Az autó (elnevezése az automobile rövidítése, a görög auto-: ön- előtagból és a latin mobilis: mozgó, mozgatható szóból) egy olyan, földön közlekedő, kerekeken guruló jármű, amely képes önálló mozgásra, nem egy másik jármű vagy állat mozgatja.
Hétköznapi jelentésében az autó a gépkocsi, egy kerekeken guruló, saját motorja által hajtott jármű. A legtöbb meghatározás olyan szabályszerűségekkel írja le mint amit elsősorban aszfaltútra terveztek, 1-8 utast szállíthat, jellemzően négy kerékkel rendelkezik, és felépítése a személyszállításra inkább alkalmassá teszi, mint áruszállításra. Mindazonáltal a leírások pontossága nem tökéletes, az eltérő feladatokra létrehozott számos különböző gépkocsitípus miatt.
Az autók külsőleg először még a korábbi vagy épp korabeli lovaskocsik és hintók külsejét követték, szögletesek voltak, csupa derékszöggel mindenütt. Ez már csak azért is így volt, mert abban az időben ezek voltak az uralkodó jármű alkalmatosságok, ezért javarészt ezek alkatrészei álltak rendelkezésre járműépítéshez, ahogy ez Daimlerék esetében is látszik. Kezdetben ez elég is volt, ám amikor később egyre jobb, gyorsabb motorokat tudtak előállítani rájöttek, hogy a szögletes forma nagy légellenállást tanúsít, ami jelentősen lerontja a motorok teljesítményét.
Az 1940-es évektől kezdve már csak emiatt is egyre áramvonalasabb, aerodinamikusabb külsőt kaptak az autók, egyre több részletet beburkoltak a karosszériával, és az utastér is komfortosabb lett, miután a kezdetben szinte csak nyitott vagy vászontetős utastereket, ahol minden utas ki volt téve az időjárás ártalmainak és a menetszélnek, felváltotta az ablakokkal, szélvédőkkel szeparált utastér. Viszont már a kezdet kezdetén megjelentek a különböző karosszériaváltozatok, attól függően, hogy hány ember és milyen komfortfokozattal kívánt utazni. Az áramvonalas karosszéria általában egy csónakformájú, központi kocsiszekrényből állt, ez tartalmazta a motorteret, az utasteret, a csomagtartót és gyakorta a pótkereket, ami sokáig a kocsin kívül kapott helyet; a kerekeket különálló sárhányók burkolták.
Az 1950-es évekre egyre jobban elterjedt a teljesen zárt karosszéria, amikor már nem voltak különálló sárhányók, csomagtartók, pótkerekek, hanem az autók minden része egy egységbe tartozott. (A külső vagy látható pótkeréktartó ezután már csak dísz volt bizonyos autógyárak modelljein.) A nagy fémfelület lehetőséget adott a díszítésre, cizellálásra, ezért ennek a kornak az autói nagyon díszes, reprezentatív külsővel, krómszegéllyel, díszlécekkel rendelkeztek. A krómozott alkatrészek nagyon gyakoriak voltak, még az egyszerűbb autókon is, és ekkor terjedt el a kor jellegzetessége: a hátsó szárny hol nagyobb, hol kisebb méretben.
Az 1960-as évek elején megjelent az önhordó karosszéria. Ettől kezdve nem kellett az autó minden egyes részét külön legyártani. Ebben az időben tűntek el végleg az előző évtized tobzódó krómdíszei és hátsó szárnyai is. Innentől kezdve az autók javarészt dobozformájúvá vagy tepsiszerűvé váltak, főleg az Amerikai Egyesült Államokban. A krómdíszítés diszkrétebben ugyan, de megmaradt.
Ez a tendencia egészen az 1970-es évek végéig megmaradt, a nyolcvanas évektől kezdve viszont egy modernebb, dizájnosabb korszak következett. Gyakorlati szempontból túl sokat nem adott hozzá a kocsikhoz, inkább a kor divatja hívta elő ezt a stílust. Ezekben az időkben, a hetvenes évektől kezdve vált fontossá az autók utasainak védelme, amit addig igencsak elhanyagoltak. Olyan autógyárak mint a Volvo vagy a Mercedes ezekben az időkben váltak ismertté biztonságtechnikai fejlesztéseikről, mint a gyűrődőzóna vagy a légzsák, amelyek hamarosan más autógyárak modelljein is az alapfelszereltséghez tartoztak.
Az 1990-es években az autók megint gömbölyűbbek lettek, csak most a zárt karosszéria lett áramvonalasabb, ennek ezúttal a gazdaságosabb működtetés volt az indoka, mivel ekkor már a világ túl volt két olajárrobbanáson és környezetvédelmi megszorításokon is. Az autók továbbfejlődnek, és a kétezres években a biztonság, a gazdaságosság és a környezetvédelem vált meghatározó szemponttá, amik mentén egy autót megterveznek.
Az autógyártásban nagy szerepe volt Henry Fordnak...
 |
| Henry Ford |
 |
| T-Modell |
Henry Ford 1863. július 30-án Springwells Townshipben (Wayne megye, Michigan állam) született. Ő volt az elsőszülött William és Mary Ford hat gyermeke között. Jól menő családi farmon élt, napjait egyrészt az egytantermes iskolában töltötte, másrészt a farmon dolgozott. Már fiatal korában érdeklődött a műszaki dolgok iránt. Később igazi géniusszá vált, és azóta is őt tartják az autóipar egyik óriásának.
A szakma elsajátítása
Henry Ford fiatalon kezdte. 12 éves korára, Henry szabadideje túlnyomó részét a saját maga által felszerelt kis gépműhelyben töltötte. 1878-ban, azaz 15 éves korában itt készítette el első gőzgépét. A következő évben elköltözött otthonról, és a közeli Detroit városába ment, ahol gépésztanoncként kezdett dolgozni.
Három évig maradt tanonc, majd visszatért Dearbornba. A következő néhány évben részben gőzgépek üzemeltetésével és javításával foglakozott, részben egy detroiti gyárban végzett alkalmi munkát, és az apja farmján működő mezőgazdasági gépeket javította. Az 1888-as év komoly változást hozott életében, amikor feleségül vette Clara Bryantet. Családja megélhetését egy fűrészmalom működtetésével biztosította.
Nem kellett azonban sokáig várni az újabb váltásra, hiszen Ford 1891-ben a detroiti Edison Illuminating Company mérnöke lett. Két évvel később főmérnökké nevezték ki, ami elég időt és pénzt biztosított számára ahhoz, hogy a belsőégésű motorokkal végzett saját kísérleteivel foglalkozhasson.
Első járműve
A kísérletek csúcspontját 1896-ban az első önjáró jármű, a Quadricycle elkészítése jelentette. Az első Ford motor a Ford Bagley Avenue 58. szám alatti otthonában, a fa konyhaasztalon pöfögött be a történelembe. Ebből a kísérletből kiindulva egy olyan motort tervezett, amelyet négy biciklikerékkel ellátott vázra szerelt, s ez lett az első Ford autó.
Önállósodás
Miután 1898-ban kilépett az Edison vállalattól, Ford megszervezte a Detroit Automobile Companyt. Sajnos a cég csődbe ment, de mivel soha nem volt az a típus, akit a kudarcok eltántorítottak volna, különböző versenyautókat kezdett tervezni és építeni. 1901. október 10-én a híres Sweepstakes versenyautójával legyőzte az amerikai bajnokot, Alexander Wintont.
Ford ezt mondta az autóról:
"Nagy tömegeknek szánt autót fogok építeni. Elég nagy lesz egy családnak, de mégis elég lesz egyetlen ember, aki kezeli és gondoskodik róla. A legjobb anyagokból, a legjobb szakemberek fogják összeszerelni és a modern mérnöki munka legegyszerűbb konstrukcióira foghttp://www.ford.hu/ford/vallalat/oroksegpülni. Ennek ellenére annyira olcsó lesz, hogy bárki, akinek jó fizetése van, képes lesz megvásárolni és családjával együtt élvezni azt az áldott időt, amit Isten nagyszerű nyílt terei nyújtanak"
Forras : innen...
Forras : innen...
Régi autók
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése