2019. április 23., kedd

A nő, aki túlélte a Titanic, a Britannic és az Olympic katasztrófáit


Violet Constance Jessop óceánjárókon volt stewardess, túlélte a Titanic és testvérhajója, a Britannic elsüllyedését, és a harmadik testvér, az Olympic fedélzetén volt, amikor az összeütközött egy brit hadihajóval.


Ezek után nem meglepő, hogy Jessop a Miss Unsinkable, vagyis Miss Elsüllyeszthetetlen becenevet kapta.

Rendkívüli szerencséje egész életében végigkísérte, még gyerekkorában tuberkolózisban szenvedett, az orvosok csak néhány hónapot adtak neki, de túlélte. Miután apja meghalt, anyjával és testvéreivel Nagy-Britanniába költözött.

Egy hajón kezdett el dolgozni stewardessként. Nem volt egyszerű elhelyezkednie, mert ekkoriban a hajókon dolgozó stewardesek még középkorúak voltak, munkáltatói pedig attól féltek, hogy a 21 éves Violet problémákat okozhat a személyzet és az utasok körében.


Néhány év tapasztalatszerzése után, 1910-ben kapott munkát a híres Olympic nevű hajón. Ezt ugyanaz a White Star Line gyártotta, amely a Titanicot és a Britannicot. A hosszú munkaórák és az alacsony fizetés ellenére szerette munkáját.

A pechsorozat egy évvel később kezdődött, amikor az Olympic összeütközött a Hawke nevű hadihajóval. Mindkét hajón jelentős kár keletkezett, az Olympic törzse jócskán bedőlt, de csodával határos módon nem süllyedt el. Sikerült elérniük a partot és Violet Jessop sértetlenül szállt a partra.

Alig néhány évvel később a White Star Line személyzetet gyűjtött az elsüllyeszthetetlennek tartott Titanicra. Családja és barátai azzal próbálták rábeszélni, hogy felejthetetlen élményben lesz része, és az unszolás hatására végül Violet elfogadta az állást. Az élmény valóban felejthetetlen volt, de nem úgy, ahogy azt a család gondolta.


A Titanic 1912. április 15-én elsüllyedt, több mint 1500 ember halálát okozva. Violet Jessop a 16. mentőcsónakban menekült meg. Így emlékezett meg a katasztrófáról emlékirataiban:
“Kiparancsoltak a fedélzetre. Az utasok nyugodtan sétáltak. Én egy csapat másik stewardessel álltam egy csoportban, azt néztük, ahogy a nők férjeiken csüngnek, mielőtt a csónakokba emelték volna őket gyerekeikkel. Az egyik tiszt a csónakba parancsolt minket, hogy az utasok lássák, biztonságos.”

Amikor a mentőcsónakba szállt, egy csecsemőt nyomtak a kezébe, hogy vigyázzon rá. Később a Carpathia fedélzetén a gyerek anyja is előkerült. Violet megint megmenekült. Saját állítása szerint első gondolata az volt, hogy mennyire hiányzik neki a fogkeféje.

Azt gondolnánk egy ilyen esemény után nem akart tovább hajókon szolgálni, legalábbis nem ekkora óceánjárókon. De Violet úgy döntött, hogy a Titanic testvérhajóján, a Britannicon folytatja. A Britannic azonban aknára futott, amelyet egy német U-boat telepített az útjába. A hajó elég gyorsan elsüllyedt.

Violet Jessopnak most nem volt akkora szerencséje, hogy mentőcsónak jusson neki, így leugrott a fedélzetről.
“Beugrottam a vízbe, de a hajó tőkesúlya alá szorultam és a fejemet is beütöttem. Megmenekültem, de évekkel később orvoshoz mentem, mert folyamatosan fájt a fejem. Kiderült, hogy a fejre mért ütés betörte a koponyám.”
 Később azzal viccelődött, hogy vastag haja miatt élte túl az ugrást. És ezúttal a fogkeféjét is magával hozta. De még ezek a tragédiák sem vették el Violet Jessop kedvét a hajókázástól.


Az első világháború után elhagyta a White Star Line-t és a Red Star Line hajóin kezdett dolgozni. Szerencsére több baleset már nem történt vele. A második világháború után vonult vissza 61 éves korában. 1971-ben halt meg szívelégtelenségben, 84 évesen.

Forras : itt...

Megidézi a Titanicot az angol hotel


Az 1912 áprilisában jéghegynek ütközött Titanicnak két testvérhajója is volt: a Britannic és az Olympic. Egy élelmes vállalkozó ez utóbbiból készítette el hotelje belső berendezését.


Míg a Britannic 1916-ban kórházhajóként szolgálatot teljesítve egy tengeren úszó akna áldozata lett, addig az Olympic katonai csapatszállítóként sikeresen túlélte a harcokat, sőt, 1920-tól tizenöt éven át újra óceánjáróként működött.


A hajó fényűző ebédlőjében és fedélzetén olyan hírességekkel lehetett találkozni, mint a Sherlock Holmes-történeteket jegyző Sir Arthur Conan Doyle, Charlie Chaplin, Marie Curie vagy épp a némafilmkorszakban a mozi királynőjeként emlegetett Mary Pickford.


1935-ben aztán őt is elérte a vég: a már az első világháború után is idejétmúltnak számító, 269 méter hosszú hajót egyszerűen leselejtezték, majd szétbontották. Nem minden darabjára várt azonban a roncstelep és a feldarabolás: a Thyne folyón való felhajóztatása után induló bontási munkák első lépéseként kiszerelték ugyanis az első osztályú utasok kabinjaihoz vezető elegáns lépcsősort, valamint a versailles-i kastély által inspirált, tölgyfa panelekkel és ólomüveg ablakokkal teli ebédlőt, illetve annak forgóajtaját, majd aukcióra bocsátották azokat.


A licitharcot végül egy helyi vállalkozó, Algernon Smart nyerte meg, aki aztán beépítette azt a White Swan nevet viselő hoteljébe, melynek ma is a részét képezik. A szoba ma a mindössze nyolcezer fős kisváros, Alnwick egyik legnagyobb látványosságának számít, sőt a termet azóta számos, a Titanicot megjelenítő film használta forgatási helyszínként – írta a 24.hu.


Forras : itt...

2019. április 22., hétfő

Őrültnek tűnő történelmi képek az orvostudomány polcáról



Miközben napi kapcsolatban állunk  a konyhakész egészségügy feltételeivel, szinte el is felejtjük, hogy a modern orvoslás milyen elképesztően érdekes utat járt be az elmúlt 100-150 évben.

De hogyan is volt akkor…
Amikor Wilhelm Conrad Röntgen 1895-ben felfedezte a röntgenfelvételt  a New York Times annyira szkeptikusan fogadta az orvosi technológia áttörésrét, hogy heteken át cikkeztek róla. Elképzelni sem tudták, hogy miként lehet fényképezni a láthatatlant.

És ezzel a radiológia vonalán elindult útjára a soha véget nem érő fejlődés.

Dr. Maxime Menard a párizsi Cochin kórházban, 1914 körül egy mellkasröntgen-felvételt néz

A radiológiával foglalkozó Menard-nek amputálni kellett a bal kezének mutatóujját 1914-ben a káros röntgensugarak okozta elváltozások miatt. Később, 1916-ban a jobb kezének mutatóujját is ekképpen vesztette el.

Modern és biztonságos Röntgengép, vagy  „átvilágító” gép.  Frankfurt, Németország, 1929-ben

Bécsi mentő 1881-ben. A képen jól látszanak a kocsi rakodóterében a rétegzetten elfektetett betegek

1911-ben Dr. Elizabeth Bruyn az Egyesült Államokban, egy modernebb mentővel munka közben. 

1918-as első világháborúban használt mentő vonat, amely a sebesült katonákat szállította

Egy mentő vonat orvosi rendelője 1900-ban

1939-ben megjelent a a kezdetleges, fájdalomcsillapítást célzó anesztézia a szülészeteken


A vas tüdő 1938-ban

A vastüdőt először egy bostoni kórházban használták 1928-ban. Az eszköz funkciója, hogy – a belső légnyomás szabályozott váltakozásával – segítse azoknak a betegeknek a légzését, akiknek az izomműködése túl gyenge ehhez. A járványos gyermekbénulás kezelésére használták. Magyarországon 2005-ben cserélték le az utolsó vastüdőt.


A következő képen egy  tankórterem  látható, ahol az ápolók gyakorlat közben olyan légzőköpenyt működtetnek, amely hasonló funkciót lát el, mint egy 1938-as vas tüdő.


Az általános érzéstelenítés első nyilvános bemutatójának rekonstruálása. Az eredeti bemutatót 1846. október 16-án tartotta William T. G. Morton a bostoni Massachusetts General Hospital-ban


“Száraz” trakciós kezelés  1931-ben, amikor még hitték, hogy az embereket magasabbra lehet nyújtani

Reumatikus terápia megkezdése 1910-ben. Harrogate fürdővárosában kezelt páciens kezdetleges elektroterápiája , amely a reuma gyógyítására szolgált, 1910 körül

A jobb vérkeringés érdekében eszközölt elektromos vízfürdők 1938-ban

Jefferson  Orvosi Egyetem boncterme Philadelphiában, 1902-ben

A sebészek a műtőasztal körül gyűlnek össze szintén a  Jefferson Orvosi Egyetem Kórházának klinikai amfiteátruma, laikus nézőknek és medikusoknak tartott előadás során, 1902-ben

Forras : itt...


2019. április 14., vasárnap

Mátyás király konyhája



A XV. században még nem alakult ki a ma ismert előétel- főétel- desszert felosztás, általában kétszer étkeztek naponta, késő délelőtt és délután.


Ezeken az étkezéseken azonban több fogást is fogyasztottak, nem számított ritkaságnak a 6-8 ételből álló menüsor sem. A Mátyás-kori lakomákat a fine dining világához lehetne leginkább hasonlítani: az ételsoron a különféle pácolt húsokon kívül megtalálható volt a ma ismert pitének megfeleltethető étel, valamint a sült húsok (vadak, szárnyasok, halak) széles választéka. Ezeket az idénynek megfelelő alapanyagokból készítették, de tartósabb árukat, aszalt és füstölt élelmiszereket is használtak.


A középkorban erőteljesebben fűszereztek a ma megszokottnál, kedvelték a zöldfűszereket, és az egzotikumokat is.


A legdrágább fűszerként számon tartott sáfrányt előszeretettel használták ízesítésre, illetve az ételek színének fokozására. A sáfrányon kívül nagy népszerűségnek örvendett a szerecsendió, a bors és a gyömbér, amely jelentős szerepet töltött be a középkori fűszerkereskedelemben.


A gasztronómiában már ebben az időszakban fontos szemponttá vált, hogy az ételeket minél látványosabban szolgálják fel. A fogásoknál kifejezett hangsúlyt fordítottak a tálalásra, hogy az ételek minél ínycsiklandóbbak és gusztusosabbak legyenek.


A középkori receptekről általában elmondható, hogy a hozzávalók arányait szinte soha nem részletezik, csupán az alapanyagokat és az elkészítés módját írják le nagy vonalakban.

Forras : www.origo.hu

2019. április 8., hétfő

Így nézne ki az Országház, ha Andrássy gróf nem szól bele a döntésbe


Négy tervet is díjazott a bizottság. Nézze meg, milyen épületben ülésezne a Tisztelt Ház, ha a gróf nem szól bele a döntésbe.


A reformkor során többször felmerült egy állandó pesti országház építésének gondolata. A parlament építését végül 1880-ban foglalták törvénybe, egy évre rá pedig ki is hirdették a tervpályázatot. A pályázatra több kiváló építész jelentkezett, és összesen tizenkilenc terv érkezett be.

Az „állandó országház építése érdekében működő országos bizottság” azonban egyik tervet sem találta alkalmasnak arra, hogy változtatás nélkül kivitelezzék, így az 5-5000 forintos díjat a viszonylag legjobb terveknek ítélték. Végül Steindl Imre neogótikus munkája lett a befutó, de kicsin múlt, hogy nem az alábbi épületben tartják ma az Országgyűlést:

Schickedanz Albert és Freud Vilmos, együtt dolgozták ki pályázatukat, és hatalmas épületként álmodták meg az Országházat. Az antik építészeten alapuló tervet "Alkotmány II." jeligével küldték be.


Wagnerék neoreneszánsz pályaműve nagyon elnyerte a bírálók tetszését. Igaz jóval kisebb épületet terveztek a megépült Országháznál, a bírálok többször is kiemelték az architektúra szépségét. Az alapelrendezést azonban kifogásolták: a hosszan elnyúló épület két végébe helyezett üléstermek túl messze lettek volna egymástól.

 

Sokáig Hauszmann Alajos neobarokk és neoklasszicista épületterve volt a befutó. A terv azért is különleges, mert a többiekkel ellentétben ő nem a Duna-partra, hanem belső telekre tervezte az épületet.


Végül azonban Andrássy Gyula gróf döntötte el a kérdést, aki egy az angol parlamenthez hasonló épületet szeretett volna. A gróf nem vezetője, csak tagja volt a bizottságnak, de mivel jelentős befolyással rendelkezett, érvényesítette véleményét, és az önök által is ismert, Steindl Imre -féle neogótikus pályázat lett a győztes:


Az épületre szánt keret kezdetben négymillió forint volt, amit - a mai beruházásokhoz hasonlóan - később kétszer is megdupláztak. 19 évig tartott az építkezés (1885-ben kezdték el építeni, és 1904-ben fejezték be). Az Országházat már 1902-ben használni kezdték a politikusok, de még két évig dolgoztak rajta, hogy a díszítés is elkészüljön.

Forras : itt...