Európa jelentősebb városai a 16. század elején. A történelmi atlasz segítségével nevezd meg, melyek azok a területek, ahol a legsűrűbben találhatók népes városok
A kereskedelemben a fűszerek és a luxuscikkek – mint például a képen látható, elefántcsontból készült sótartó – helyett az élelmiszerek, az iparcikkek és a nyersanyagok váltak a legfontosabb árucikké
A 15. század végétől jelentős változások zajlottak le a távolsági kereskedelemben. A korábban szállított fűszerek, luxuscikkek helyét új áruk foglalták el: élelmiszerek, iparcikkek, nyersanyagok. A Földközi-tenger elvesztette korábbi vezető szerepét. A kereskedelem központja Nyugat-Európa atlanti-óceáni partvidékére helyeződött át.
A változások kiváltó oka az volt, hogy Nyugat-Európában a népesség növekedésnek indult. A mezőgazdaság már nem tudott számukra elegendő élelmiszert termelni. A középkorban ilyenkor a lakosság természetes úton fogyásnak indult (például az alultáplált embereket járványok pusztították). Ekkor azonban más történt. A kereskedők nagy mennyiségű élelmiszert hoztak be – elsősorban Közép-Európából –, így ki tudták elégíteni a megnövekedett keresletet. A nyersanyagokat is jórészt onnan szerezték be. Mindezekért cserébe iparcikkeket szállítottak.
Ebben a korban a rossz utak miatt a tengeri szállítás volt a leggyorsabb és a legolcsóbb. Ez kedvezett a kikötővárosok fejlődésének
A tengeri kereskedelem egyik legfontosabb célpontja a fűszerek hazája, az ázsiai szigetvilág volt. A fűszerkereskedelmet a portugálok tartották ellenőrzésük alatt. Az odavezető útvonalat gondosan titkolták.
A hollandok kémeket küldtek a portugál hajókra. Már feljutniuk is nehéz volt, végül még a két legügyesebb emberük is lelepleződött. A portugálok azonban nem végezték ki egyiket sem, sőt megengedték, hogy egy holland kereskedő kiváltsa őket.
Ez döntő hibának bizonyult, mert az így megismert útvonalon a 16. század végén megindult a holland hajók áradata a fűszerekért. Ez nem csoda, hiszen a vállalkozók a befektetett pénzüknek akár a négyszeresét is visszakaphatták az út végén.
A MANUFAKTÚRÁK LÉTREJÖTTE NYUGAT-EURÓPÁBAN
Mivel Nyugat-Európa iparcikkeket adott a közép-európai élelmiszerért cserébe, ez ösztönzőleg hatott az ipari termelésre. A céhek már nem tudták kielégíteni ezt a megnövekedett keresletet, ezért az ipari termelés új formái alakultak ki. Közülük a legjelentősebbé a manufaktúra vált.
A manufaktúra tőkés ipari üzem: olyan vállalkozás, amelybe a tulajdonosok pénzt, azaz tőkét fektetnek be: nyersanyagokat vásárolnak, bérmunkásokat alkalmaznak. A kész árut eladva hasznot remélnek.
A munkafolyamatot részekre bontották, nem egy ember készítette el a terméket az elejétől a végéig. Éppen ez a munkamegosztás tette a manufaktúrát jóval termelékenyebbé a céhnél. A manufaktúra és a céh csak abban hasonlított, hogy a termelés mindkettőben kézi erővel folyt.
A manufaktúráknak két fajtája alakult ki. Kezdetben a tőkés vállalkozók falusi, céhen kívüli iparosoknak adták ki a nyersanyagot, s velük dolgoztatták azt fel. Később már saját üzemeket is létrehoztak.
A céhszabályok megszűnésével megindult a verseny,a manufaktúrák minél nagyobb mennyiségű áru előállítására törekedtek minél olcsóbban.
A rajzon látható manufaktúrában székeket gyártanak.
A nagy földrajzi felfedezések következtében a kereskedelmi kapcsolatok kibővültek. Eddig a Föld különböző területei egymástól elzártan fejlődtek, most azonban megkezdődött gazdasági összekapcsolódásuk. Európa gazdasága a gyarmatosításnak köszönhetően összefonódott Amerika, Afrika és Ázsia egyes területeivel. Világméretűvé vált a termelés és a kereskedelem, megkezdődött a világgazdaság kialakulása.
Nyugat-Európa egyes térségei a gazdasági fejlődés központjává váltak. Ezeken a területeken kibontakozott az ipar fejlődése, fellendült a kereskedelem . A tőkések egymással versenyezve törekedtek vállalkozásaikban a minél nagyobb haszon megszerzésére. Sokszor bankárok adtak kölcsön, azaz hiteleztek pénzt ezekhez a vállalkozásokhoz.
A fejlődésnek voltak árnyoldalai is. A gyarmatokról beáramló sok nemesfém csökkentette a pénz értékét. Ennek a jelenségnek, valamint az élelmiszerhiánynak a hatására az árak gyorsan növekedtek. Ezt árforradalomnak nevezzük. A népességnövekedés miatt sokan kerestek munkát, így a munkaerő olcsóvá vált. Az alacsony bérek és a növekvő árak miatt az emberek nagy része elszegényedett. Ráadásul nem mindenki kapott munkát, megnőtt a koldusok száma.
A közszükségleti cikkek árának változása Spanyolországban a 16. században (az 1500-as árszintet 1-nek véve).
A világkereskedelem legfontosabb útvonalai a 16. században
„Ha ez az utazgatás még tovább tart, ami véleményem szerint könnyen lehetséges, Portugália királya a pénz királyának nevezheti magát. Ugyanis mindenki ezt az országot keresi fel, hogy áruhoz jusson, s így pénzét Portugáliában hagyja... Mikor ez a hír Velencében ismeretessé vált, az egész város nagy lázba jött, és általános volt az izgalom amiatt, hogy éppen a mi időnkben találták meg ezt az utat, melyről a régiek és őseink még soha nem hallottak...Velence városa azt a hírnevet és tekintélyt, melynek jelenleg örvend, csak a tengernek köszönheti, azaz a tengeri szállításoknak. Ezek révén a város gályái és egyéb hajói évenként oly nagy mennyiségű árut szállítottak ide, hogy... az egész világ aranya Velencébe özönlött, hogy itt minden szükséges árut megvásároljanak és termékeiket is eladják... Azonban most, hogy megtalálták azt az új portugál útvonalat, Portugália királya mindezeket az árukat Lisszabonba [a fővárosba] fogja szállíttatni... E hírre Velencében az összes áru értéke nagy mértékben esett.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése