A következő címkéjű bejegyzések mutatása: divat. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: divat. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. március 31., péntek

Ilyen volt a farmer 140 éve


1873. május 20-án megszületett A Farmer. Ekkor adta ki az Egyesült Államok Szabadalmi Hivatata azt a szabadalmi védjegyet, amely a szegecsekkel megerősített munkanadrágokról szólt és amelyet – nem mellesleg - Levi Strauss farmervarrodájában készítettek. Nem ekkor születtek az első farmernadrágok. Az anyagot már a 16. században ismerték, az első farmerok pedig még a Levi’s-nél is barnák voltak. Képes farmertörténeti bejegyzés.

James Dean ma is menő lenne ebben a cuccban

16. század

A nadrágok anyagát már a 16. században is ismerték Európában. Franciaországban, Nîmes városában „serge de Nîmes” (ejtsd: szerzs dö nim) néven gyártották. Az eredetileg nyersfehér fonalakból készült sűrű szövésű, sávolykötésű szövetet utólag színezték. A Levi Strauss által kezdetben használt denim barna színű volt, csak később tért át a kékre.

Barna farmer az 1880-as évekből

1848

Amíg Petőfi és társai a magyar szabadságharcot vívták (jó, Petőfi csak szavalt), Levi Strauss és családja Amerikába indult Bajorországból, és New Yorkba költözött. Levi ezután továbbállt San Franciscóba, ahol 1853-ban nyitott egy méteráru boltot.

Levi Strauss

1870

Amikor a farmert húztok – Levi’s-t vagy mást – gondoljatok egy kicsit Jacob Davis szabómesterre is, aki igazából kitalálta ezt a nadrágot. Ő készítette a farmert eredeti formájában egy favágó megrendelésére 1870-ben. Az ehhez szükséges erős pamutszövetet Levi Strausstól vásárolta meg.


1872

Jacob Davis levelet írt Straussnak, aki együttműködést ajánlott neki.  Az együttműködés a munkanadrágokról szólt, mert a nevadai szabó kitalálta, hogy hogyan lehetnének ezek a nadrágok strapabíróbbak, és ehhez szüksége volt egy üzleti partnerre. Levi elfogadta az üzleti ajánlatot.

1873. május 20.

Egy ikon születése: az Egyesült Államok Szabadalmi Hivatala kiadta az 139.121. szabadalmi védjegyet, mely a szegecsekkel megerősített munkanadrágokról szólt.

Ilyen volt a farmer 140 éve - Levi's 1873-ból

1886

Megjelent a farmerokon az a bizonyos barna bőrcímke.

1892

1892-től minden farmert egy garanciajeggyel láttak le, mely a mai napig is minden nadrágon megtalálható.


1899

Ez a szórólap bemutatja a farmernadrágok széles vásárlóközönségét. Az első vásárlók egyben kereskedőkké is váltak.


Kezdetekben a farmerok a munkásnak, elsősorban a bányászoknak készültek. Ez a kártya 1899 körüli, a vásárlások során kapták ajándékba ezeket a vevők.


1900

Szórólap a még teljes pompájában álló farmervarrodáról, melyet az 1906-os földrengés és tűz teljesen elpusztított.


1901

Hátsózseb került a farmerekre. A korábbi daraboknak nem voltak hátsó zsebei, csak egy pánt csattal, ami az övet helyettesítette, illetve két gomb a nadrágtartónak.


A rézszegecseket a zsebek megerősítésére használták.


1908

Ez a képeslap 1908-ban készült, már az újjáépült San Francisco-t mutatja a kép. (1906-ban földrengés volt San Fransicóban, az egész város romba dőlt.) A kép jobb oldalán látható az újjáépített Levi Strauss gyár.


1936

A barna bőrcímke mellett bevezették a piros címkét is.

1950-es évek

A feltűnő, különleges darabok kiegészítőjeként használták ezt a hirdetést a kereskedők az ’50-es években.


Az 1950-es években vált a Levi’s farmer igazi ikonná, amikor James Dean, Marilyn Monroe és Marlon Brando kezdték viselni. A márka a fiatalság, a lázadás szimbólumává vált.


Forras : innen...

5 divatőrület a múltból


Gyilkos fűzők. Madártetemek a kalapokon. Az emberi tetveket összegyűjtő szőrmestóla. Közlekedésre alkalmatlan cipők és ruhák. Hát hol van emellett Lady Gaga karajruhája és a testén viselt extrém kreálmányok? Míg az énekesnő egymagában provokálja a világot, addig a fent említett divatelemeket nem egy, hanem egy egész társadalmi réteg - az uralkodó osztály - tette magáévá. A történelem legextrémebb trendjeit gyűjtöttük össze - ez alkalommal a nőkre koncentrálva.

Borotvával magasított homlok

A középkorban még nagyon lassan változott a divat, néha száz év is eltelt, mire átalakult egy-egy trend. A divat ott fejlődött igazán, ahol a pénzt nem vitte el a háborúskodás. A százéves háború (1337-1453) idején ilyen helynek számított a burgundi hercegség, ahol nemcsak virágzott, hanem szabályosan túlburjánzott a gótikus divat, amelynek alapmotívuma a csúcsív volt, amely Isten felé irányította az erősen hívő népek tekintetét. A csúcsra járatott divat a burgundi udvarban extrém formát öltött, szinte minden ruhadarabnál megfigyelhető volt: a megnyúlt orrú cipőktől kezdve a lecsüngő ujjakon át a hegyesen égbe törő fejfedőkig. Ez utóbbi a hennin, amelyik néha olyan magas volt, hogy a nők csak lehajtott fejjel és rogyasztott térddel tudtak bejutni a házba.



A süvegről fátyol lógott le, de hogy meddig, azt ruhatörvénnyel szabályozták. Minél magasabban állt valaki rangban, annál hosszabb lehetett a fátyla. Hogy még "csúcsabb" legyen az összhatás, a nők borotválással magasították a homlokukat, a hajukat pedig a süveg alá rejtették.

Tetűgyűjtő prémek

A szőrme már a kezdetek kezdetétől jelen volt az emberi öltözködésben, és jelen van ma is annak ellenére, hogy erős kampány folyik ellene. Míg ma kizárólag díszítő funkciója van a prémnek, régen azért másra is szolgált. A gallérokat szegélyező finom szőrme, a stólaként viselt kikészített állatbőr nemcsak díszítő funkciót látott el, hanem magára vonzotta az emberi testről a tetveket. Így azért már kicsit más szemmel nézzük ezeket az egyébként gyönyörű képeket.


Gigantikus szoknyák

Ha rokokó, akkor Marie Antoinette. Ha pedig Marie Antoinette, akkor fullasztó mennyiségű masni, virágminta jut először eszünkbe meg a gigantikus méretű, rizsporos hajszobrok. Pedig a hétköznap viselt ruhák sem voltak túlzástól mentesek. A nehéz atlaszselyemből készült szoknyarészt vesszőkosárral (paniér) merevítették.


Az elliptikus, elöl és hátul lapított hatalmas szoknyarészekkel nehéz volt a közlekedés, a nők oldalazva jutottak be a keskenyebb ajtókon. Ezek a darabok mindenre alkalmasak voltak, csak mozgásra nem - ezzel is tudatva, hogy nemesi származású viselőjüknek nincs is szüksége erre, hiszen a szolgák mindent megcsinálnak helyette.


Gyilkos fűző

Scarlett O'Hara derékméretével nem versenyezhetett a környéken senki. A büszke Mammy 17 hüvelykre fűzte be a kedvenc O'Hara lány derekát. Ez átszámítva 43,18 centiméter. A 19 században a nádszálkarcsú derék volt az ideál. A vágyva vágyott testalkat elérésében a fűző segített. Az igazán meredek dolgok akkor kezdődtek, amikor a bálnacsont helyett az újonnan feltalált acélt vetették be merevítésként. Különböző források írnak 38, de 33 (!) centiméteres derékkörméretről is.


A szerencsésebbeknek (?) volt arra pénze, hogy eltávolíttassák a lengőbordáikat. Számtalan betegséget tulajdonítottak a fűzőviselésnek. Az első időkben halcsontokkal, később acéllal merevített fűző annyira felhorzsolta a nők finom bőrét, hogy a mély sebek gyakran végzetesen elfertőződtek. Gyakori volt a vetélés és a tüdő bevérzése is. Sömmering, egy híres német orvos azt írta, hogy ezek a szörnyű szerkezetek rákhoz, tüdőbajhoz vezettek. A tüdő alsó lebenyei annyira össze voltak szorítva a bordák között, hogy a tüdőkapacitás hozzávetőlegesen 20 százalékkal csökkent. A hason lévő hús és izom annyira elsorvadt, hogy a belek perisztaltikus mozgása egyértelműen kivehető volt a bőrön keresztül. Akkoriban csak egy dolog számított: felöltözve kellett tökéletesen kinézni.


Madártetem a fejen

A 20. század elején beköszöntött a malomkeréknyi gigakalapok kora. A hatalmas fejfedőkön elegendő hely volt a szecesszióra jellemző túldíszítésnek. A kalapokra kész gyümölcsligetek kerültek levelestül, gyümölcsöstül, lepkéstül, madárfészkestül.


Akik ennél többet engedhettek meg maguknak, azok ritka madarak tollával felcicomázott kalapokat viseltek. Akiknek pedig a madár tolla nem volt elég, azok tollak helyett kitömött énekesmadarakat tűztek a kalapjukra, az igazán felvágósak egzotikus kolibriket építtettek a kalapkreációkba. A körülbelül 20 évig (az 1880-as évek végétől az 1900-as évek első évtizedéig) tartó divathóbort következményeképp több tucat egzotikus madárfaj került a kipusztulás szélére.


Pár, érzékeny lelkű állatvédő nemes végül megalapította a Madár-szövetséget. Több kiáltványban is arra kérték a nőket, hogy mondjanak le a madárdíszekről, különben több fajnak is búcsút mondhatnak. Nem tudni, hogy a szövetség tevékenysége vagy a múló divat miatt álltak le az énekesmadarak pusztításával, de az 1910-es években megszűnt ez a trend.

Forras : innen...

2016. június 8., szerda

Mióta viselnek a nők kalapot?


Görög terrakottafigurák tanúsítják, hogy már a boiotiai hölgyek is viseltek a nap ellen védő szalmakalapot, tholiát, mégpedig a fejüket is betakaró nagykendő, a himation tetején. Az etruszk asszonyságok csúcsos kalapkát, tutulust hordtak, a római matrónák azonban csak a himationhoz hasonló nagykendőjüket, a pallát húzták fejükre. A középkorban a férjes asszony fejfedője a fejkendő vagy főkötő volt. A 15. században ez aztán gigantikus méreteket ölt. Lady Beatrice Arundel 1439-ből való szobrán már ott látható a cornette: egyszerű, koronás főkötő, amelyből jobbra-balra egy-egy félméteres sz*rv döfődik a levegőbe. Ezt követte az 1450-es években a hennin, a méteres cukorsüveg a hölgyek fején, amelyről fátyol hullott alá. Állítólag Magyarföldről terjedt el, s eredetileg a kun asszonyok jellemző viselete volt..


A 16. század húszas éveiben a német hölgyek igen csinos, széles karimájú, piros kalapot hordanak, fehér tollal. Lucas Cranach még Vénuszt is ilyen kalapban ábrázolja - különben talpig Vénusz-kosztümben.
A 18. században aztán beütött a kalapőrület, - bár hogy ezeket a felépítményeket főkötőnek, fejdísznek vagy kalapnak tisztelhetjük-e, azt nehéz lenne eldönteni, annyira egybeforrtak a feltornyozott, hajporos frizurával. 1778-ban a legdivatosabb kalap hadihajó alakú volt. Három árboccal, vitorlákkal, és néhány csinos apró ágyúval díszítve. S amikor 1783-ban a Montgolfier testvérek léghajója a levegőbe emelkedett, pár nap múlva a hölgyek fején ott lebegett a léghajó mása, a Montgolfier-kalap.
Az angol ladyk arcát ugyanebben az időben egyszerű, de ízléses kalapok árnyékolják be. Hogy pompásan illettek nekik, azt tanúsítják Gainsborough, Romney és Reynolds arcképei.
Csak ízelítőül ismertettük ezeket a legnevezetesebb fejdíszeket, az azóta váltakozó sok ezer formát és díszítést nehéz lenne követni.
Hogyan is énekelte annak idején Medgyaszay Vilma a népszerű sanzont: "A kalapom egy egész egyszerű kalap..."? Dalban elbeszélte, hogy a kalapján van szalag, virág, toll, aranyhalas medence stb., stb.,
"s egy valódi kis krokodil, mely rúg, harap -
A kalapom egy egész egyszerű kalap."

Forras : innen...

Chanel története a kezdetektől a végig


Legendás név és stílus született, aminek a történetét olvashatjuk az alábbiakban.



Coco Chanel 1883. augusztus 19-én született Saumurban, Gabrielle Bonheur Chasnel néven. Igen, Chasnel, a híres divatmárka egy kis elírás. Coco születésekor az anyakönyvvezető kifelejtette az s betűt, amit Coco sosem javíttatott ki. Igaza lett.


Születési nevén Gabrielle Bonheur Chasnel, árvaházi évek után nagynénjei neveltek. Az 1900-as évek elején indult Franciaország vidéki kávéházaiból, sanzonénekesnőként boldogította a férfiakat Vichy-ben, jó lehetett, mert a férfiak tartották őt évekig. Egyik támogatóját rávette arra, hogy segítségével megnyithassa első divatüzletét, kalap boltját 1908-ban.

Később pulóvereket, szoknyákat és kiegészítőket is készítettek.  Barátjai segítségével 1914-ben megnyitotta első párizsi butikját. 1916-ban divatszalont nyitott Biarritz-ban, amely 1920-ban Párizsba a Rue Cambon-ra, a Chanel divatház mai helyére költözött.

“elegancia feltétele az akadálytalan mozgás lehetősége.”, ugye milyen egyszerű?

Coco Chanel a jelenben élt, ruháit a modern és a dolgozó nők számára készítette. Ez persze csak most látszik kézenfekvőnek. Az első világháború után forradalminak számított, hogy a kényelmetlen, merev, fűzős viselet helyett egyszerű és praktikus ruhadarabokat kínált a hivatali munkába állt nőknek. Elsőként dolgozott a konfekcióiparnak a párizsi haute couture tervezői közül.

Chanel zseniális üzletasszonnyá is vált. A bevételeinek java részét a tömegeknek is elérhető, megfizethető kozmetikai termékekből és kiegészítőkből produkálta, míg haute couture darabok forgalom néhány százalékát jelentették csak.

A Chanel-kosztüm, fekete ruha és a női nadrág

Nevéhez fűződik a Chanel-kosztüm megalkotása, amely tweed szövetből készült és aranygombos, doboz formájú kabátjához egyenes szabású szoknyája járt. A klasszikus formát, a divatház vezető tervezője, Karl Lagerfeld álmodta újra a 80-as években. A ma oly’ divatos bizsuk viselési ugyancsak Chanel kisasszony érdeme. A hagyományos Chanel-kosztüm elmaradhatatlan kiegészítői voltak az aranygombok, és a kosztümhöz viselhető aranyláncok, gyöngyök. A tökéletes kép része a steppelt, lánc-fülű, vállon hordható kézitáska, és a középmagas sarkú cipő sötétkék, fekete vagy drapp orrbetéttel.

Chanel ötlete nyomán született meg a mára minden magára valamit adó nő gardróbjában megtalálható „little black dress”, azaz a “kis fekete ruha”, amely minden alkalomra tökéletes eleganciát kölcsönöz viselőjének. A fehér és a fekete kontrasztjával mindig fel lehet kelteni a figyelmet. Coco hozta divatba az ingruhát, az estélyi stólát és a rövid női frizurát is, ő vágatta le először a modelljei haját (a sajátja után). A praktikumot ötvözte a stílussal zseniálisan a megjelenés minden területén.

Coco Chanel kardigánt és pulóvert is a nőkre adta, boldogan követték őt a kényelmes élet útján. A divattervezőnő az addig alsóruházat céljára használt jersey anyagot felsőruházati textilként kezdte használni. Az egyik legmerészebb húzása pedig az volt, hogy a női nadrág addig nem létező fogalmát bevezette a köztudatba. Emancipáció a köbön, oh! Köszönjük, de túlzásba ne vigyük!

Marilyn Monroe öltözete egy illat csupán éjjel!?


No5

A Chanel No. 5 parfüm – amelyet Marilyn Monroe elhíresült kijelentése szerint egyedüli öltözetként visel magán éjszakánként – alapozta meg Coco Chanel gazdagságát. Az illatot a ’20-as évek elején dobta piacra, nevében Coco kedvenc számával. A kölni a divattervezőnő ruhakollekcióihoz illő egyszerű csomagolást kapott. Később újabb parfümöket is forgalomba hoztak nevével, valamennyit szám jelölt, kivéve az 1977-ben megjelent Cristalle-t.

A Chanel No. parfüm arcai olyan hírességek voltak, mint Vanessa Paradis, Nicole Kidman és Kate Moss. Utóbbi 2001 óta birtokolta a ‘Chanel Mademoiselle’ megtisztelő címet, melyet előtte tíz évig Johnny Depp gyönyörű felesége viselt. Vanessa Paradis egyébként úgy jutott a több százezer dollár értékű szerződéshez, hogy egyszerűen megjelent egy Chanel divatbemutatón, ahol aztán jól fel is kérték a munkára. A Chanel aztán drogbotrányai miatt nemrég megvált a XXI. század Twiggy-jétől, és a szépséges Keira Knightley-t kérte fel egy hárommillió dolláros reklámajánlattal. A ‘Büszkeség és balítélet’ filmadaptációjának fiatal színésznőjét három évre szerződtetné a kozmetikumokat gyártó cég.

Szerelmei

Coco Chanel 1938-ban fáradtságra hivatkozva bezárta boltját és visszavonult. Párizs német megszállása után üzletmenete megszakadt. A II. világháborúban ápolónőként szolgált, majd 1945-ben – egy náci tiszttel folytatott szerelmi kapcsolata miatt Svájcba emigrált. 1954-ben tért vissza Franciaországba és a közéletbe újra. Egy új kosztümtervet mutatott be, gallér nélküli, szegéllyel díszített, kötött kosztümkabátot térdig érő szűk szoknyával.

Soha nem ment férjhez, de olyan híres és gazdag barátai voltak, mint Etienne Balsan gyáros, Arthur “Boy” Capel angol lovaspólós, Dmitrij orosz nagyherceg és a westminsteri herceg. Szeretői értékes ajándékokkal halmozták el, de Coco ettől sem hatódott meg: a műtárgyakat lemásolta és jó pénzért eladta őket. Az öntudatos nő, a párizsi társasági és művészeti élet ismert alakja a westminsteri herceg házassági ajánlatát is elutasította, mondván: hercegné sok van, de Coco Chanel csak egy.


A divattervezőnő ügyfelei közt tudhatta Grace Kelly-t, a filmsztárt, monacói hercegnét, Fabiola belga királynét, Marlene Dietrich-et, a Kék Angyalt, a Casablanca Ingrid Bergman-ját, az összes Rotschild-ot és a Rockefellerek többségét. A Time magazinnak a száz legnagyobb hatású személyiségét összegző százas listájára egyetlenként került fel a divat világából.

Még élt, amikor 1969-ben egy musical-t mutattak be a Broadway-n Coco életéről, a címszerepben Katharine Hepburn-nel.


Munkatársai – többségükben nők – ‘kisasszonynak’ szólították, lesték minden parancsát és elnézték minden hóbortját, pedig volt belőlük jó pár. Többek közt 35 évig bérelte a párizsi Ritz Szálló egyik lakosztályát annak ellenére, hogy üzletétől csak néhány utcára volt a lakása.

1971 január 10-én halt meg Ritz hotelbeli lakosztályában, magányosan és megkeseredetten.

Nemrég kezdték vetíteni a mozik Coco-t. A külföldön sikeresen már korábban bemutatott Coco avant Chanel című mozi, amelyet a kritikusok csak Audrey Tatou egyik legjobb filmjeként emlegetnek.

A modern nő tervezője, az egyszerűség és az elegancia 20. századi iránya, színes életképek a vásznon.

Mozi az új film:
Coco Chanel ill. Coco még nem Chanel
A 87 évet élet divattervező életébe vezetnek be, nagyrészt sikerek előtti időszakot és a siker gyökereit láthatjuk. Jó mozizást!

Forras : innen...

A divat története


Közhelyes mondásaink közül az egyik legjelesebbik, miszerint nem a ruha teszi az embert. Persze hogy nem, de azért ha belegondolsz, sok szempontból mégis. Emberre, korra mégis nagyon jellemző a viselet.

A divat, az öltözködés átalakulása általában a mentalitás, az értékek és a gondolkodás változását is kifejezi. „Az öltözködés jelrendszere minden ismert társadalomban kitüntetett – bár sohasem egyedüli – terület volt a társadalmi különbségek és összetartozások kulturális jelek segítségével történő kinyilvánítására.Ennek kézenfekvő, praktikus oka van: a viselet az a kulturális jel, ami minden emberhez, minden környezetben, az ő külön megnyilatkozása nélkül is hozzárendelhető.

A XX. században – és különösen annak második felében – az öltözködést meghatározó módon befolyásolták a gyorsan bővülő tömegigények és a civilizációs változások által megteremtett lehetőségek, illetve ezek kihasználása. A ruhakészítés gyakorlatilag majdnem teljes mértékben kikerült a házi munka, a házilagos előállítás köréből, és iparszerű tevékenységgé vált. A mindennapi öltözködés számos vonatkozásban leegyszerűsödött – már a század első feléhez viszonyítva is –, s fokozatosan a célszerűség, a hasznosság és a tartósság vált a legfontosabb szemponttá mind a ruha készítői, mind viselői számára. A divatban mindez úgy nyilvánult meg, hogy előtérbe kerültek a természetes formák a praktikum és az elegancia összhangjának megteremtése jegyében. Eközben az emberi test „nyilvánossága”, a viselkedési normákkal, illetve a nemi szerepekkel, a nemiséggel kapcsolatos közvélekedés is folyamatosan változott...

Forras : innen...

Divatlexikon: Dior


Christian Diorról már gyerekkorában megmondta egy jósnő, hogy az asszonyok által fog majd boldogulni – és a jóslat be is igazolódott. Ő lett a divatszakma legtehetségesebb amatőrje, a 40-es, 50-es évek legmeghatározóbb tervezője, aki olyan nőket öltöztetett, mint Brigitte Bardot, Eva Perón, Grace Kelly vagy Marlene Dietrich.


Christian Dior 1905-ben született, és soha nem tanult divattervezést. Szülei diplomatának szánták, ám hamar rájött, hogy nem ez érdekli. Galériát nyitott, és egészen az 1930-as évekig a Dalì és Picasso képek bűvöletében élt. Egész életét átszőtte a művészetek és a divat iránti érdeklődése, üzleti érzéke pedig kiváló volt. Már kisgyerekként askicceit árulta, darabját 10 centért.

Divattervezői karrierjét kalapok készítésével kezdte, a  második világháború idején a katonafeleségek ruháit tervezte és szabta, negyvenévesen pedig megalapította saját divatházát. A háború után a nők szépségre és luxusra vágytak, olyan ruhákra, amelyekben újra magukra találhatnak és újra felfedezhetik nőiességüket. Dior felismerte ezt az igényt, ruháival válaszolt rá, így rögtön első kollekciójával, a New Lookkal (1947) világhírnévre tett szert. A kollekció darabjai karcsú vonalvezetésükkel, az alakot követő felsőrészekkel, a hangsúlyos vállrésszel, vékony derékkal, lágyan hullámzó szoknyákkal új színt vittek a divat palettájára. A lényeg a tökéletes homokóra-sziluetten volt, a jólöltözöttséghez pedig hozzátartozott a kalap, a kesztyű és a mindehhez passzoló cipő és táska, sőt a parfüm is: az első illat a Miss Dior volt. A divat visszatért a romantikus nőiesség eszményéhez, ami a negyvenes években forradalmi tett volt.

Dior munkáira a sztárok is hamar felfigyeltek. Olyan színésznők voltak elkötelezett hívei, mint Elizabeth Taylor vagy Marlene Dietrich, aki nagyon szoros barátságban állt a tervezővel. Emlékezetes az az eset, amikor a színésznő addig nem akarta elvállalni Hitchcock egyik filmjének főszerepét, amíg a film készítői bele nem egyeztek, hogy Diorral készíttetik a kosztümöket. Nincs Dior, nincs Dietrich –szól a mára már legendássá vált mondás.
A mester debütálása után még több mint tíz évig, 1957-ben bekövetkezett haláláig aktívan dolgozott a divatház élén. Ez alatt az idő alatt több mint 16 ezer szabásmintát készített, 1600 km anyagot használt fel és 100 ezer ruhadarabot tervezett. Ő volt az a művész, aki az haute couture-t közelítette a prêt-à-porter-hoz. Mindig fontosnak tartotta az utánpótlás, a fiatal tehetségek felkarolását, így találta meg saját utódját is Yves Saint Laurent személyében, aki először az asszisztense volt, majd halála után ő vette át a vezető designer szerepét. A ház élén azóta olyan neves tervezők álltak, mint Gianfranco Ferré, John Galliano, vagy a jelenlegi tervező, Raf Simons.

Forras : innen...

2016. január 18., hétfő

A tenisz divat története


Az első 50 év…

A Lawn Tennis történetének minden szempontjából jelentős tényező, hogy a kezdetektől (1860-1870) az I. Világháborúig, a játék az előkelő osztályok, az arisztokraták és a királyi család tagjainak a kiváltsága volt. Ezért ebben az első 50 évben a ruházat és viselkedés lényegében a birtokok és a paloták merev protokolljából származott.

A jó modorú hölgyek időtöltésébe akkor még nem tartoztak bele olyan tevékenységek, amelyek során a nyári melegben megpróbálnak futni, ami izzadással járhat, vagy a ruházatuk és cipőjük esetleg piszkos lehet. Az első női játékosok, akik megpróbáltak részt venni ebben a játékban, olyan ruhát viseltek, mintha kerti partin vettek volna részt.


1870-1880 között, míg a férfiak kényelmesen öltöztek a kriketthez, addig a hölgyek teniszruházatában nem volt szempont a kényelem, nagyobb hangsúly volt azon, hogy csínosak legyenek és kövessék a divatot, azonban ez nem volt praktikus, a mozgás és a légzés sem volt könnyű. Elvárás volt a fodrozott, földig érő ruha díszített újakkal, magas nyakkal, derékban szűkítve, gyapjúból vagy selyemből. A ruha alatt acél-fűzőket, több alsószoknyát és abroncsot viseltek. Eredetileg a női lawn tenisz cipőknek még sarka volt, de az első engedmények egyike volt, hogy elfogadták a lapos, indiai gumitalpú cipőket, általában fekete színben, hogy ne látszódjon a kopás vagy a fű okozta folt.

A legtöbb viktoriánus hölgy helyi varrónővel készítette a ruháját, aki a divat magazinok utalásaira és mintáira támaszkodott. Színes selyemszövet, flanel vagy pamut voltak a legnépszerűbbek ebben az időben. Szintén kedveltek voltak a csíkok, a dekoratív vágások és a hímzett betétek is.

1877-ben az első Wimbledoni verseny idején jelent meg a „The Queen” magazin, amelyben elkezdtek rendszeres tanácsokat adni a teniszviselettel kapcsolatban.

A tenisz fehér divatjának elindítója Miss Maud Watson volt, aki az első Wimbledoni női bajnokságot 1884-ben megnyerte. Tiszta fehér, 2 részes kosztümöt viselt, mely a csípője körül redőzött volt. A szoknyája bokáig ért, fekete cipőt és harisnyát viselt. Jobban preferálta a sportos kinézetű férfi szalmakalapokat, mint a bonyolult női fejfedőket.


Az egész 1890-es években a teniszruházat megmaradt a mindennapos nyári viselet tiszta fehér verziójánál. A század végére a redőzés teljesen eltűnt és hasonlóképpen a kalap is követte rövidesen. Divat volt a földtől 2-3 hüvelyknyi hosszúságú fehér szoknya, olyan alsószoknyákkal, amelyeken a bokánál fodrok voltak, amit pamut vagy muszlin blúzzal hordtak.

A szoknyák népszerű anyaga volt a pamut, mivel jól mosható volt és szépen lógott. A blúzok magasan záródtak, merev keményített gallérokkal, amiket nyakkendőkkel viseltek. Színes öveket vettek fel, melyek dekoratív csattokkal záródtak. A korszak végén ez a nézet lágyult, megjelent a fodrozott zsabó és a szerény „V” kivágás.

Voltak, akik kockáztatták a rosszallást. Charlotte Sterry 1904-ben megemelte a szoknya felhajtását 2 hüvelykkel, és May Sutton az USA-ból, aki 1905-ben felgyűrte a felsője ujját, mert melege volt. Azt mondták, hogy a mozgás könnyedsége miatt az apja ingében játszik blúz helyett. Ehhez a ruházathoz csomózott fejpántot viselt, fehér harisnyát és fehér cipőt.

A férfi tenisz viselet a kezdetektől alkalmi, egyesítette a kényelmet és a könnyedséget. Az 1880 és 1890-es években a krémszínű vagy fehér flanel nadrágok és a hosszú ujjú flaneling volt a norma. Az ingeket nyakig gombolták és rövid selyem nyakkendővel viselték, ami mintás vagy csíkos lehetett. A nadrágok a cipők fölé értek. A felhajtások divatossá váltak, ezért a hosszú ujjú ingeket könyékig felcsavarták. Csíkos vagy színes öveket használtak, elég gyakran sapkát viseltek. A blézerek egyre inkább népszerűvé váltak, melyek általában egysoros gombolásúak voltak, 3-4 gombbal. A cipők bőrből készültek, lehetőleg 2 színűből, vagy vászonból és gumitalpuk volt.



1919-1926.

Az I. Világháború után a tenisz rögtön visszatért a divathoz. 1919-ben Wimbledonban egy merész és ragyogó fiatal francia hölgy, Suzanne Lenglen drámai megjelenése támadás volt az eddigi tradíciók ellen. Az ő megjelenése minden jövőbeli divat szempontjából forradalom volt. Ő teremtette meg a női sportoló imázsát: ő lett a divatikon a tenisz világában.

Suzanne egy vékony, egyrészes, térdig érő pamut ruhában jelent meg, nem viselt alatta alsószoknyát és fűzőt. Ez azért is okozott megdöbbenést, mert úgy ugrált a pályán, mint egy balerina és így közben nagy területen felfedte nem csak a harisnyáját, hanem a combját is. Bár voltak, akik úgy gondolták, hogy túl merész, sőt illetlen.

1920-ra tökéletesítette az új megjelenését. Egy párizsi divattervező forradalmi teniszfelszerelést tervezett a számára, egy térdig érő rakott szoknyát és hozzá egy ujjatlan kardigánt. Visszatért Wimbledonba divatosan rövidre vágott hajjal és sportos hajpánttal, amit több méter élénk színű selyemből tekert a feje köré és tűvel rögzített. A „Lenglen hajpánt” nagyon hamar az öntudatos hölgyek divatjává vált a pályán belül és kívül is, ugyanúgy ahogy az egyrészes Lenglen ruha is elfogadott lett mindennapos viseletre.


1926-1939.

Miután 1926-ban Suzanne Lenglen eltűnt Wimbledonból Helen Wills az USA-ból volt az, aki dominált a női teniszben 1938-ig. Amikor először elkezdett játszani az iskolai uniformisát viselte. Az ő 14 éve alatt, amit eltöltött Wimbledonban, a ruházata csak némileg variálódott. Eldobta a nyakkendőt, megváltoztatta a blúz gallérjának a fazonját, és módosította a szoknyája hosszát. Favorizálta a cseresznye színű báránygyapjú kardigánt. Hamarosan a „Lenglen hajpánt” helyett a „Wills napellenzőt” viselte minden női játékos az 1930-as években. Mint a hajpánt, úgy a napellenző is divatba jött a pályán belül és kívül is.


1929-ben Billi Tapscott Dél-Afrikából volt az első hölgy, akinek volt bátorsága és harisnya nélkül játszott Wimbledonban. Miután a harisnya már elutasításra került, ez oda vezetett, hogy a felhajtások tovább rövidültek, és megjelentek a nadrágszoknyák és a rövidnadrágok is.

1933-ban Helen Jacobs Kaliforniából volt az első, aki rövidnadrágokat viselt Wimbledonban. Ezek bermuda hosszúságúak voltak, vastag sötétkék csíkkal mindkét oldalon, és hozzá rövid ujjú, nyitott nyakú pólókat viselt finom kötött gyapjúból.

Nagyon népszerűek voltak ezek a 2-3 cm-el a térd felett érő szoknyák és nadrágszoknyák, a rövid ujjú és nyitott nyakú pólók, amit néha rövid ujjú kardigán egészített ki.

Az 1930-as években a krémszínű gyapjú vagy flanel nadrág volt nagyon népszerű a férfiak körében. Sokáig ezeket a felhajtott bő nadrágokat viselték, rövid ujjú, kigombolt nyakú ingekkel. 1933-ban Bunny Austin volt az első férfi, aki rövidnadrágot viselt Wimbledonban. 1939-re nagyon sok férfi játékos felhagyott a hosszú nadrággal a rövidnadrág kedvéért.


A tenisz divat története
2011.07.29
By roland
Az első 50 év…

A Lawn Tennis történetének minden szempontjából jelentős tényező, hogy a kezdetektől (1860-1870) az I. Világháborúig, a játék az előkelő osztályok, az arisztokraták és a királyi család tagjainak a kiváltsága volt. Ezért ebben az első 50 évben a ruházat és viselkedés lényegében a birtokok és a paloták merev protokolljából származott.

A jó modorú hölgyek időtöltésébe akkor még nem tartoztak bele olyan tevékenységek, amelyek során a nyári melegben megpróbálnak futni, ami izzadással járhat, vagy a ruházatuk és cipőjük esetleg piszkos lehet. Az első női játékosok, akik megpróbáltak részt venni ebben a játékban, olyan ruhát viseltek, mintha kerti partin vettek volna részt.



1870-1880 között, míg a férfiak kényelmesen öltöztek a kriketthez, addig a hölgyek teniszruházatában nem volt szempont a kényelem, nagyobb hangsúly volt azon, hogy csínosak legyenek és kövessék a divatot, azonban ez nem volt praktikus, a mozgás és a légzés sem volt könnyű. Elvárás volt a fodrozott, földig érő ruha díszített újakkal, magas nyakkal, derékban szűkítve, gyapjúból vagy selyemből. A ruha alatt acél-fűzőket, több alsószoknyát és abroncsot viseltek. Eredetileg a női lawn tenisz cipőknek még sarka volt, de az első engedmények egyike volt, hogy elfogadták a lapos, indiai gumitalpú cipőket, általában fekete színben, hogy ne látszódjon a kopás vagy a fű okozta folt.

A legtöbb viktoriánus hölgy helyi varrónővel készítette a ruháját, aki a divat magazinok utalásaira és mintáira támaszkodott. Színes selyemszövet, flanel vagy pamut voltak a legnépszerűbbek ebben az időben. Szintén kedveltek voltak a csíkok, a dekoratív vágások és a hímzett betétek is.

1877-ben az első Wimbledoni verseny idején jelent meg a „The Queen” magazin, amelyben elkezdtek rendszeres tanácsokat adni a teniszviselettel kapcsolatban.

A tenisz fehér divatjának elindítója Miss Maud Watson volt, aki az első Wimbledoni női bajnokságot 1884-ben megnyerte. Tiszta fehér, 2 részes kosztümöt viselt, mely a csípője körül redőzött volt. A szoknyája bokáig ért, fekete cipőt és harisnyát viselt. Jobban preferálta a sportos kinézetű férfi szalmakalapokat, mint a bonyolult női fejfedőket.



Az egész 1890-es években a teniszruházat megmaradt a mindennapos nyári viselet tiszta fehér verziójánál. A század végére a redőzés teljesen eltűnt és hasonlóképpen a kalap is követte rövidesen. Divat volt a földtől 2-3 hüvelyknyi hosszúságú fehér szoknya, olyan alsószoknyákkal, amelyeken a bokánál fodrok voltak, amit pamut vagy muszlin blúzzal hordtak.

A szoknyák népszerű anyaga volt a pamut, mivel jól mosható volt és szépen lógott. A blúzok magasan záródtak, merev keményített gallérokkal, amiket nyakkendőkkel viseltek. Színes öveket vettek fel, melyek dekoratív csattokkal záródtak. A korszak végén ez a nézet lágyult, megjelent a fodrozott zsabó és a szerény „V” kivágás.

Voltak, akik kockáztatták a rosszallást. Charlotte Sterry 1904-ben megemelte a szoknya felhajtását 2 hüvelykkel, és May Sutton az USA-ból, aki 1905-ben felgyűrte a felsője ujját, mert melege volt. Azt mondták, hogy a mozgás könnyedsége miatt az apja ingében játszik blúz helyett. Ehhez a ruházathoz csomózott fejpántot viselt, fehér harisnyát és fehér cipőt.

A férfi tenisz viselet a kezdetektől alkalmi, egyesítette a kényelmet és a könnyedséget. Az 1880 és 1890-es években a krémszínű vagy fehér flanel nadrágok és a hosszú ujjú flaneling volt a norma. Az ingeket nyakig gombolták és rövid selyem nyakkendővel viselték, ami mintás vagy csíkos lehetett. A nadrágok a cipők fölé értek. A felhajtások divatossá váltak, ezért a hosszú ujjú ingeket könyékig felcsavarták. Csíkos vagy színes öveket használtak, elég gyakran sapkát viseltek. A blézerek egyre inkább népszerűvé váltak, melyek általában egysoros gombolásúak voltak, 3-4 gombbal. A cipők bőrből készültek, lehetőleg 2 színűből, vagy vászonból és gumitalpuk volt.



1919-1926.

Az I. Világháború után a tenisz rögtön visszatért a divathoz. 1919-ben Wimbledonban egy merész és ragyogó fiatal francia hölgy, Suzanne Lenglen drámai megjelenése támadás volt az eddigi tradíciók ellen. Az ő megjelenése minden jövőbeli divat szempontjából forradalom volt. Ő teremtette meg a női sportoló imázsát: ő lett a divatikon a tenisz világában.

Suzanne egy vékony, egyrészes, térdig érő pamut ruhában jelent meg, nem viselt alatta alsószoknyát és fűzőt. Ez azért is okozott megdöbbenést, mert úgy ugrált a pályán, mint egy balerina és így közben nagy területen felfedte nem csak a harisnyáját, hanem a combját is. Bár voltak, akik úgy gondolták, hogy túl merész, sőt illetlen.

1920-ra tökéletesítette az új megjelenését. Egy párizsi divattervező forradalmi teniszfelszerelést tervezett a számára, egy térdig érő rakott szoknyát és hozzá egy ujjatlan kardigánt. Visszatért Wimbledonba divatosan rövidre vágott hajjal és sportos hajpánttal, amit több méter élénk színű selyemből tekert a feje köré és tűvel rögzített. A „Lenglen hajpánt” nagyon hamar az öntudatos hölgyek divatjává vált a pályán belül és kívül is, ugyanúgy ahogy az egyrészes Lenglen ruha is elfogadott lett mindennapos viseletre.



1926-1939.

Miután 1926-ban Suzanne Lenglen eltűnt Wimbledonból Helen Wills az USA-ból volt az, aki dominált a női teniszben 1938-ig. Amikor először elkezdett játszani az iskolai uniformisát viselte. Az ő 14 éve alatt, amit eltöltött Wimbledonban, a ruházata csak némileg variálódott. Eldobta a nyakkendőt, megváltoztatta a blúz gallérjának a fazonját, és módosította a szoknyája hosszát. Favorizálta a cseresznye színű báránygyapjú kardigánt. Hamarosan a „Lenglen hajpánt” helyett a „Wills napellenzőt” viselte minden női játékos az 1930-as években. Mint a hajpánt, úgy a napellenző is divatba jött a pályán belül és kívül is.



1929-ben Billi Tapscott Dél-Afrikából volt az első hölgy, akinek volt bátorsága és harisnya nélkül játszott Wimbledonban. Miután a harisnya már elutasításra került, ez oda vezetett, hogy a felhajtások tovább rövidültek, és megjelentek a nadrágszoknyák és a rövidnadrágok is.

1933-ban Helen Jacobs Kaliforniából volt az első, aki rövidnadrágokat viselt Wimbledonban. Ezek bermuda hosszúságúak voltak, vastag sötétkék csíkkal mindkét oldalon, és hozzá rövid ujjú, nyitott nyakú pólókat viselt finom kötött gyapjúból.

Nagyon népszerűek voltak ezek a 2-3 cm-el a térd felett érő szoknyák és nadrágszoknyák, a rövid ujjú és nyitott nyakú pólók, amit néha rövid ujjú kardigán egészített ki.

Az 1930-as években a krémszínű gyapjú vagy flanel nadrág volt nagyon népszerű a férfiak körében. Sokáig ezeket a felhajtott bő nadrágokat viselték, rövid ujjú, kigombolt nyakú ingekkel. 1933-ban Bunny Austin volt az első férfi, aki rövidnadrágot viselt Wimbledonban. 1939-re nagyon sok férfi játékos felhagyott a hosszú nadrággal a rövidnadrág kedvéért.



1940-1970.

Amikor 1946-ban újranyitott Wimbledon, a női bajnokság volt domináns egészen az 50-es évekig, a félelmetes amerikai hölgy játékosokkal.

Közvetlenül a háború után éppen az USA-ban volt nehéz teniszruhát beszerezni és ezért a negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején az uralkodó stílus kissé funkcionális és egyszerű volt. Meglehetősen gyakran a ruhák otthon készültek. Rövidített, berakott fehér nadrágszoknya volt a norma, párosítva bő blúz-toppokkal, amely kiemelte a vállakat. Néha színes öveket viseltek ehhez az inkább praktikus öltözékhez.

A hölgyek elhatározták, hogy nőiesebb és dekoratívabb teniszruhákat szeretnének, ez okból aztán Tinling pasztel színű ruhát tervezett Joy Gannon számára 1947-ben, Betty Hilton pedig hasonló színekkel díszített ruhában játszott a Wightman kupa meccsén 1948-ban. Az 50-es, 60-as évek az olyan mesterséges szövetek és szintetikus anyagok eljövetelét hozta, mint a nejlon, orlon és poliészter. Az egész 60-as években a Fred-Perry szponzorált külső volt népszerű, olyanok favorizálták, mint pl. Billie Jean King. Ez egy rövid ujjú, fehér kötött ingből, rakott szoknyából vagy szabott rövidnadrágból állt. Más játékosok viszont igényelték a nőiesebb teniszöltözéket. Tinling ezeknek a játékosoknak gyártott kompromitáló csinos ruhákat. Nagyon népszerűek voltak pl. a bő szoknyák, amelyek alul pasztell béléssel vagy csipkés alsószoknyával, vagy kontrasztos színű térdnadrággal voltak kiegészítve.

1962-ben pl. Maria Bueno számára készített UV-rózsaszín bélésű, tiszta fehér ruhával keltett feltűnést.

Ugyanebben az évben egy wimbledoni döntés után kijelentették, hogy a teniszruházatnak túlnyomórészt fehérnek kell lennie, a kardigán, pulóver vagy fejfedő kivételével. És ez a szabály ma is érvényben van.

1970-2000.

1971-ben a Virginia Slims Women’ Pro’ kör és a színes televízió néhány megdöbbentő teniszruha megjelenését eredményezte, melyeknél olyan anyagokat is használtak, mint pl. a flitter és a bársony. Sok meccs éjszaka, fényszórók alatt és hatalmas tömeg előtt zajlott így a szín és a csillogás hamar a show része lett, mely lehetővé tette a játékosok beazonosítását bizonyos távolságból.

1972-ben az amerikai bajnokság volt az első, ahol engedélyezték a színes ruházatot.

Ezzel új korszak kezdődött a divatban.

Ugyanebben az évben Chris Evert, Mondessa által tervezett ruhát viselt, melyet a színes geometriai és virágos motívumok és jobban lengő szoknya jellemzett.

Billie Jean King 1973-ban, 30 ezer néző előtt, menta zöld ruhát viselt, királykék betéttel és hozzá passzoló királykék teniszcipővel. Az ő ruhája is strasszokkal és flitterekkel volt díszítve.

Wimbledonban a „túlnyomórészt fehér” szabály ma is érvényben van, és a legtöbb játékos eleget tesz annak, és betartsa azt, mivel felismerte, hogy számár Angliában ez a legmegfelelőbb bajnokság a nyári időszak folyamán.

1991-ben Wimbledonban a center pálya nézői lélegzet visszafojtva várták amint Andre Agassi, aki rikítóan színes ruházatáról volt ismert, első alkalommal leveszi a melegítőjét, hogy felfedje teljesen fehér ruházatát. A sortja alatt kerékpáros nadrágot viselt, hozzá inget és baseball sapkát.


Az 1990-es évek körül a teniszruhákat a férfiaknál és a nőknél is a kényelem és a praktikusság jellemezte elsősorban. Tinling nőies ruhái eltűntek, a női játékosok az összehangolt kinézetet támogatták, megfelelő anyagokból készült összeillő szoknyákkal és ingekkel.

Napjaink

Napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kap a divat a teniszpályákon is. Az sem ritkaság, hogy az Australian Openen koktélruhában és kisestélyiben szálljon versenybe néhány divatőrült játékos. A tenisz divatja a világ leghíresebb tervezőit is megihlette. Egymást múlják felül ötletekben, igaz az elmúlt évek során sokszor az volt az érzése az embernek, hogy egyesek összetévesztik a rock koncertet és a színpadot a pályával.

Például Serena Williams húzott már magára neoprénes kacabajkát, aztán farmeres cowboynak öltözött, még csizmát is vett, teleaggatta magát fülönfüggőkkel és láncokkal. Serena egy icipicit visszafogottabb nővérével, Venussal egyetemben állítja, ők vittek eredetiséget a tenisz világába, nekik köszönhető, hogy tarkább a kép, mert „ők szeretik a szépet.” Ez utóbbi vitathatatlan, csak épp az a bizonyos ízlés különböző.

A két csokihölgy viszont önbizalomnak nincs híján, Serena például azt nyilatkozta egyszer, hogy a cége, az Aneres (nevének fordítottja) már ott van a legjobbak között. „Ott van a színen Armani és Versace, s rögtön utánuk jövök én” – mosolyogtatta meg a jelenlévőket.

A nosztalgiázás a teniszben is jellemző. Például a tervezők 2007-ben a húszas évek divatját idézték vissza. Akkortájt dandy stílusú elegáns fehér zakót viseltek az urak, és hozzá vasalós fehér pantallót. Ilyenben jelent meg a sport jelenleg egyik legnagyobb egyénisége, a svájci Roger Federer, aki még ebben is kitűnt a többiek közül.

A nőknél viszont visszatért a romantika, a rakott és a loknis szoknya.

A sportruházati cégek is felfedezték a teniszcsillagokban rejlő lehetőségeket: a Nike például az egyik legkreatívabb márka a divatos teniszcuccok előállításában.

A Grand Slam első rendezvényén, Melbourne-ben kezdődik a bemutató. Bár nem szentírás, de úgy tartják, a nagy négyek szabják meg, mi lesz abban az évben a trendi. Az ottan i21 pálya amolyan kifutóvá válik, itt mutatják be a cégek, milyen lesz a kínálat. Azelőtt minden gyártó egy-két kollekciót dobott a piacra, manapság általában négyet, hogy aztán Párizsra, Wimbledonra, majd az utolsóra, New Yorkra is jusson.

A játékosok pedig, aszerint, hogy kinek kivel van szerződése, kötelezően ezt öltik magukra – jó pénzért. A legjobbak több millióért, ami persze, busásan megtérül a cégnek, ha azt vesszük, mennyit szerepelnek a legügyesebbek a képernyőn. A meccsek, amelyeket milliók néznek szerte a világon, a legnagyobb divatbemutatóvá váltak. Ma már minden játékos kifejezheti egyéni stílusát a divaton keresztül.

Forras : innen...

2015. október 29., csütörtök

Így változott a menyasszonyi ruha az elmúlt 100 évben


Már több jól sikerült kisfilm is készült arról, hogy miként változott az elmúlt 100 év során a férfi illetve női divat vagy épp mik voltak a legmeghatározóbb sminktrendek. A Mode Studios jóvoltából most megnézhetjük, hogy milyen menyasszonyi ruhákat választottak a legszívesebben a nők az elmúlt évszázadban. A háromperces videóban 1915-től egészen napjainkig követhetjük végig, hogy az egyes évtizedekben mely ruhák számítottak igazán trendinek, hiszen minden korszaknak meg volt a maga népszerű fazonja, amit előszeretettel viseltek a menyasszonyok. Így természetesen feltűnik a szinte mindent eltakaró, csipkés valamint a habos-babos fazon, és a visszafogott, elegáns menyasszonyi ruha is.






Íme, ezek voltak az elmúlt 100 év legnépszerűbb menyasszonyi ruhái:


Forras : innen...

2015. október 27., kedd

A kürtőkalap viszontagságai, avagy a cilinder kalandos története


“A kürtőkalap 1760-ban tűnt föl Firenze utcáin. Olaszországból a tizenyolcadik század utolsó évtizedeiben került át Angliába, amelynek fővárosában egy quaker viselte először. A viselet angliai eredete azonban a tizenhetedik század közepére nyúlik vissza, amikoris Fox György angol polgár megelapította a qakerek felekezetét. Ez a tisztes iparos egyszer a mezőn járkált s eközben úgy tűnt neki, mintha lelkében isteni szózat zendült volna, amely megjelölte számára az üdvösségre vezető utat. Ez az út a töredelmes bűnbánat útja volt, ehhez pedig az Istentől való félelem és az istentől való reszketés vezette el az embert. Az újászületett Fox búcsút mondott a mesterségének, és hírdetni kezdte tanait, amelyeknek követőit reszketőknek, azaz qakereknek neveztek el.


Az új hitvallás egynémely tanítása azonban beleütközött az angol állam törvényeibe, minélfogva a qakereknek sok üldöztetésben volt részük. Felekezetük nem is kapott vallásszabadságot, csak évtizedek múlva, a tizenhetedik század végén, amikor egy dúsgazdag angol Penn Vilmos csatlakozott hozzájuk. Penn a qukerek számára meg akarta venni az északamerikai Delaware nyugati partfalain fekvő brit tartományt, s ezért tárgyalásokba kezdett az angol kormánnyal. Anglia trónján ekkor az élvsóvár II. Károly ült, akinek költséges kedvteléseire semmi pénz nem volt elég. A tartományt tehát eladták a quakereknek, akik azt Pennről pennsylvániának nevezték el. A reszketők most már az üldöztetés elől seregestől vándoroltak ki Pennsylvániába és ott külön törvényeikkel államot alapítottak, amelynek képviselői ma is napidíjat kapnak, hogy ne feledjék, miszerint ők a nép fizetett szolgái. Az otthon maradt, megfogyatkozott számú hívek pedig Angliában terjesztették a vallást: hírdetvén: külső szertartásokra nincs szükség, elég, ha valaki meghallja a lelke mélyén a belső kijelentést, s akkor az már taníthat is a gyülekezetben.
Így múlt el vagy száz hosszú esztendő. Már II. György volt a brit birodalom uralkodója, amikor Londonban a quakereknek eszébe jutott, hogy az angliai reszketőknek külsőleg is tanustítaniuk kellene az együvétartozásukat. Erre a célra a firenzei honosságú, fekete köcsögkalapot látta a legmegfelelőbbnek, annál is inkább, mert ezzel a vallásuk alapelvét képző puritán egyszerűséget is szembeállíthatta az akkor viselt kalapok színes divatjával. Annak rendje-módja szerint megrendelte tehát a kalapot, s amikor elkészült, fejébe csapta és kiment a londoni utcára. De bár ne tette volna! A szerencsétlen kürtőkalap sem a reszketők együvétartozását, sem a puritán egyszerűséget nem tudta kifejezni, ellenben valóságos feltűnést, sőt riadalmat keltett. Amint a Times akkor megjelent száma írja, a félénk emberek egyenesen megijedtek a cilinder ormótlan alakjától.A látvány olyan szokatlan volt, hogy néhány nő elájult tőle, egy gyermek pedig megriadva, a földre dobta magát s a karját törte. Végülis közbelépett a rendőrség és a puritán quaker ellen közcsendháborítás miatt eljárást indított. Az ítélet maga is megállapította, hogy a kalap alakja alkalmas a a figyelemfelkeltésre.
A cilinder azonban nem hagyta magát. egyelőre ugyan a közvélemény nyomásának engedve sutba került, de tíz-húsz év mulva újra megpróbálkozott az érvényesüléssel. Egy szép napon 1805 nyarán újra fölült egy puritán quaker fejére és megsétáltatta magát London utcáin. csakhogy ez a kísérlet ismét balul ütött ki. Sőt! Amíg az utcagyerekek és a hidegebbvérű járókelők csak gúnyolódtak a jobbsorsra méltó köcsögkalapon, a vérmesebbek egyenesen nekiestek ls viselőjével együtt összepüfölték. Ám a bősz tömeg még ezzel sem elégedett meg: a cilindert quakerestől együtt a themsébe akarták fojtani. csak egy hajszálon mult, hogy a derék kalap-reformátor a népitélet elől kereket tudott oldani, bár a cilinder nélkül, amely a csőcselék kezében maradt s a melyen a végzet beteljesült.


Telt -mult az idő. Közben Európán átsuhant a szabadság szele, a nép síkraszállt a jogaiért, és az elnyomott cilinder is újra követelni kezdte jogait. Angliában persze ismét torkába fojtották a szót, de nem úgy franciaországban. Amikor híre szaladt a puritán kalapviseletnek, a francia forradalmárok fölkapták, mint az egyszerűség jelképét. Lajos Fülöpnek a “polgárkirálynak” uralkodása idején már vígan hordták a forradalmárok, később pedig, amikor Napoleon Lajost köztársasági elnökké választották, még jobban elterjdt a viselete. A kürtőkalap egyenlőre csak azért nem hódította meg az egész világot, mert főként a népjogok hívei karolták föl. Az uralkodóknak emiatt támadt ellenszenve visszavetette a cilinder terjeszkedését; többen eltiltották tőle országukban alattvalóikat, sőt Sándor orosz cár kifejezetten forradalmi cselekedetnek minősítette a viselését.


Jó néhány esztendő viharzott még el, amíg a sok viszontagságon átesett cilinder kivívta ateljes győzelmét. De végre mégis megbocsátották ” forradalmi” bűneit, nem verték le többé senki fejebúbjáról. sőt igen előkelő videlet lett. talán csak az a csodálatos, hogy éppen angliában hódított a legjobban, ahol eleinte olyan mély undorral fogadták.Abban azonban már semmi különös nincs, hogy Angliában még mindig erősen dívik, holott más országokban sokat vesztett a népszerűségéből. De az angolok minden más népnél jobban ragaszkodnak a hagyományokhoz.
A brit birodalomban valóságos kultuszt űznek a cilinderviselésből és minden társadalmi eseményhez más-más fajtát írnak elő.


Az ascoti lóversenyeknél és a nyári kerti ünnepélyeknél a szürke nemezből való cilindert hordják: ez a grey top hat. Szmoking mellé a ripszselyemből készült és összecsapható kürtőkalap az opera hat jár. leggyakrabban a rendes cilinder a silk hat van használatban. Frakkhoz mindenféle ünnepségen ezt viselik.


Az aranyifjúság akkor veszi fel először , ha az etoni egyetemre megy,mert az etoni egyetem polgárai hagyományosan silk hat -ben mutatkoznak be a tanév kezdetén. A bankok és a nagyvállalatok pénzbeszedői viszont- hivatalos küldetésük idején- mindig cilinderben szoktak megjelenni.

A különösalakú, magas koponyafedő eljutott európai diadalútján Magyarországra is. A mult században becsülettel hordták már derék arszlánjaink a váci-utcai korzón, sőt Arany jános meg is énekelte, mondván:
“A kalapom cilinder,
Nem holmi csekélység,
Ha fölteszem: magasság,
Ha leveszem: mélység.”


A kürtőkalap tehát elég szép pályát futott be, amióta az első olasz föltette a a koponyájára. A reszketők utódainak sem kell most már a népharagtól reszketniök, tőlük sem reszket már senki, bátran hordhatják a százhetvenöt éves cilindert. Ha ugyan hordják. Mert hogy a quakerek igazi hazájában Pennsylvánia államában milyen érzülettel viseltetnek irányában, azt még az oknyomozó történelem sem derítette ki.
Ezzel szemben bizonyos, hogy Haitiban, amelynek egyik fele parlamenttel dicsekvő néger köztársaság, rettentően lábra-, helyesebben fejrekapott a cilinderviselet. A derék gyapjashajúak olyan nagyúri grandezzával hordják a jubiláns kürtőkalapot, hogy az már több a soknál. A köztársaság komolyabb elemei meg is sokallották, hogy annyi gyönyörű bankó menjen ki tőlük Angliába cilinderként, s mozgalmat indítottak, hogy vagy cilindergyárat állítsanak föl, vagy cilinderadMagyar uriasszonyok lapjá-ban.t vessenek ki. Most azután az egész világon, még Pennsylvániában is, kíváncsian várják, hogy melyik tábor fog győzni, az-e, amelyik mondja: le a kalappal a cilinder előtt; vagy a másik tábor”

Idézet, Huray István :Magyar uriasszonyok lapja-ból...1937







Forras : innen...