Nem viseltetett túl nagy tisztelettel a köztársaság iránt, s mint galliai konzulhelyettes személyes hadsereget állított fel, mely tíz légióval rendelkezett. Amikor a szenátus felkérte, hogy oszlassa fel a sereget, nem fogadott szót, ellenben átlépte a Rubicon folyót, mely elválasztotta Galliát a birodalmi központtól, s négy évi polgárháború után egyedüli uralkodóvá vált.
I.e. 44 elején örökös diktátorrá nevezte ki Caesart a szenátus, előtte nem sokkal elnyerte az Imperátor címet is. Egyben jogosulttá vált ünnepi alkalmakkor a győzelmi öltözet és a babérkoszorú viselésére. Születésnapja államünnep lett, születési hónapját tiszteletére júliusnak nevezték el.
Halála előtt egy hónappal a termékenység ünnepén, Marcus Antonius arany babérkoszorút akart a fejére tenni, de Caesar nem engedte, helyette átnyújtotta az ünneplő tömegnek a babért és felszólította őket, hogy vigyék el Jupiter templomába és koronázzák meg vele a legnagyobb római istent.
Ki tudja mi volt ennek a jelenetnek a célja? Talán Caesar népszerűsítése, vagy annak tesztelése hogyan reagálna a tömeg Caesar megkoronázására? Nem derül ki soha, de az biztos, hogy amikor Caesar Mezopotámiába vonult a pártusok ellen, Rómában elterjedt, hogy megkoronáztatja magát, ugyanis az a jóslat járta, hogy a pártusokat csak király győzheti le. A legtöbb római ezt természetesen komolyan vette, s amikor Caesar visszatért Rómába, az emberek a városkapunál így kiáltottak: "Rex!". A konzul erre viccesen válaszolt: "A nevem Caesar, és nem király!".
A lobbanékony Cassius nehezen viselte, hogy Caesar nem bízott benne, és semmiféle komoly pozíciót nem hagyott rá. Decimus Brutus pedig a papucsférj szerepét töltötte be felesége, a léha szerelmi kalandokba bocsátkozó Porcia mellett. Állítólag Porcia egy alkalommal, mikor felkínálta magát Caesarnak - aki egyébként híres volt szexuális éhségéről -, az elutasította, s ettől kezdve mérhetetlen gyűlöletet táplált a férfi iránt. Férjét a cézár ellen hangolta, s az ellene elkövetett összesküvés részesévé tette.
Érdekes, hogy Julius Caesar nagyon félvállról vette saját biztonságát, noha nem egyszer próbálták meggyilkolni. Személyes testőreit elbocsátotta, gyakran őrizetlenül sétálgatott az utcán. Halála előtt nem sokkal, Marcus Lepidus házában vacsorázott egy napon, s szóba került az is, milyen halálnemet részesítenének előnyben. Ekkor Caesar állítólag az mondta: a "gyors, váratlan halált" választaná szívesebben.
Vészjósló jelek előzték meg a cézár halálát. Például közvetlenül a merényletet megelőző napon, a pompeji városházára, ahol másnap a szenátus tartotta ülését, beröppent egy kis barázdabillegető, csőrében pici babérággal. Ekkor váratlanul, a közeli ligetből vadmadarak repültek utána az épületbe, rátámadtak és széttépték.
Calpurnia, Caesar felesége a merényletet megelőző éjszaka álmot látott. Látta lehullni a ház védőpajzsát és sebesült férje a karjaiban haldoklott. Álmából a szekrény ajtaja ébresztette fel, mely önmagától kinyílt.
Másnap Caesar, Kr.e. 44. március 15-én nem érezte magát valami jól, s komolyan elgondolkodott, hogy talán nem megy be a szenátus elé a városházára, de végül Decimus Brutus győzködésére meggondolta magát. Útközben egy arra járó ember papírlapot nyomott a kezébe figyelmeztetéssel. Caesar nem nézte meg mit kapott, csak a többi levél közé dugta a papirost, mert azt hitte, hogy valamiféle kérelem lehet.
Seutonius római történetíró így emlékezik: "Amikor Caesar helyet foglalt, körbeállták őt az összeesküvők szolgálati ürüggyel. Cimber Tillius odalépett hozzá, s átvette a vezető szerepet, mintha valamire szerette volna megkérni Caesart. Abban a pillanatban, amikor Caesar kérését elutasította, és közben egy másik személyre mutogatott, ő mindkét válláról letépte a tógát. Caesar felkiáltott: Ez erőszak! Ebben a pillanatban a gyilkosok közül az egyik megsebesítette őt hátulról nem sokkal a torka alatt. Caesar karon ragadta őt, megszúrta a tollal, megpróbált kiugrani a keze közül, de egy újabb döfés megakadályozta ebben. Mihelyt észrevette, hogy minden oldalról kirántott tőrökkel rontanak rá, letakarta a fejét a tógával és egyben bal kezével lehúzta a ruháját egészen a bokájáig, hogy méltóságteljesen essen el. Huszonhárom sebet ejtettek rajta. Csupán az első szúrás után adott ki hangot, néhányan azonban azt mondják, hogy a rá támadó Marcus Brutusnak görögül azt mondta: Te is, fiam?"
Az összeesküvők a meggyilkolt cézár testét eredeti terv szerint a Tiberius folyóba akarták hajítani, vagyonát elkobozni, törvényeit érvénytelennek kikiáltani. Csakhogy nagyon féltek a második konzultól Marcus Antoniustól, aki a hadsereg vezére volt, másfelől tartottak Lepidustól is. A halottat ott hagyták a helyszínen, és amikor Lucius Cornelius Cinna prétor rá merte szánni magát, hogy Caesart nyilvánosan türanosznak, vagyis zsarnoknak kiáltsa ki, a feldühödött nép kővekkel dobálta meg. Marcus Antonius állami temetést rendelt el, és a szenátus még azon a napon úgy határozott, hogy a meggyilkolt férfi az istenek közé emeltessen.
Ismét Seutoniust idézve: "A gyilkosok közül szinte egy sem élt tovább három évnél és egyikük sem természetes halállal halt meg. Mindannyiukat elítélték vagy baleset következtében haltak meg, a gyilkosok egyik része pedig hajótörést szenvedett, másik része harcokban lelte halálát, néhányan pedig öngyilkosok lettek, ugyanazzal a tőrrel, amivel Caesarra támadtak."
Hozzá kell tenni, hogy mindezek után tizenhárom éves polgárháború következett, minek végeredménye az lett, hogy Caesar adoptált fia és örököse Octavianus, győzedelmesen került ki a harcokból. Később Augustus néven került a történelembe és ő lett az első római császár. Augustus császár után - egészen 395-ig a Római Birodalom kettészakadásáig -, ötven császár került hatalomra és ebből huszonötöt meggyilkoltak.
Forras : innen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése