferenczy Ida itt vásárolta a reggelit Erzsébet királynőnek. A főurakon kívül megfordultak itt állami, minisztériumi tisztviselők, katonatisztek, tanárok, és természetesen néha betértek Krisztinaváros és Víziváros kispolgárai is, ha megkívántak egy finom krémest vagy rétest.

A cukrászda híres volt a házi készítésű linzeréről, amelyet az üzlet egyik tulajdonosa nevezett el egy barátjáról, Linzer Rudolfról. De voltak, akik a Ruszwurmból szerezték be a diós-mákos patkót, a tortákat, fánkokat, fagylaltokat, bonbonokat.

A korszakban diós-, puncs-, csoki- és tojáshabos tortákat lehetett kapni. Nem használtak még vajkrémet tölteléknek, inkább gyümölcsízzel, tejből főzött vaníliakrémekkel töltötték meg a süteményeket. De gyakran készítettek többszintes mandulatortákat. A XIX. század második felétől szokássá vált tortát venni születésnapra, névnapra, és ezekre már készültek feliratok és díszek is. A Ruszwurmban kiváló jeges kávét lehetett kapni, könnyű, finom illatú kuglófot és fodormenta rudacskákat.

A cukrászda a mai napig híres a krémeséről, amelyet felvert tejszínnel készítenek, és kitűnő réteseket is lehetett itt kapni.

A Ruszwurm - aprócska cukrászda lévén - sokáig egyetlen felszolgáló hölgyet alkalmazott, Weinberger Helénát. Azért érdemes őt név szerint megemlíteni, mert a finom, szőke hölgy 42 évig volt a cukrászda "mosolygó lelke".

Gerbeaud

A Gerbeaud cukrászda alapjait Kugler Henrik tette le, aki 1858-ban vette át a cukrászda működtetését apjától, és 1870-ben a mai Gerbeaud helyére, a Gizella térre költöztette a boltját. Egészen pontosan az egykori Privorszky kávéház üzlethelyiségét bérelte ki. A Privorszkynak igen jó törzsközönsége volt: ide járt például 1865 után a Deák-párt és jó néhány ellenzéki író.

Így Kugler azonnal a társadalom felső rétegével töltötte meg az uzsonnadélutánjait. 1884-ben Kugler Henrik átadta boltja vezetését a francia származású Gerbeaud-nak, akinek első dolga az üzlet megnagyobbítása, az árak leszállítása. Ráadásul a cukrászdát új, modern franciás berendezéssel látta el.

A Gerbeaud-ban lehetett először kapni Dobos C. József által 1884-ben alkotott tortát, a híres dobost, ami már vajkrémmel készült. A csokoládébonbonokat Gerbeaud honosította meg hazánkban, és ő találta fel a konyakos meggyet is, sőt egy nesscafféhoz hasonló készítményt is szabadalmaztatott.

És természetesen lehetett kapni nála zserbószeletet is, amit róla neveztek el. A cukrászda kedvelt édessége volt a József Attila által is emlegetett kugler, amit mi már mignonnak hívunk, ám egy proletár fiú akkoriban csak álmodozhatott erről. Egy 1873-as útikönyv szerint a legjobb fagyit is a Gerbeaud-ban árusították, és kiváló jegeskávét is felszolgáltak itt.

A Gerbeaud vendégköre talán még a Ruszwurmét is felülmúlta. Még Kugler idejében szoktak ide az arisztokraták, írók, költők, zeneszerzők. A cukrászda rendszeres látogatója volt Deák Ferenc és Liszt Ferenc is. Később Auguszta főhercegnő járt ide szinte naponta. Akkoriban az etikett úgy kívánta, hogy ha a királyi család egy tagja belépett valahová, a jelenlevőknek fel kellett állniuk.

Mivel a főhercegnő rendszeresen látogatta a Gerbeaud-t, a tulajdonos egy saját bejárattal rendelkező Kis Szalont építtetett Augusztának, ezzel kímélve meg a vendégeit az állandó felugrálástól. A korabeli Gerbeaud-ba egyszerűen sikk volt járni: ide a vendégek nem elbújni, hanem szerepelni jöttek.

A cukrászda fényét tovább emelte, hogy tulajdonos nagy szigorúsággal válogatta meg a felszolgáló személyzetet. A Pesti Futár egyik 1910-es számában így írtak erről: "A Gerbeaudnál a kiszolgálatot nem herczegkisasszonyok végzik. Csak a modoruk és a külsejük olyan ezeknek a kisasszonyoknak, mintha herczegi palotában itták volna életük első csésze tejét."

Ezek a hölgyek aztán sok mindent meg is engedhettek maguknak: keresztnevükön szólíthatták a grófkisasszonyokat, sőt a mágnáshölgyeket tegezhették is. Olyan tekintélyük volt a vendégek előtt, hogy nyugodtan kiküldhették a cukrászdában rágyújtó grófot a dohányzóba, anélkül, hogy bárki felháborodott volna.

Auguszt

Az Auguszt a másik két híres cukrászdához képest viszonylag későn, 1870-ben alapította az üzletét az Attila úton. Az Auguszt két tabáni cukorkás boltból nőtte ki magát fényes, elegáns cukrászdává. A sikeres térhódítás már Auguszt Elek özvegyének nevéhez fűződik, aki férje 1881-es halála után vezette az üzletet, és vezette mindaddig, amíg idősebb fia, József át nem tudta venni tőle a cukrászda irányítását.

A Párizst és Londont megjárt fiatalember költöztette át az üzletet a Krisztina térre, és az ő vezetése alatt zárkózott fel  az Auguszt a másik két patinás cukrászda mellé. A párizsi kávéházak hangulatát akarta elhozni Pestre, ezért a selyemtapétával bevont falakat velencei üvegcsillárokkal világította meg. Villanyfényt használt, ami akkoriban még igazi fényűzésnek számított.

Auguszt József volt az, aki először kezdett teasüteményeket gyártani itthon. Akkoriban a teasütemények külföldről érkeztek hazánkba, és előfordult, hogy 6-8 hónapos száraz kekszek kerültek az uzsonnaasztalokra. Auguszt József felismerte a piaci rést, és nagy tételben kezdett teasüteményt gyártani.

Üzletében drazsék, narancsívek, csokoládés pralinék hívogatták a vásárlókat. Szekrényeikben az általuk gyártott teasütemények sorakoztak. Persze nem hiányozhattak a kínálatból az uzsonnára felkínált édes likőrök, a hűsítő limonádé sem. Augusztéknál még télen is lehetett 8-10-féle fagyit kapni, ami ekkor különlegességnek számított, hiszen másutt nyáron is legföljebb 3-4-féle fagyiból lehetett válogatni. Az adott idénynek megfelelően árusítottak szaloncukrot, újév tájékon csokoládé-malacot, szerencsepatkót, négylevelű lóherét.

Természetesen torták is szerepeltek a kínálatban, a század második felétől kezdve ezeket ismert személyekről nevezték el. Így aztán lehetett kapni Deák Ferenc, Blaha Lujza, Jókai Mór és Esterházy-szeletet is. Tartottak természetesen Sacher-tortát, fánkot, kuglófot is. A század vége felé lett nagy divat a cukrászdai uzsonnázás, amikor a sütemény mellé valamiféle meleg italt, kávét, csokoládét, esetleg édes likőrt is fogyasztottak a hölgyek.

Az Auguszt vendégköre sem a munkásokból került ki. Elsősorban arisztokraták, értelmiségiek, művészek látogatták a cukrászdát. Gyakran járt ide Márai, Bajcsy-Zsilinszky, Bartók, Albrecht főherceg. Ha egy közismert személy inkognitóban akart maradni, a személyzet a különterembe kísérte, ahol elbújhatott a kíváncsi tekintetek elől.

Az Augusztba is csak szőke, 170 cm feletti szép, csinos lányokat vettek fel felszolgálónak. Az Auguszt-kisasszonyok reggel 9-től este 9-ig jártak fel-alá fekete ruhában fehér kötényben. A bérük heti 7 pengő volt, ami kiegészült a borravalóval. Auguszt-kisasszonynak lenni nagy megtiszteltetés volt, az itt dolgozó lányok büszkék voltak  a munkájukra.

A három budapesti cukrászda bár rendesen ki volt téve a XX. század viharainak, a mai napig őrzi az elődök által megteremtett magas színvonalat.

Forras : itt...

