A szüret szó eredetileg a szőlő borrá alakításának részfolyamatára, a szűrésre utal, de mai jelentése kiterjedt a többi gyümölcs betakarításának elnevezésére is.
A magyar nép nyelvében már a Honfoglalás előtt megjelentek a szőlőtermeléssel kapcsolatos szavak. És persze hazánk területén már a régi rómaiak is termesztették és élvezték a szőlőt. A középkorban magas szintű szőlőművelés folyt.
Sok hagyomány ma is él, s ezekhez - mint például a szüret kezdetének időpontjához - ragaszkodnak az emberek. A szüret első napja egyes területeken neves dátumokhoz kapcsolódik. Eger vidékén szeptember 29. - Szent Mihály napja, Miskolc környékén október 18. - Lukács napja, a Dunántúlon október 15. - Szent Teréz napja a szüret kezdete. Jellemző, hogy a rég kialakult napokhoz kötődik a szüret kezdete, ez az időpont azonban régiókként változott. Ennek az a magyarázata, hogy figyelembe vették az időjárási viszonyokat, a jellemző szőlőfajtákat és egyéb tényezőket.
Szüreti hagyományok
Régen a szüret társas eseménynek számított, amelyre egy egész éven át emlékeztek és készültek a családok. Akkoriban ez egy egész közösség közös tevékenysége volt, amelyet a nap végén szüreti mulatság zárt. Bortermő vidékeken nagyobb szabású mulatságokat, szüreti felvonulásokat rendeztek. A 16-17. században a szüret idejére még a törvénykezést is beszüntették. A 19-20. század fordulóján a szüreti felvonulásokat, akárcsak az aratásiakat, miniszteri rendelettel egységesítették és szabályozták, mintául véve a 18-19. századi uradalmi szőlőmunkások szokásait. Manapság is családok, rokonok, ismerősök közös programja a szüretelés, a 18-19. században sokkal nagyobb összejövetelként ünnepelték meg a betakarításnak ezt az időszakát.
Szüret idején bezártak az iskolák, szünetelt a bíráskodás és a katonák is szabadságot kaptak.Igazi sátoros ünnep, kihagyhatatlan esemény volt, a társadalmi élet fontos része, s az ismerkedés egyik hagyományos színtere. A tánc, a mulatozás mellett természetesen nem maradhatott el a borozgatás sem. Ennek aztán gyakran lett következménye kisebb-nagyobb verekedés, amely azonban egyáltalán nem volt szokatlan és különösebben megbotránkoztató történés. Enélkül nem lehetett vérbeli szüreti mulatság.
Bort iszunk mi, ugye, pajtás?
Bort iszunk mi, ugye, pajtás?
Nem is vízzel élünk mint más!
Majd, ha eljön az utolsó,
Isten veled jó éjszakát boroskancsó!
Zajkeltéssel indult a szüret, riogatással, esetleg pisztolylövésekkel - ez ősi gonoszűző rítus!
Csak eztán indult a munka. A lányok, asszonyok voltak a szedők, akik gyűjtőedénybe gyűjtötték a szőlőt. Ők kiabáltak aztán a puttonyos legényeknek, férfiaknak, akik - az akkor még fából készült - puttonyba gyűjtötték a szőlőt. A szemeket préselés előtt összezúzták, ezután indult a tulajdonképpeni borkészítés. Természetes volt, hogy a munka alatt vidám énekszótól, viccektől volt hangos a vidék.
A nap végén a szüretelők szüreti koszorút vittek a vállukon, amelyet szőlőfürtökből, búzával, szalagokkal. Régen a földesúr, a gazda tartotta este a táncos mulatságot.
A szőlőben leszedtek annyi szőlőt, amennyi a bálterem díszítésére kellett. Nagy fürtöt készítettek, amit a fő helyre tettek. Ezt az éjszaka folyamán ellophatták, vagy a végén kisorsolták. A csőszlegények és -lányok feladata volt, hogy vigyázzanak a szőlőlopásra. A nagygazdák, iparosok szüreti bálján a húszas évektől stilizált „magyar ruhában” jelentek meg a lányok.A régi idők szereplőiről - a bírót, csőszlányokat, csőszlegényeket, táncmestereket - ma beöltözött emberek emlékeznek meg. A szüret elengedhetetlen szereplője a borkirály, aki az esti mulatságért volt egykor felelős. Nem maradhat ki a menetből a hordóra ültetett piros ruhás férfi bábu, az úgynevezett baksus - figura. Eredete Bacchusra, a rómaiak bor-istenére vezethető vissza.
A baksus hordón keresztbe tett lábbal ülő figura, lopótökkel és pohárral. Mögöttük haladnak a szőlőkoszorút vivő lányok. Leányok, legények, gyermekek kereplővel zajonganak.Emlékezzünk: a zajongás gonoszűző szertartás! A felvonuláson maszkos alakok is vannak . A felvonuláshoz tartozott a bodnártánc, más néven kádártánc Ez egy hordóabroncsokkal bemutatott mesterségtánc, amit kádárlegények adtak elő. A bodnártáncot Erdőbényén és Mádon nemzeti szín szalagokba csavart abronccsal táncolták a férfiak.
Így köszöntötték a baksust:
Szervusz Bacchus pajtás, légy te ma mivelünk, Mikéntjó borgazdát, aképpen tisztelünk.
A te hő kulcsárod "hinkai mézes"
Mondja, hogy pincédben van jó bor és édes. Töltesd kulcsároddal teli poharunkat,
És hő szolgáidnak ajánljuk magunkat. Szervusz Bacchus pajtás!
A menet fontos szereplői még tolvajok és csőszök, akik szórakoztatják a közönséget, ugyanakkor bemutatják az egykor nagyon is jellemző szerepvállalásukat a szüretből.
A szüreti menetben található még keréken forgó bábu, táncos kerék. A keréken forgó pár különben ott van a farsangi, meg az aratási felvonulásokban is. A két világháború között Tiszafüreden a menet élén lovas legények haladtak, utánuk a bíró, bíróné, a kisbíró dobbal, majd a szüretelő lányok és legények, azután a cigányzenészek. Leghátul a jelmezesek kiabáltak a fakanalat áruló szlovák: "Fakanalat, fakanalat!", a drótostót: "Drótozni, drótozni!", a toll- és rongykereskedő : "Csontot, rongyot, ruhadarabot!"
A szüreti fogások elkészítésére a gazdaasszony nagy hangsúlyt fektetett. A szüretből hazatérőket megterített asztal várta. Fő eledel a birka -vagy marhahúsból készült bográcsos étel és a kalács volt. A húsleves, töltött káposzta is hagyományos szüreti étel ( MINDIG FINOM, NEM IGAZ?), a lakomát a csöröge fánk zárta.
Szüreti bálokat Kalotaszegen csak az alszegi falvakban tartottak. A zenészek végiglátogatták a szüretelő családokat. A legények a zenészekkel előbb hazaindultak a táncterembe, ahová csak azok a lányok mehettek, akiket a legények elhívtak. Reggelig mulattak.
Egy-egy család vállalja a rendezését, a gazdát bálkirálynak nevezik.
Forras : innen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése