A KFC története

A KFC (1991-ig hivatalos teljes nevén Kentucky Fried Chicken) a világ egyik legnagyobb gyorsétteremlánca. A világon jelenleg több mint 16 000 KFC étterem található.

 Az éttermek fő profilját a csirkehús felhasználásával készült ételek képezik, amelyeket évtizedek óta azonos recept alapján készítenek. Szerte a világon évi több mint egymilliárd csirkéből készült terméket fogyasztanak a vásárlók a KFC éttermeiben.

Az Egyesült Államokból kiindulva ma már a Föld 137 országában találkozhatunk Harland Sandersnek, a KFC alapítójának arcképével (ami a cég védjegye). Az étterem másik ikonjává vált a papírkosárban felszolgált csirke.

A céget Harland Sanders alapította.

Harland David Sanders 1890-ben látta meg a napvilágot egy Henryville környéki farmon, Indiana államban. A főzéshez szükséges alapokat elég korán elsajátította, miután édesapja hatéves korában meghalt, és édesanyja rábízta kisebb testvérei felügyeletét, valamint a főzést.

Hétéves korára már remekül készítette a helyi recepteket. Az ezt követő 30 évben azonban nem a főzéssel foglalkozott, volt biztosítási ügynök, tűzoltó, napszámos, villamosvezető és benzinkutas is. Ez utóbbi foglalkozás vezette vissza a főzéshez, amikor a nagy gazdasági világválság idején a betérő ügyfeleket saját készítésű étellel kínálta saját asztalánál, mert étterme akkor még nem volt. Mivel látta a potenciált ebben, így ezzel kezdett foglalkozni, receptjeit tökéletesítette, és létrehozta saját franchise hálózatát, így 1930-ban megnyitotta első panzióját és éttermét, a Sanders Court and Cafe-t, Corbinban.

Ekkor még nem létezett a híres, ma is ismert Kentucky panír recept, ezt csak 1940-ben készíti el és fejleszti tökéletesre. Meg volt győződve, hogy az általa kifejlesztett csirkeételekre igény van, ezért 1952-ben új vállalkozást indított: autójával járta az országot étteremről étteremre, hogy főztjével meggyőzze a tulajdonosokat.

Ha a válasz kedvező volt, szóbeli egyezséget kötött az étterem vezetőjével, hogy minden, az ő receptje és módszere alapján készült csirke eladása után részesedést kap. Közben 1957-ben a Kentucky Fried Chicken kínálatában először jelennek meg a ma is ismert és vásárolható kosarak. 1964-re Sanders listáján már 600 franchise étterem szerepelt az Egyesült Államokban és Kanadában.

Ebben az évben kétmillió dollárért adta el részesedését befektetőknek. Sanders továbbra is a cég szóvivője maradt, melynek hatására egy 1976-os felmérés Sanderst az ország második legismertebb arcává nyilvánította.

Az új tulajdonosok irányítása alatt a Kentucky Fried Chicken Corporation gyors növekedésnek indult, 1965-ben megnyílik az első angilai KFC, York Fishergate negyedében, majd 1966-ban részvényeit is nyilvánossá tették. Ekkorra már több mint 3500 franchise, illetve saját tulajdonú étterem volt világszerte. A Heublein Inc. 1971-ben 285 millió dollárért felvásárolta a vállalatot. Hét évvel később, 1986-ban a PepsiCo Inc. már 840 millió dollárt fizetett a KFC részvényekért.

1980-ban (90 évesen) hunyt el, leukémiában és a mai napig a Cave Hill Cemetery -ben nyugszik.

KFC éttermek a világ országaiban

Forras : Wikipedia

Óriásira nőtt a csirke 1957 óta

Az elmúlt 50 évben a csirkék óriási változáson mentek át, méretük sokkal nagyobb lett. A megdöbbentő eredményeket nemrégiben publikálták.

Mindhárom példány ugyanabban az életkorban lett megörökítve, a legutolsó azonban sokkal, de sokkal nagyobb a többinél. A baloldali állat 1957-ben, a középső 1978-ban, a jobboldali pedig 2005-ben lett lefotózva. A lenti kép a kanadai Alberta egyetem kutatóinak tanulmánya alapján készült el, akik három csirkét különböző korszakokban, de ugyanazzal a módszerrel neveltek fel és megfigyelték, hogy mennyit esznek, illetve mennyit nőnek. Ezzel lehetőségük nyílt arra, hogy különböző befolyásoló tényezők nélkül tanulmányozhassák az állatok fejlődését.

A jobboldali, 2005-ben megfigyelt példány négyszer olyan nehéz, mint a baloldali, annak ellenére, hogy egyforma mennyiségű és összetételű tápot kaptak. Ennek az az oka, hogy a modern csirkék sokkal eredményesebben alakítják a kapott ételt mellhússá. A kutatók szerint a 2005-ben vizsgált állat körülbelül háromszor hatékonyabb, mint az 1957-es.

Korábbi kutatások beigazolták, hogy a jelenkor csirkéi fokozott csont-, szív-, és immunrendszeri megbetegedésekben szenvednek. Ezek az egészségügyi problémák több okból is kialakulhattak, mint például a genetikai hatások, viselkedésbeli változások, és persze a többletsúly okozta teher viselése. A csirkék méretének növekedése azonban segített abban, hogy a húsuk fogyasztása népszerűbbé váljon. Az utóbbi néhány évtizedben sokkal olcsóbbá, és elérhetőbbé vált az emberek számára.

A huszadik századig a csirke luxuskajának számított, aztán beindult az olcsó, nagyüzemi termelés, jött néhány szárnyashúst éltető egészségkampány, és a csirke máris a legnépszerűbb húsféle lett Európában. Ez persze kihatott a minőségére is. Most nemcsak a meghatározhatatlan pulykasonkáról, a bizarr nuggettekről, a mélyhűtött majd felolvasztott, fehérjével dúsított és újra lefagyasztott mutációkról van szó, hanem azokról az elvileg friss húsokról is, amikkel az ember a hentesnél vagy a boltban találkozik.

A szabadtartású csirke, ahogy a nevében is van, egy merőben másfajta nevelési és takarmányozási módszerrel előállított élőbaromfi. Nem zárt, ipari környezetben nevelkedik, a fajta jellege és magas ellenálló képessége lehetővé teszi, hogy hathetes kor után betollasodva kimenjen a szabadba, és ott tetszőleges ideig kapirgáljon, csipegessen, majd estére visszatér az istállóba.

A fajta lassúbb növekedéséből adódóan a vágási életkort dupla annyi idő alatt éri el (szemben az ipari csirke 38-40 napjával) 80-82 nap nevelési időre lesz vágásérett. Ezen baromfiknak a takarmányozása is merőben eltér az ipari tápoktól, takarmányuk összetételének legalább 70%-a, vagy ettől több, kukorica és búza. Fehérjeforrásként sem kaphatnak GMO-s szóját, csak hazai GMO-menteset, és az ásványianyag-kiegészítésen kívül (kalcium, foszfor stb.) semmilyen hozamfokozót, semmilyen antibiotikumot és egyéb takarmánykiegészítő kemikáliákat nem kapnak - és nem is kaphatnak.

Jó, ha tudjuk

A lágy és szemcsés tapintású, intenzíven nevelt (vagyis gyári) csirkéhez képest a szabadon tartott állat húsa keményebb és jobb ízű. A szárnyas táp minősége és fajtája nemcsak a hús ízét, de a bőrszínt is befolyásolja. A kukoricán nevelt állat bőre sárgás, ami megkapó jel lehet a vásárlásnál, bár nem feltétlenül tartozik boldog szabadtéri baromfihoz. A friss csirke bőre egyébként rózsaszínes, de ha nem megfelelő ideig és hőfokon forrázzák, akkor lehet kicsit fényes felületű.

Ha boltban vásárolunk, akkor, mindig nézzük meg, hogy nem áll-e a tálcában vér, az ugyanis nemcsak a hús frissességét csorbítja, de a nedvességgel a hús tömege is csökken, és még az íze is rosszabb. És végül, ha további jeleket keresünk arra, hogy milyen régóta gubbaszt plasztikban az állat, érdemes megfigyelni a bőre színét. Ha az túl világos, másikat keressünk.

Forras : innen...