I. Ferenc József

1916 novemberének végén fordulóponthoz közeledett az első világháború. Az Osztrák–Magyar Monarchia, Németország és Bulgária csapatai már elfoglalták Románia több mint egynegyed részét, küszöbön állott Bukarest bevétele is, amiben a balkáni front stabilizálásának lehetőségét látták a központi hatalmak, esélyt, hogy minél hamarabb befejeződjön a háború. Azokban a napokban, amikor a központi hatalmak csapatai úton voltak Bukarest felé, véget ért a Habsburg-monarchia történetének leghosszabb uralkodása is: 1916. november 21-én este elhunyt Ferenc József.

Ferenc József 1830. augusztus 18-án született Bécsben Ferenc Károly főherceg és Zsófia főhercegné első gyermekeként. Mindössze tizennyolc éves volt, mikor 1848. december 2-án Olmützben kikiáltották Ausztria császárává. Az uralkodásra alkalmatlan Ferdinánd király lemondatása után Ferenc József édesapja, Ferenc Károly főherceg következett volna a trónöröklésben, de Zsófia főhercegné nyomására átengedte tisztjét fiuk javára. A fiatal uralkodóra nagy befolyást gyakorolt édesanyja és Metternich kancellár. Első lépéseként a magyar szabadságharc leverését tűzte ki célul, Windisch-Grätz tábornagyot bízta meg a rend helyreállításával. A magyar seregek 1849. február 26–27-én Kápolnánál szenvedtek vereséget Windisch-Grätz csapataitól. Bár a csata nem volt döntő, jelentőségét a tábornagy eltúlozta, ami a március 4-én kiadott olmützi oktrojált alkotmányhoz vezetett, amely Magyarországnak a Habsburg-birodalomba való teljes beolvasztására törekedett. A magyar szabadságharcot csak orosz intervencióval sikerült legyőzni, a világosi fegyverletétel után szomorú idők vártak Magyarországra.

Az 1850-es 60-as években a sorozatosan elszenvedett katonai és politikai kudarcok során az Osztrák Császárság elveszítette vezető szerepét Európában. A vereségek arra kényszerítették Ferenc József császárt, hogy változtasson politikáján, és neoabszolutista, központosított államrendjét dualista rendszerré alakítsa át. A kiegyezés hosszas tárgyalások után, 1867-ben valósult meg, mely után Ferenc Józsefet magyar királlyá koronázták.

Évtizedeken át szigorú rend szerint élt. Négykor kelt, reggeli után leveleket írt, héttől átnézte a felterjesztéseket, tíztől fogadta a főhadsegédjét és a kabinetfőnököket, a déli ebéd után minisztereket, katonai vezetőket; ötkor vacsorázott. Családjában egymást érték a tragédiák: elsőszülött lánya, Zsófia Friderika kétévesen meghalt (1857), egyetlen fia, Rudolf főherceg tisztázatlan körülmények között lelte halálát harmincéves korában (1889). Felesége, Erzsébet (Sisi) egy őrült anarchista áldozata lett Genfben (1898). Legidősebb öccsét, Ferdinánd Miksa főherceget 1867-ben kivégezték Mexikóban, unokaöccse, Ferenc Ferdinánd főherceg életét a hírhedetté vált szarajevói merénylet oltotta ki 1914-ben.

Az első világháborús mindennapok megterhelték az idős uralkodó szervezetét. 1916 őszén megfázott, s mivel az orvosok utasításait nem tartotta be, a légcsőhurut tüdőgyulladássá fajult. Halálának napján sem pihent, íróasztalát csak este hagyta el. Orvosa arról kérdezte, mit szándékozik tenni a következő napon. „Felkelek, mint máskor” – felelte a császár és király. Este kilenc után, álmában érte a halál.

Az uralkodó halálát megrendülten fogadták Magyarországon. A magyar napilapok több oldalas, már-már giccsbe hajló, képzavarokat sem nélkülöző nekrológgal emlékeztek az elhunyt királyról. „Egyik szemében a bölcsesség, másikban a jóság fénylett, s homloka az igazi lelki nemességtől volt mindig napsütéses” – írta a korszak legkedveltebb bulvárlapja, Az Est. „Az aggság hattyúfehér paripáján, a bölcsességen ügetve elvezette népeit arra az útra, mely az igazi nagysághoz vezet.”

November 30-án tartott temetésére hatalmas tömeg gyűlt össze Bécsben, Magyarországról is számos különvonat érkezett. A magyar vasúti pálya azonban nem bírta a nagy terhelést, a szolgálattevők sem voltak felkészülve a szokatlanul nagy forgalomra, ezért több órás késések nehezítették a gyászolók hazajutását Bécsből. A zsúfolt vasútvonalon Herceghalomnál súlyos baleset történt, egy Bécsből érkező gyorsvonat összeütközött egy személyvonattal. A szerencsétlenül járt szerelvényen számos előkelőség lelte halálát, köztük a megszállt Szerbia kormányzója, Thallóczy Lajos.

Forras : innen...

Sissi királyné

Sissi (Erzsebet kiralyne)

Erzsébet, Miksa bajor herceg (1808-1888) és Ludovika (1808-1892) bajor királyi hercegnő harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot 1837-ben, Münchenben. Gyermekkorát jórészt Possenhofenben, a Starnbergi tó partján töltötte. A család meglehetősen szabad életvitele nem terhelte kötelezettségekkel: úszással, lovaglással, hegymászással foglalkozott legszívesebben.

Ludovika nővére, Zsófia (1805-1872) bajor királyi hercegnő Ausztria császárának, I. Ferenc Józsefnek az édesanyja volt. Huszonhárom éves fia számára - az osztrák-német kapcsolatok megszilárdítása céljából - német hercegnőt keresett, így esett a választás (több sikertelen kísérlet után) a Wittelsbachokra, a hercegi család legidősebb lányára, Ilonára. A két fiatal első találkozására 1853 augusztusában, Ischlben került sor. A találkozóra Ludovika kisebbik lányát, Erzsébetet is magával vitte, aki éppen szerelmi bánat miatt búslakodott. A szép, szőke császár érdeklődését Ilona helyett a tizenhat éves, copfos, csendes, gátlásos kislány keltette fel. A kölcsönös szerelemből 1854 áprilisában megkötött házasság azonban kevés boldogságot hozott Erzsébetnek. A Hofburg falai között alig találkozott a napi politikával, az uralkodás gondjaival teljesen lekötött ifjú férjével. Erzsébet magányos volt, senkivel nem oszthatta meg bánatát, amit a szabad, boldog vidéki élet elvesztése s napirendjének a rideg udvari etiketthez való igazítása okozott. Személyisége kezdettől fogva ellentétben állt a ráosztott szereppel: a mellé rendelt idős, unalmas udvarhölgyek állandóan kritizálták öltözködését, műveltségét, tánctudását, viselkedését. Erzsébet legkíméletlenebb bírálója azonban anyósa, Zsófia főhercegné volt. 

Az ifjú császárné gyermekkora óta érdeklődött az irodalom és a történelem iránt. Helyzetéből adódóan hamar kialakult benne a politikai életben való tájékozódás tehetsége. Egyetlen alkalom volt azonban, amikor a politikába komolyan be is avatkozott, s ezt éppen a magyarok érdekében tette. Az 1848/49-es magyar forradalmat és szabadságharcot leverő Ferenc József felesége - talán Zsófia ellenszenve miatt is - szimpatizált a magyarokkal. 1863-tól nagy kitartással tanulta a nyelvet és a történelmet, magyar udvarhölgyeket és felolvasónőt vett maga mellé. Rendszeres levelezésben állt a magyar liberálisokkal: Andrássy Gyulával és Deák Ferenccel. Szenvedélyesen képviselte ügyüket, úgy vélte, ez a monarchia megmaradásának egyetlen esélye: határozott, már-már zsaroló hangvételű levelek tucatjaiban szólította fel a császárt az osztrák-magyar kiegyezésre. A porosz-osztrák háborúban elszenvedett végzetes vereség után a magyar viszonyok rendezésében érdekelt császár engedett: 1867 februárjában létrejött a kiegyezés, s az új állam: az Osztrák-Magyar Monarchia. Június 8-án I. Ferenc Józsefet magyar királlyá, Erzsébetet magyar királynévá koronázták. Erzsébet teljesen magáénak érezte a magyarok függetlenedési törekvéseit. Olyannyira, hogy egy nem a nyilvánosságnak szánt költeményében elárulja: fiút kíván szülni Magyarországnak, akit magyarnak nevel, s aki majd uralkodóként elszakítja Ausztriától az országot. Ezen elhatározása jegyében született meg Budán 1868-ban legkisebb gyermeke, a magyar királykisasszonynak is nevezett Mária Valéria.

Erzsébet a továbbiakban is érdeklődött a politikai események iránt, de minél többet tudott, annál jobban taszították őt a történelmi igazságtalanságok. Ezért távol tartotta magát a politikától, s magánemberként a köztársaság eszméjének híve volt.

                                                          

 Forras : innen...

Sissi meggyilkolása

1898. szeptember 10-én Genfben merénylet áldozata lett Erzsébet, Ausztria császárnéja és Magyarország királynéja. Erzsébet tragikus halála egy különleges egyéniség hányatott, boldogtalan és gyakran félreértett életének végét jelentette. A merénylet általi halál jelentősen hozzájárult a Sisi-mítosz kialakulásához, amelyet a királyné szokatlan életmódjával már életében is táplált.

1898 szeptemberében Erzsébet többhetes kúrán tartózkodott a Montreux melletti Territetben. Udvarhölgyével, Sztáray Irmával szeptember 9-én este Genfbe utazott, az éjszakát is ott töltötte, másnap akart visszautazni Montreux-be. Mint mindig, most is álnéven, Hohenembs grófnéként vett ki szobát a Beau Rivage szállodában, egy másnapi genfi újságban azonban megjelent egy hír, hogy az osztrák császárné a szállodában szállt meg. Ezt a hírt egy fiatal olasz anarchista, Luigi Luccheni is olvasta, aki eredetileg azért jött Genfbe, hogy meggyilkolja az orléans-i herceget, aki viszont az utolsó pillanatban megváltoztatta útirányát, és mégsem utazott Genfbe. Ez azonban kevéssé zavarta Lucchenit, akinek saját bevallása szerint mindegy volt, melyik királyi családtagot öli meg. Szeptember 10-én délben akart Erzsébet hajóra szállni, hogy visszautazzon Montreux-be. Luccheni a kikötőhöz vezető úton várta lesben, a császárnéra vetette magát, és egy reszelővel vagy rövid tőrrel szíven szúrta. Erzsébet a földre rogyott, majd rémülten fel is állt, és abban a hiszemben, hogy csak ellökték, gyorsan a hajóra sietett, nehogy lekésse. Nem sokkal később összeesett, csak a fűzője megnyitásakor fedezték fel az apró szúrt sebet. A hajó azonnal visszafordult, a megsebesített királynét visszavitték a szállodába, ahol rövidesen meghalt. A futva menekülő Lucchenit a járókelők elfogták, és átadták a rendőrségnek. Büszke volt tettére.

A Wittelsbach-házból származó Miksa, bajor herceg lánya 1854. április 24-én ment hozzá Ferenc József osztrák császárhoz. A fiatal császárné szépségével és kedvességével hamarosan nagy népszerűségre tett szert. Reprezentációs kötelezettségei és a családot ért tragédiák — többek között fiának, Rudolfnak az öngyilkossága (illetve tisztázatlan körülmények közötti halála) — következtében depresszióban szenvedett, állapotán hosszabb európai utazásokkal próbált javítani. A 20. században Erzsébet királyné valóságos ikonná vált, a köztudatban szabadságvágyó, tragikus alakként él. Számos közterület, intézmény, valamint sok regény, film és színdarab állít emléket alakjának. A tiszteletére nevezték el Pesterzsébetet, nevét viseli Budapest legmagasabb pontján, a János-hegyen álló kilátó, Budapesten és Komáromban az Erzsébet-híd. Első magyarországi szobrát Stróbl Alajos készítette, a miskolci Népkertben állították fel 1899-ben....

Forras : innen.

Sissi királyné

 A magyar királyné (Wittelsbach Erzsébet) élete sok szempontból érdekes és kimeríthetetlen téma.

A meg nem felelés érzete

Sissi nemesi családból származott, de az udvartól távol, nyarait vidéken töltve nőtt fel. nem szánták trónra, nem neveltették és képezték úgy, mint későbbi császárnét. Ez azért fontos, mert mikor Ferenc József végül mégis őt választotta feleségnek (eredetileg Sissi nővérét szánták neki), Sissire óriási nyomás nehezedett. A házasságig és azon túl számtalan dolgot kellett megtanulnia, hogy méltó legyen az uralkodói családban betöltött helyre. Mindez megalapozta a királyné óriási megfelelési kényszerét, és a “sosem elég jó”-érzetet, mely az anorexiás betegeknél mind fellelhető lelkiállapotok.

Sissi már 16 évesen feleség volt, és már az udvarban tartózkodása első sisijpgnapjától boldogtalannak érezte magát. Ebben nagy szerepe lehetett anyósának, Zsófia főhercegnének, aki rengeteg elvárással állt Sissihez. Mivel Zsófia túl fiatalnak tartotta menyét a gyermek neveléshez, az unokák szobáit a saját lakosztályához közel (Sissiétől viszont távol) helyezte el, így Sissinek az egész épületen végig kellett mennie, ha gyermekeit látni akarta. Nevelésükbe szinte egyáltalán nem szólhatott bele, melynek oka az volt, hogy anyósa “szépnek, de butuskának” tartotta. Egyes források szerint ennek hátterében Sissi egyetlen szépséghibája: a rossz fogai álltak. Ugyanis a királyné annyira szégyellte őket, hogy alig nyitotta ki száját beszéd közben, így alig érthetően beszélt – melyet intelligenciahiánynak tartottak a körülötte élők.
A királyné egyszer mégis a sarkára állt: 1857-ben kierőszakolta, hogy gyermekeit magával vihesse magyarországi útjára. Itt kislánya megbetegedett és meghalt. Sissi innentől kezdve szinte lemondott gyermekeiről, elfogadva, hogy alkalmatlan a nevelésükre.

A legendás szépség háttere

A fent leírtak, és a férjével megromló viszony egyre mélyebb depressziót sissi ruhaeredményeztek a királyné életében. Később ugyan messzire utazott és megerősödve tért vissza, sőt, az udvarban elfoglalt helyzetét és méltóságát is sikerült kiépítenie – de azért a királynét mindig is boldogtalannak ismerték. A legendák szerint napi több órát töltött azzal, hogy rendbe szedje magát: csak a haját 4 órán át fésülték minden nap! A dereka 49,5 cm volt, és ha ennél többet mutatott a szabócenti, aznap képtelen volt enni. Hashajtókkal és hánytatókkal tartotta “formában” magát, igyekezett mozogni is: lovagolt, gyűrűhintán tornázott, súlyzókat emelgetett – minden palotájában volt tornaszobája! Egyes kutatók szerint zsírt, cukrot és alkoholt állítólag a legkisebb mennyiségben sem vitt be a szervezetbe – viszont Katrin Unterreiner kutató szerint viszont Sissi egész biztosan bőségesen táplálkozott, mert különben képtelen lett volna a rendszeres testmozgásra.

Ő állítja azt is, hogy a királyné imádta az édességet (rossz fogait is ennek köszönhette) és néha egész egyszerűen bezabált, degeszre tömte magát édességgel, mely után órákig feküdt és emésztett. Valószínűsíthető, hogy gyakori ájulásai a túl szorosra fűzött fűzőnek voltak köszönhetőek, és a legendák szerint alsó szoknyát sem viselt, hogy még karcsúnak tűnjön (mely akkoriban óriási botránynak számított.)
A királyné élvezte a rá irányuló figyelmet, a társasági eseményeken való részvételt, és hogy hivatalosan őt tartják az udvar legszebb asszonyának. A legendák szerint, az utolsó gyermeke születése után is büszkén hirdette: még most is belefér az esküvői ruhájába!

A szépség: mint mentsvár

A királyné jobb és rosszabb éveiben is egyetlen dologhoz mindig menekülhetett: a saját szépségének legendájához, és a tudathoz, hogy a testén uralkodik, azt legalább ő szabályozza. Idősebb korában kis fátyollal, legyezővel (és állítólag protézissel) járt, hogy halványuló szépsége ne kerüljön nyilvánosságra. Az nem derül, mely legendák igazak a felsoroltakból, melyek nem. Az sem derül ki, hogy valóban bulimiás vagy anorexiás volt-e, esetleg csak roppant mód hiú volt. Az viszont igen, hogy a a ma is tapasztalható jelenség a nők körében: “szép leszek – csak szeressetek”, nos, ez egyáltalán nem újkeletű…
sissi szép

Forras : innen ...