Raszputyin- Szent vagy maga az Ördög?

Biztosan rengetegen hallottak már az oroszországi Romanov családról, II. Miklós utolsó orosz cár és családjának meggyilkolásáról, s talán még Raszputyinról is, aki az egész 20. századi Oroszország fantáziáját megmozgatta. A kérdés azonban mégis az, hogy mennyit tudunk valójában a titokzatos Grigorij Jefimovics Raszputyinról.

A régi naptár szerint 1869. január 10-én, Prokovszkoje falujában látta meg a napvilágot Grigorij Jefimovics Raszputyin. Családja generációk óta földműveléssel és állatgondozással foglalkozott, így nem volt meglepő, hogy Raszputyint fiatalon kemény munkába fogták.

Már kisebb korától kezdve is igen különc módon viselkedett, igazlátó képességéről sok szóbeszéd járta a faluban. Történt egyszer ugyanis, hogy egyik szomszédjának lovát ellopták, s az akkor még csak gyermek Raszputyin megérzéseinek segítségével jöttek rá a tolvaj kilétére, hogy ki az elkövető, s hova rejtette el az ellopott állatot.

15 éves korában azonban megkezdődtek különféle viselt dolgai. 17 évesen szembekerült a törvénnyel, s a vád nem volt más, mint iszákosság, erőszaktevés sőt, lopás. A legfurcsább mégis személyiségének kettőssége volt, mely végigkísérte egész életét. A kicsapongó életmód mellet ugyanis éjszakákat töltött térden állva, könyörögve az Úrhoz a megvilágosodásért. Nem sokkal később látomása volt, melyben maga Szűz Mária parancsolta, hogy életét a keresztény hit terjesztésének szentelje. A jelenés után megkezdődtek Raszputyin vándorévei. 1887-ben azonban visszatért szülőfalujába, s feleségül vett egy szomszéd falucskából származó lányt, de szinte azonnal folytatta is vándorlásait. Lánya, Marija elmondása alapján, apja számos kolostorban tanult, tökéletesítette gyógyítói képességeit hála a nagymestereknek, akikkel útja során találkozott. Ezekről az évekről sok ellentmondásos feljegyzés született.


Hazatérve a vallási megújulást tekintette legfőbb céljának, s ehhez a helyi pópa (áldozópap az orosz és ortodox egyházban) segítségét kérte. A pópa természetesen vetélytársként tekintett Raszputyinra, s a püspökhöz fordult segítségért. Azt állította, hogy Raszputyin szektát szervezett maga köré, s előszeretettel rendez bacchanáliákat (orgiákat). A hivatalos vizsgálat ennek ellenére tisztázta Raszputyint, aki még népszerűbb lett az egyszerű nép körében. Első gyógyítását 1903-ban vitte véghez imádkozással, s kézrátétellel. Ekkoriban híre ment, hogy a csodagyógyító Kronstadti Szent János Szentpétervárott tartózkodik, ezért Raszputyin a tanulás reményében ismét elhagyta otthonát, s elindult a fővárosba.

1905-ben, lánya elmesélése alapján, mikor belépett a szentpétervári katedrálisba, egy fehér ruhás tiszt lépett oda hozzá, majd egyenesen odavezette Kronstadti Szent Jánoshoz, aki így szólt: „Fiam, megéreztem jelenlétedet. Te az igaz hit szikráját hordozod magadban. Nem engedlek el, mielőtt ebből a szikrából nagy láng nem lobban, amely megmelegíti a világot.” Ezt követően Raszputyin, a pópa közbenjárására, sikeresen letette a teológiai vizsgát, s hivatalosan is sztareccé, vagyis Isten emberévé lett. Innentől kezdve egyenes útja volt a legkülönfélébb egyházi, s világi kapcsolatok szövevényes világába.

Ebben az évben bemutatták magának a cárnak is, mely csak olaj volt a tűzre. Raszputyin ellenfelei elkezdtek mozgolódni. Helyzetét csak rontotta, hogy fiatalkori kicsapongásai újra visszatértek, hiszen iszákosságáról s szoknyapecér életmódjáról rengeteg történet kelt lábra. Támogatói főként előkelő nőkből álltak, akiket, haragosai szerint, különleges hipnotizőri képességei segítségével bűvölt el. Egyetlen egy dologban azonban mindenki egyetértett: Grigorijt lehetetlen volt nem észrevenni.

1909-ben az ifjú cárt, aki ekkor még csak gyerek volt, baleset érte. Mindez azért volt szörnyű, mert a cárevics vérzékenységben szenvedett. Az orvosok tehetetlenek voltak, s a fiú már majdnem meghalt, amikor is Anna Viburova (cárné legközelebbi barátnője) közreműködésével Raszputyin megmentette az ifjú életét. Több szemtanú vallomása szerint letérdelt a cárevics ágya mellé, s legalább fél órán keresztül imádkozott, majd így szólt: „Fiam, nyisd fel a szemedet és mosolyogj! A fájdalmaid elmúltak, mos már boldog vagy.” Mindenki megdöbbenésére, a fiú erre valóban felnyitotta szemeit, s kérte, hogy Raszputyin meséljen neki. Ezt a csodatettet többször is végrehajtotta az elkövetkező években, hiszen az ifjú trónörökösnek több balesete is volt.

Raszputyin tehát a legnagyobb kegyben részesült; a cári család szeretetében és ragaszkodásában, mely a legszorultabb helyzetekben is kitartott. Ez azonban sokaknak nem tetszett. Az egyház és mindenki más, aki bábként akarta használni a szentéletű Grigorijt, rájött, hogy semmi sem fog a tervük szerint alakulni. Az első világháború kitörésének derekán ráadásul az angol és francia nagykövetek is Raszputyin ellen fordultak, hiszen többször is felszólította II. Miklós cárt, hogy tartózkodjon a háborútól.
Többen és többször is próbáltak merényletet elkövetni a gyógyító ellen, melyek egészen 1916-ig sikertelenek voltak. 1916. december 16-án viszont, egy igen kidolgozott terv eredményeként, meghalt a szent ördög, a lótolvaj, a kém, a liliomtipró. S hogy mi maradt utána? Megszámlálhatatlan igaz, vagy igaznak vélt fantazmagória, s jó néhány csoda, mely megváltoztatta az emberek életét.

Forras : innen...