Rengeteg oka van annak, hogy a férfiak borotválják az arcukat. Kezdődik a sor az egészségügyi okokkal, majd a kényelemnél fejeződik be, de beszélhetnénk a nők meghódításáról is, hiszen sokan a sima arcbőrű férfiakat kedvelik csak. Bár a divat időről időre változik, az elmondható, hogy a borotválkozás az egész emberiség történelmét meghatározta. Mára eljutottunk odáig, hogy könnyedén, a saját fürdőszobánkban is tökéletes hatást lehet elérni. A férfiak szakálla akár 15 centiméteresre is meg tud nőni egy év alatt, ezért ha valaki sima arcbőrre vágyik, akár 3000 órát is el kell töltenie élete során borotválkozással. Nem mindegy, hogy milyen borotvát és milyen termékeket használunk erre a célra, hiszen a jó minőségű termékek megkönnyítik a dolgunkat. Mostani cikkünkben a borotválkozás történetéről és választási szempontokról fogunk szót ejteni annak érdekében, hogy a jövőben simán csúszhasson a penge.
Bizonyos kutatások szerint már a több mint ezer évvel ezelőtt élt férfiak is borotválkoztak, de az első valós bizonyítékok Egyiptomból származnak. Az egyiptomi férfiak – és meglepő módon a nők is – napi rutin szerűen borotválták arcukat és persze nyírták a hajukat is. Ez abból a szempontból nem csoda, hogy a korabeli írások alapján az egyiptomiak már-már megszállottak voltak tisztálkodást illetően. Naponta többször is megfürödtek és mivel a papok szerint a testszőrzet szégyellnivaló volt, ezért a nők és a férfiak is egész testüket borotválták, a fejüket is beleértve. A kopasz fejet és testet jóval könnyebb volt tisztán tartani. Ez azért volt fontos, mert a nagy forróság és szárazság idején nem mindig állt rendelkezésre elegendő mennyiségű víz, kozmetikum, tisztálkodó szer. A nap sugaraitól is védeni kellett magukat, ezért parókákat hordtak, melyek hűvösen tartotta a fejüket is.
Ezzel szemben érdekes, hogy az ókori Rómában eleinte a testszőrzet hiányát fogyatékosságnak tekintették és lenézték a szőrtelen embereket. Később – Nagy Sándor idején, i. e. IV. században – terjedt el a borotválkozás rituáléja. Érdekességnek számít, hogy a legtöbb embernek saját rabszolgája volt erre a célra, így mindennap megoldott volt a szőrtelenítés. Akinek nem volt szolgája, napi szinten látogatta a borbélyokat, sokak így kezdték a napot. Ebben a korban nagyon elterjedt a rövid haj és a borotvált arc.
A görögöknél és rómaiaknál használt pengék gyorsan korrodálódtak és tompultak el, ami azt jelentette, hogy a korabeli férfiak gyakran szenvedtek vágási sérüléseket. A szolgák és a borbélyok ezeket a sebeket különleges kenőccsel, valamint olajba és ecetbe áztatott pókhálóval próbálták gyógyítani, kisebb-nagyobb sikerrel. Az életlen pengék mellett a másik probléma az volt, hogy nem állt rendelkezésre megfelelő szappan vagy hab. Mindezen hibák ellenére még így is rengetegen látogatták a borbélyszalonokat, hiszen ezek a helyek számítottak a társasági élet, a pletykák és hírek központjának. Amikor egy fiú férfivá érett – 21 évesen – részt kellett vennie egy hivatalos borotváláson. Ez a népszerűség körülbelül az időszámításunk utáni 100-ig tartott, amikor Hadrianus római császár újra divatba hozta a szakállat. Ennek egyébként az volt a célja, hogy elrejtse a bőrhibáit az arcán.
A középkorban inkább csak a nők körében volt divat a szőrtelenítés, olyannyira, hogy I. Vilmosnak az segített elfoglalni az angol trónt, hogy katonáinak le volt borotválva a hajuk. Így Hódító vilmos megborotvált katonáit papoknak nézték, így nem állítottak fel sereget velük szemben. Ez után 1770-ig repülünk a következő jelentős esemény miatt, amikor egy francia borbély – Jean-Jacques Perret – megírta a tapasztalatait egy könyvben azzal kapcsolatban, hogy miként kell használni a különféle borotváló eszközöket, felszereléseket. Ebben a könyvben szerepelt először a biztonsági borotva ötlete is, amit később megvalósított. Perret borotvája egy L alakú fa elemmel stabilan megtartotta a pengét, megakadályozva ezzel a vágásokat. Teljes biztonságot azonban még ez sem nyújtott, de ezt nevezhetjük már a biztonságos borotvák elődjének. Az 1800-as évekre ilyen módszerrel már sokan maguk vágták a szakállukat. A kor legismertebb képviselője George Bryan (Beau) Brummel, aki minden nap többször borotválta magát, a megmaradt szálakat pedig csipesszel húzogatta ki.
1847-ben jelent meg a mai napig ismert „kapa alakú” borotva, ahol a pengéhez mérten merőlegesen helyezkedik el a fogantyú. Ez a borotva rendkívül gyorsan lett népszerű, annak köszönhetően, hogy sokkal precízebben lehetett vele dolgozni. Az évszázad végére már teljesen természetes volt, ha a férfiak rendszeresen otthon borotválkoztak. Ezzel párhuzamosan megalkották a borotvahab korai formáját, a borotvaszappant és a borotválkozást követő arcápoló folyadékok is terjedni kezdtek.
A XX. század elején jelent meg King C. Gilette forradalmi termékével. Gilette borotvája az előzőekhez képest nagyon biztonságos pengével volt felszerelve, könnyen lehetett cserélni és ára is kedvező volt. Az I. világháború jelentette az igazi áttörést Gillette termékének, hiszen az amerikai hadsereg nagyjából 3,5 millió borotvát és 30 millió pengét rendelt. Nem csoda, hogy ezt követően lényegében minden férfi az ő termékeit használta, mely tény megváltoztatta az egész addig ismert ipart. A század második felétől újabb változások következtek be, történetesen megalkották a különböző szőrtípusokhoz a különböző pengéket, melyeket később szilíciummal vontak be. Ezzel az újítással sokkal kisebb nyomással és erőfeszítéssel lehetett borotválkozni, ami csökkentette a sérülések, vágások esélyét.
A Gillette-nek igazából csak a Wilkinson Sword cég volt a versenytársa, ahol rozsdamentes acélból készültek a termékek, ebből kifolyólag sokkal tartósabbak voltak. 1963-ban a Gillette is áttért a rozsdamentes acélra és gyakorlatilag megalapozta piacvezető pozícióját.
Természetesen azóta is történtek változások, hiszen a korábbi 1 és 2 penge helyett ma már 5-6 pengével is kaphatunk borotvát, és elterjedtek a villanyborotvák is. Melyekhez nagy reményeket fűztek, sokan mégis inkább a hagyományos borotválkozási formát választják a mai napig.
Forras : innen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése