Meghatározott időpontban: Egyed napján, azaz szeptember 1-jén fogták régen a disznót hízóba. Hagyományosan november 30-a a disznótorok kezdőpontja, így nem a véletlen műve a „disznóölő Szent András" népi elnevezés András napon. A farsangi időszak a lakomák , esküvők ideje, s a disznótoroké is. A téli esküvőknek számos oka van, de az egyik az, hogy kellett a hús a lakodalomba, kellett a hízott disznó, s ennek nem a nyár az ideje.
A nagycsalád úgy ölt disznót, hogy hol itt, hol ott kerüljön sor erre a tevékenységre. Egyrészt így segíteni tudtak egymásnak a munkában, másrészt meg így mindig volt kóstoló a háznál.
A néphiedelem szerint tilos disznót ölni újholdkor, mert akkor férges lesz a hús. Kedd, péntek, vasárnap ugyancsak alkalmatlan a disznóölésre, mert megromlana a hús.
Disznóvágás a tanyán 1930-ban:
A disznóölést hajnalban kezdték - kezdik ma is. A segítőket először is pálinkával kínálták. A legügyesebb, leggyakorlottabb férfi szúrta le a disznót és aztán ő is bontotta fel. Amelyik családban nem volt ilyen ügyes ember, ott böllért, hentest hívtak ezekre a munkákra. Négy emberre volt szükség a sertés lefogásához, őket fogónak nevezték., s mellettük kellett állnia a vérfogó asszonynak is. Miután leszúrták a disznót, megperzselték, a szőrét lekaparták.
A disznó bontása ezután következett .
A disznóvágásban és feldolgozásban vannak külön női és férfimunkák. A leölés meg a bontás a férfiak dolga, de a kolbász, hurka, disznósajt készítése is,mert ezek nagy erőt kíván kívánnak.
Az asszonyok feladata. a bél tisztítása, a főzött töltelék elkészítése, s feladatuk a friss ételek elkészítése is, mert a munka mellett az evés-ivásra is gondolni kell. Először a hagymás, megpirított vérből falatoztak. Ebédre aztán frissen sült pecsenye illatozott az asztalon. Az eladó lány feladata volt a hájas pogácsa elkészítése, ezen a műveleten sok múlott: ha a pogácsa jól megemelkedett, azt jelentette, hogy hamarosan férjhez megy.
A hagyományos, gazdag disznótori vacsora húslevessel kezdődött, töltött káposztával, sült hurkával, kolbásszal, pecsenyével folytatódott, rétessel, fánkkal fejeződött be. Senki sem maradt éhesen!
A disznóölésen sokan részt vehettek, a bőséges vacsorából bőven ettek, de azok is eljöttek úgymond látogatóba, akiket nem hívtak. Fiatal legények, férfiak, nők mentek a disznótoros ház ablaka alá tréfás, akár pajzán versekkel gondoskodtak a vígságról.
A vacsora ideje alatt jártak a kántálók. Hasznoson erre fiúk vállalkoztak. Többen összeverődtek, és a disznótoros házak ablaka előtt rákezdtek:
Megdöglött-e az a disznó, akit megöltek?
Maradt-e a hurkájából, adjanak egyet!
Mer holnap péntek lesz,
a maradék nem jó lesz.
Fülét, farkát a papoknak,
Hurkáját a diákoknak,
adjanak egyet!
Ha kaptak a finomságokból, akkor ezzel köszönték meg:
Áldja meg az isten e háznak gazdáját,
Töltse meg az isten mind csűrét, kamráját.
Ha nem kaptak, ezt kívánták:
Áldja meg az isten e háznak gazdáját,
Töltse be az isten tetűvel, bolhával.
Ilyenkor aztán elfutottak, mert repült utánuk, ami a háziak keze ügyében volt..
Néhol a disznótori kántálók cigánynak, medvének, kéményseprőnek öltözve állítottak be. Kutyaverő bottal, rossz tepsikkel, fedőkkel mentek. A szobába érve összeverték a tepsiket, fedőket, a bottal a szoba földjét szurkálták, hogy a gazdának szerencséje, pénze legyen:
Látom az ablakon,
Málé az asztalon.
Nem köll nekem málé,
Legyen a gazdáé.
Köll nekem rétes,
Az is legyen mézes,
Hosszú nagy szál kolbász,
Vastag sült hurka,
Jó darab szalonna.
Ha nem fogadták a kántálókat, bekiabálták:
Négylába van a disznónak,
Ötödik a farka.
Farka alatt van a duda,
Fújja meg a gazda.
(Borus 1981: 99)
A kántálókat azért legtöbbször illendően megkínálták. Igyekeztek megtudni, hogy kicsodák a vendégek, kiket rejt a maskara. A cigánynak öltözött kántálóval jósoltattak, a medvének öltözött kántálónak táncolnia kellett. Aztán a kántálók levetették a maskarát, és a háziak az asztalhoz ültették őket.
Nagykőrösön a nagyobb gyerekek, de inkább legények és lányok maskarába öltöztek, és a beköszöntés után kántáltak:
Szegény vándorok vagyunk,
éhesek vagyunk,
szállást nem kapunk.
Kínáljanak meg minket!
Kívánunk a gazdának,
ahány falatot ád,
annyi disznót vágjon.
Közkeletű kántáló versek:
Itt ma disznót sütnek,
Jól érzem szagát,
Talán nekem adják
A hátulsó combját.
A disznótorral kapcsolatos másik adománygyűjtő szokás a nyársdugás. Fiúk többágú nyársat dugnak a kilincsre vagy az ablakba, s az egyik ágára tréfás, gyakran trágár szövegű papírlapot szúrnak. A háziak cserébe a nyársra hurkát, kolbászt, szalonnát, pogácsát szúrnak. A nyársdugók kiléte titokban kellett maradjon..
Néhol az alakoskodók menyasszonynak és vőlegénynek öltöznek. A menyasszony (egy legény) arcát fátyollal bekötik, a fejére kukoricaháncsból készítenek koszorút. A kezében üres kosarat és főzőkanalat visz. Vőlegénynek viszont egy leány öltözik, aki a kezében üres demizsont vagy üveget visz. Bár a házhoz egész csapat kíséri őket, de csak ketten mennek be. A háziak kérdezgetik őket, de ők csak mutogatva adják tudtul, hogy táncolnának. Tánc után mutogatva kérnek enni, inni, azt azután közösen fogyasztják e a kint várakozókkal. Általában a disznótori alakoskodást a némajáték jellemezte és olyan maszkok viselése, hogy a résztvevők felismerhetetlenek legyenek.
A disznótorból senki sem távozott üres kézzel, mert hurkát, tepertőt, abárolt szalonnát, esetleg friss húst, süteményt csomagoltak a jelenlevőknek. A kóstolót természetesen viszonozni illett.
A disznótor utáni napokban bőven akadt tennivalómunka, hiszen ki kellett olvasztani a zsírt, a szalonnát és a sonkát pedig elő kellett készíteni a füstöléshez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése