Adelina Virginia Stephen 1882. január 25-én született Londonban. Édesapja filozófus és irodalmár volt, édesanyja pedig egy híres könyvkiadó leszármazottja. Virginia nem járt iskolába, szülei és nevelői tanították és kivételes műveltsége megszerzésében apja könyvtárának is nagy szerepe volt.
Tizenhárom évesen átélt egy traumát, ami egész életét beárnyékolta: elveszítette édesanyját. Ez annyira megviselte, hogy hónapokig súlyos idegrohamok törtek rá. Labilis idegzete miatt a későbbieknek is gyakran depresszióban szenvedett. Egy alkalommal például több tucat nyugtatót vett be, és csak gyomormosással tudták megmenteni életét. Naplójában rendkívüli őszinteséggel számol be az érzéseiről. „Kívül vagyok. Saját utamat járhatom… A falka csahol, de el már nem érhet” – írta egyik súlyosan depressziós korszakában.
Virgina 1912-ben feleségül ment Leonard Woolfhoz. A férfi nagyszerű lélekismerőnek bizonyult és leginkább az ő érdeme, hogy Virginia évtizedeken keresztül sikeresen harcolt betegségével. Férjével közösen könyvkiadó vállalkozást indítottak. Olyan híres írók műveit jelentették meg, mint Gorkij, Rilke, Freud és T. S. Eliot. Emellett ők adták ki Angliában elsőként Az ember tragédiáját.
Már huszonhárom éves korától jelentek meg publikációi, ám első jelentős regénye a Mrs. Dalloway csak 1925-ben látott napvilágot. A könyv (melynek munkacíme Az órák volt) egy nő egyetlen napjáról szól, amelyben tulajdonképpen benne van egész élete. Ezzel kapcsolatban feltétlenül meg kell említenünk Michael Cunningham Pulitzer-díjas regényét, Az órákat, amelyet Mrs. Dalloway inspirált. Virginia Woolf személye a történet kiindulópontja és Mrs. Dalloway a cselekmény mozgatórugója. Ez a mű köt össze három korszakot és három női sorsot: magát az írónőt, azt, aki olvassa és azt is, aki átéli. 2002-ben Az órákat megfilmesítették, Nicole Kidman mellett (aki Virginia Woolf alakításáért Oscar-díjat kapott) Julianne Moore és Meryl Streep játssza a főszerepeket. Nicole Kidman inspirációért és menedékért egyaránt Virginia Woolfhoz fordult, mivel a forgatás környékén súlyos magánéleti krízist élt át válása miatt. Mint mondta: „Rengeteget tanulmányoztam Virginia Woolfot, valósággal beleszerettem. Jókor ismertem meg őt és a műveit, teljesen felkészültem arra, hogy úgy fogadjam, ahogy kell.”
Virginia következő regényét, A világítótornyot 1927-benadták ki, amely egy cselekmény nélküli mű: egy Skóciában álló házról szól és az élet gyors múlását állítja szembe a tárgyak állandóságával. 1928-ban jelent meg az Orlando, melynek hőse négyszáz évig él, előbb férfiként, majd nőként látja a világot. Virginia pályája során nagyjából félezer esszéje, könyvismertetője volt olvasható több mint harminc angol és amerikai vezető lapban.
„Közel vannak újra az ágyúk személyes életünkhöz. Pontosan hallom őket” – írta 1936-ban naplójában. Négy év múlva bombatalálat érte az írónő londoni lakását és rodmelli kertjét egyaránt. Gyenge idegrendszerét a történtek nagyon megviselték és egyre furcsábbá vált magatartása. Még befejezte a Felvonások között című regényét, aztán egy hűvös kora tavaszi délelőtt (1941. március 28-án) a rodmelli birtoka közelében lévő Ouse folyó partjára sétált, kövekkel megrakta zsebeit, és öngyilkosságot követett el. Holttestét csak két héttel később találták meg. Férjének hagyott egy búcsúlevelet: „Ha valaki megmenthetett volna engem, te lettél volna az. Minden elmúlt már belőlem, csak a te jóságod tudata nem. Nem tehetem tovább tönkre az életed. Nem hiszem, hogy két ember lehetett boldogabb, mint mi voltunk egymással. V.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése