A dohányzás kultusza

Rengeteg ember szívja nap, mint nap, de előfordulhat, hogy ezek az emberek nincsenek tisztában a dohányzás történetével és elterjedésével.Mostani cikkünket ezen szenvedélybetegségnek szenteljük. Jean Nicot - Franciaország, portugáliai nagykövete és a dohány elterjesztője – nem gondolta, hogy a dohány milyen nagy úr lesz majd az emberiség számára. Jean Nicot soha nem dohányzott, de a növény európai meghonosítása ellentéteket váltott ki az emberekben. Megválaszolatlan kérdés, hogy a dohány isten ajándéka, vagy az ördög gyomfüve-e? A dohányzó emberek, az elsőre voksolnak, míg a nem dohányzók számára a második válasz az elfogadható. A dohány nyugaton volt a legnépszerűbb, majd eljutott a keleti és északi területekre is. Egyes füvészkönyvek, dísz-és gyógynövényként tartják számon, de Angliában és Hollandiában már felhasználták, dohányoztak. Itáliába egy Giorlamo Benzoni nevű férfi által kerül a dohány. Lisszabonból került az olasz csizmába ez a növény, ahol a pápa egyik követe valószínűleg még Jean Nicot által ismerte a dohányt. Ezekben az időkben Lisszabonban minden ember a „csodanövényt” istenítette. Eközben az olasz kikötőkben megforduló spanyolok és portugálok beavatták az olaszokat a dohányzás módjába. kozepkori_dohany.jpg Az olasz kikötők után Kelet-Európa volt a dohány következő állomása. A Habsburgok saját kertjeikben termesztették a dohányt, mint dísznövényt. Hazánkban először a Báthory, Apaffy, valamint a Bornemissza- családok alkalmazták a dohányt gyógynövényként. A dohány szó keletkezésére több teória is létezik. Egyesek szerint az ősök dohosnak tartották a füstöt, rosszul lettek tőle, azaz dohot hánytak,ebből született a dohány. Nyelvészek szerint viszont  ez a szó persze eredetű és a dochan kifejezésből alakult át az évek során. Londonban a dohányzásnak komoly divatja volt, ezen tevékenységüket pedig a legkülönlegesebb pipák segítségével űzték. A tehetősebb emberek ezüstből készítettek egyedi pipákat, de voltak olyanok is, akik a dió héjából eszkábáltak maguknak eszközt szenvedélyükhöz. Franciaországban körülbelül a XVII. században vált népszerűvé a dohányzás, majd tovább terjedt a Rajnán, elért Németországba, Svájca és Ausztriába is. A svéd emberek teljesen megváltoztak és kitörő lelkesedéssel vetették bele magukat az új szokásba, a dohányzásba. A velencei és angol hajók révén sikerült Oroszországba is eljuttatni a növényt, majd a Földközi-tengeren keresztül Konstantinápoly népe is megismerhette azt. Ezen a területen eleinte csak a szultán közvetlen környezete szokott rá a dohányzásra, hiszen a palota udvarán termesztették a növényt. Lengyelországba egy ajándék révén jutott el a dohány. III. Murad szultán Báthorynak küldött ajándéka mellé tett néhány szárított dohánylevelet. Korabeli feljegyzések szerint ebben az időben 10 napszámos munkásból 9 pipázott és a fiatalok is egyre nagyobb élvezettel vetették bele magukat a dohányzásba. Köln fejedelme megtiltotta a dohány behozatalát vagy eladását és csak a patikákban engedte, hogy árulják azt, mint gyógynövényt. Ez a rendelet rosszul érintette a polgárokat, hiszen akkoriban a dohánnyal való kereskedelem igen nagy bevételhez segítette őket. Oroszország kikötőiben török és angol tengerészek terjesztették a szokást, míg az ország belső területén lengyel és német utazók. Rohamos terjedését csak a papság ellenállása fogta vissza. A cár kiadott egy rendeletet, miszerint a polgárok nem tarthattak maguknál dohányt, nem füstölhettek és tilos volt kereskedni is vele. Akik megszegték ezt a szabályzatot súlyos árat fizettek. Büntetésük korbácsolás és ajkaiknak felhasítása volt. A dohány és dohányzás nagy utat tett meg és a társadalom növekedésével egyre több „követője” lesz.

Forras ; innen...