A rendőrautók fejlődéstörténete

 rendőrök a lóról előbb motorra, majd autóba ültek. Vannak típusok, melyek a bűnözők és a hatóságok köreiben is egyformán kedveltek.

Ford T rabszállító az 1910-es évekből

1899-ben az ohioi Akron városka utcáin furcsa szerkezet jelent meg. A magas, ló vontatta, postakocsira emlékeztető masinát két 4 LE-s villanymotor (!) hajtotta, a szerkezetet Frank Loomis közrendőr találta ki és egy helyi hintókészítő építette meg, egészen 1905-ig használták. A részegeket és randalírozókat gyűjtögette be éjszakánként, 12 pernahajder fért el benne. A dolog diszkrét bája, hogy az autót később ellopták és az Ohio csatornába hajtottak vele, de a rendőrök kiszedték, és rendbe is rakták.

Az átalakított, géppuskás Cadillac Type 59-et üldözésre használták

Így kezdődött a rendőrség motorizációja, de sokáig csak elvétve találkozhattunk rendőrautókkal. Az elsők az 1910-es években tűntek fel: egyszerű sorozatgyártású autót vettek, és rátettek egy szirénát, esetleg piros lámpát (a hátsó helyzetjelzőből alakult ki), rápingálták, hogy „Police” és mehetett is bevetésre. A módi az Atlanti-óceán mindkét partján egyforma volt, akinek volt hazai autóipara onnan választott, az USA-ban természetesen az autós fővárosban, Detroitban száguldozott a legtöbb rendőrautó, és persze a Ford T volt a leggyakoribb.

Ez a páncélozott Studebaker President a rettegett bankrabló John Dillinger ellen épült. Az összecsapás végül elmaradt

A húszas években a szesztilalom idején a gengszterek is erősen gépesítettek, a rendőrség igyekezett felzárkózni. 1928. április 7-én három detroti rendőrtiszt, Kenneth R. Cox, Walter Vogler és Bernard Fitzgerald hatévnyi kísérletezés után megbízhatóan működő egyirányú rádiót szerkesztett. A szerkezet T modelljük egész hátsó ülését elfoglalta. Érdekes, de Ausztráliában már 1923-tól kétirányú összeköttetés üzemelt az autókban.

Chevy Styleline – az Elvis korszak egyik leggyakoribb amerikai rendőrautóját 3,5 l-es 92 LE-s soros hatos vitte

A 30-as évek elején Amerikában a Chevrolet, a Ford és a Plymouth volt a legnépszerűbb járőr kocsi, majd 1932-ben megjelent a piac legolcsóbb V8-asa, a Ford Flathead. A rendőrség rögtön lecsapott rá, és persze a bűnözők is, közismert, hogy a félelmetes Bonnie és Clyde ilyennel menekült, sőt még köszönőlevelet is írtak személyesen Henry Fordnak. A negyvenes évek elején végre valakinek eszébe jutott, hogy a rendőrautókat festésükben is meg kellene különböztetni, addig gyakran megesett, hogy a publikum nem tudta ki üldöz kit.

Csak a hátsó rész kialakítása és a pici címer árulkodik: a Horch 400 rendőrautó

Erre jó példa Al Capone páncélozott Cadillac Town Sedan autója, ami a megtévesztésig úgy nézett ki, mint egy akkori rendőrkocsi. Ugyanolyan zöldre festették és még szirénája is volt. Azóta, és miatta festik a járőrautókat fekete-fehérre Amerikában. Európában jóformán bármelyik szín és a fehér kombinációját használták, de a második világháború alatt a kötelező elsötétítések miatt minden rendőrautó fekete volt (az USA-ban is), és elővigyázatosságból leszerelték róluk a villogókat.

Piedone-stílus: a 60-as 70-es években az olasz rendőrség legnépszerűbb modellje a könnyű és gyors Alfa Giulia volt

Az autóipar csak az ötvenes évek elején jött rá, hogy a zsíros rendőri megrendelés jó üzlet. A „rendőrségi csomaggal” felszerelt gépek megerősített futóművel és fékekkel, strapabíróbb belsővel, és felpiszkált motorokkal kerültek forgalomba. A Ford 1950-ben, a Chevy 1955-ben, a Dodge 1956-ban rukkolt ki első, gyárilag menetkész rendőrautójával.

Forras : innen ...