2015. október 28., szerda

A fésű története


Az őskori leletek között három különféle formájú fésűt találunk. Ezek között vannak egészen egyszerűek, melyeknek sima háta van; vannak olyanok, melyeknek háta fület, vagy fogantyút formáz; és végül olyanok, melyeknek mind a két oldala fogazott, mint az ürü fésű. Ez utóbbi csak késői, leginkább már vaskori és különösen római, illetve népvándorlás kori leletekben fordul elő.

A legrégibb fésűk fából vagy csontból, tehát igen törékeny anyagból készültek, nagyon könnyen tönkrementek és így nem is csoda, hogy kevés maradt ránk a cölöpépítmények, terramárák és más szárazföldi őskori telepekben. Ezért nehéz megjelenési korukat megállapítani. Legkorábban, a neolit korban  (újkőkor vagy csiszoltkő-kor) voltak használatosak, de nem kizárt, hogy a paleolit kor nem ismerte őket, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy ez utóbbinak végső szakasza igen jól értett a csontfaragáshoz.  (A paleolitikum a legújabb meghatározások szerint körülbelül 2,4 millió évvel ezelőtt (± 0,3 millió év) kezdődött és kb. 11 500 éve ért véget.)

A fa- és csontfésűk az ősidőktől fogva mind a mai napig fennmaradtak. A bronzkor bronzfésűi közt különösen nagy számmal találunk lószerszámra alkalmazott díszítésnek és bizonyára a ló sörényének fésülésére is szolgáló fésűket.

A fésű készítése olyképpen történik, hogy a jelzett anyagokból előbb sima lapokat vágnak, vagy sajtolnak, illetőleg kaucsukból öntenek ki, melyeket azután megfelelően alakítva, azokba a fogakat vagy kifűrészelik, vagy kivágják. Ezt követi a fésű tisztítása és csinozása. (Csinozás: Azon ipari műveletek összessége, amelyek folytán az iparcikk ellenállóbb és tetszetősebb lesz.) Régebben Kínában úgy készítették a fésűket, hogy minden egyes fogat külön dolgoztak ki és úgy illesztettek be a karimába. Ez igen nehézkes, lassú és drága eljárás volt, sőt ezek a készítmények nem is feleltek meg. A fésű készítése régebben házi- és kisipari úton történt, különösen, ami a közönségeseket illeti. Ma azonban túlnyomó mértékben gyáripari cikk. Hazánkban 1900 táján csupán a szaru- és fa-fésűk készültek kizárólag kisipari úton, de ez is elenyésző csekély számban, úgy, hogy a hazai ipari termelésben tekintetbe sem jöhetett. A fésű elnevezés a szövőiparban is szerepel a gyapjú-fésülőgépnél.

Forras : innen...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése