2015. június 14., vasárnap

Egykori híres first ladyk


Minden sikeres férfi mögött egy okos nő áll – tartja a mondás. Ezkre a nőkre elnökfeleségekként nemcsak egy ország, de gyakran az egész világ kíváncsi és árgus tekintetekkel követik lépéseiket. Az „első asszonyok“ rendszerint a közérdeklődés középpontjában állnak, fotósok és újságírok hada veszi őket közre, ennek ellenére igyekeznek megfelelni a protokoll szabályainak és a szokásos nőszerephez kötődő elvárásoknak. Írásomban három egykori „első asszonyt“ szeretnék bemutatni, akik a 20. század meghatározó egyéniségeivé váltak.

Ismerkedjünk meg Jackie Kennedy, Grace Kelly és Evita Perón életével!

Jacqueline Kennedy Onassis (1929-1994) – John F. Kennedy amerikai elnök felesége


Jacqueline Lee Bouvier néven látta meg a napvilágot 1929. július 28-án a New York állambeli Southamptonban. Egy vagyonos, francia gyökerű katolikus família első lánygyermeke volt. A milliomos csemete előszeretettel lovagolt, verseket írt, mindemellett a legjobb iskolákba járt, kiválóan tanult és nem utolsó sorban ízlésesen öltözködött. Szépségére már korán felfigyeltek – 18 évesen őt választotta meg a társasági elit „Az év első bálozójának“. Szépsége mellé okosság is párosult: francia irodalomból diplomázott a George Washington Egyetemen, emellett a franciaországi Sorbonne-on is tanult. 1951-től a Washington Times-Herald fotósa és publicistája lett.


Jacqueline Bouvier 1952-ben ismerkedett meg John F. Kennedy kongresszusi képviselővel, akivel egy évvel később – Kennedy szenátorrá választása után – össze is házasodtak. Az „igen“ kimondását nem aprózták el: a szertartáson hétszáz vendég, míg a fogadáson kilencszáz meghívott vehetett részt. A boldogító „igen“ azonban mégsem vált annyira boldogítóvá, főként Jackie Kennedy számára. JFK egyáltalán nem számított mintaférjnek, jegygyűrű ide vagy oda, szeretőinek egyre hosszabb listáján olyan nevek szerepeltek, mint Lana Turner, Joan Fontaine, Joan Crawford és maga Marilyn Monroe. Jackie pedig méltósággal tűrte hites férje félrelépéseit, sosem beszélt magánéleti problémáiról és nehézségeiről, holott magánéleti boldogtalanságához hozzájárult kétszeri vetélése, valamint egyik gyermekének halva születése is. Végül egy fia (John Kennedy Jr.) és egy lánya (Caroline Bouvier Kennedy) élték meg a felnőttkort.

“Ha van név, amit nem szeretek, akkor az a first lady. Versenylóra emlékeztet”- mondta Jackie, miután ő lett az ország első asszonya.

1960-ban Kennedy bejelentette indulását az elnöki posztért. Győzelméhez nagyban hozzásegítette felesége kampányolása is, aki beszélt a vásárlókhoz, aláírásokat osztogatott, újságcikkeket írt és tévés szerepléseket vállalt férjének propagálása érdekében. A fényes győzelemnek köszönhetően John F. Kennedy 1960-ban az USA 35. elnöke lett. Felesége pedig 31 esztendősen minden idők legfiatalabb First Ladyjeként költözhetett be a Fehér Házba. Szinte hetek alatt változatta át a washingtoni társasági élet stílusát, emellett ízlésesen átalakíttatta a Fehér Házat, francia szakácsot szerződtetett, valamint színvonalas estélyeket adott.
Bájosságának, ízlésének, stílus-és eleganciaérzékének köszönhetően a 20. század egyik stílusikonjává vált. Nők millióinak szolgált mintaként, amit ő viselt, azt akarta hordani mindenki.

Neves divatházak mint a Chanel, Valentino, Givenchy, Karl Lagerfeld, Cardin kollekciói mellett saját szabója Oleg Cassini ruháit is viselte. Az embereket egész egyszerűen elbűvőlte karizmatikus varázsával. Stílusikonná válását a sajtónak, a közvéleménynek köszönhette.

Élete – Kennedy hűtlenkedéseit leszámítva – fényesen alakult, ám egy pillanat leforgása alatt fordult a kocka. JFK-t 1963 novemberében Dallasban, egy nyitott tetejű kocsiban utazva lelőtték (Jackie mellette ült). A merénylő személyazonosságára máig nem derült fény, viszont számos teória látott napvilágot a merénylettel kapcsolatban.


Férje temetése után két héttel Jackie elhagyta a Fehér Házat, majd egy évig teljes gyászban és visszavonultságban élt, mígnem 1968-ban feleségül ment a nála 28 évvel idősebb görög hajómágnás milliárdoshoz, Aristotle Onassis-hoz. Az érdekházassággal nyugalmat és anyagi biztonságot szeretett volna magának biztosítani, ugyanis Jackie a házassági ajánlat elfogadásával 3 millió dollárt kapott, gyerekei pedig fejenként 1-1 milliót. A házasságuk végét egyre több civakodás és vita jellemezte, amelyre Onassis 1975-ben bekövetkezett halála tette fel a pontot.

1968-ban Jackie feleségül ment Aristotle Onassis görög hajómágnás milliárdoshoz, akivel házassága Onassis 1975-ben bekövetkezett haláláig tartott. 

A 46 évesen, másodszor is megözvegyült Jackie New Yorkba költözött, ahol a reflektorfénytől visszavonultan élt gyémántkereskedő barátjával. Utolsó éveiben sikeres könyvszerkesztőként futott be fényes karriert. Jackie O. a 20. század stíluslegendája és divatikonja végül rákbetegségben 1994-ben, 64 évesen hunyt el.

Grace Kelly (1929-1982) – III. Rainier monacói herceg felesége

Gracia Patricia Kelly 1929. november 12-én született Philadelphiában. Az ír, német és amerikai felmenőkkel rendelkező Grace annak ellenére, hogy sportszerető családból származott, (apja, John Kelly többszörös olimpiai bajnok evezős, édesanyja pedig egyetemi testnevelés-tanár) testvéreivel ellentétben nem rajongott a sportért. Viszont fiatalon már iskolai darabokban lépett fel és érdeklődése a színjátszás felé fordult. A „kis vakarék“- ahogy apja szólította – New Yorkba ment színészetet tanulni, eközben pedig modellként tartotta el magát.


„Úgy nézett ki, mintha jéghideg lenne. De ahogy lekerült róla a bugyi, máris robbant.” Gary Cooper 

Grace Kelly vitathatatlanul szupersztár lett. Ismertségének növekedésével felfigyelt rá Alfred Hitchcock rendező is, akivel Grace három filmet forgatott: Gyilkosság telefonhívásra, Hátsó ablak és a Fogjunk tolvajt! Kelly elmondása szerint Hitchcocktól tanulta a legtöbbet, akivel egész életében szoros barátságot ápolt. Kelly a Gyilkosság telefonhívásra c. film forgatásán Ray Millanddel szűrte össze a levet, akinek felesége a románc leleplezése után óriási botrány csapott, a 23 éves Gracet pedig erkölcstelen férjvadásznak állította be.

Korának egyik leghíresebb színésznőjeként a Vidéki lányban két szerelmével játszott együtt: William Holdennel és Bing Crosby-val. Ez az alakítása gyökeresen eltért a többitől: egy megkeseredett, hanyag feleséget játszott, aki alkoholista férjét próbálja a helyes útra téríteni. Ezzel az alakítással 1955 februárjában átvehette a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat.

A vidéki lány (1954) – ebben a filmben nyújtott alakításáért vehette át Grace Kelly a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat. 

Elegáns és visszafogott stílusa meghatározó tényezője volt az ötvenes évek amerikai divatjának. Megjelenése egyszerű, letisztult mégis ízléses volt. A rövidlátó Grace stílusos divatkellékké tette a szemüveg viseletét, emellett kedvenc kézitáskájának köszönhetőn hozzájárult a „Kelly bag“ megszületéséhez. A Divatakadémia 1956-ban őt választotta a legigényesebben öltözködő színésznőnek.

Ifjúkori heves és viharos magánélete megállapodni látszott, mikor Franciaországban, a Cannes-i filmfesztiválon megismerkedett III. Rainier monacói herceggel. A szimpátia kölcsönösnek bizonyult, és Hollywood üdvöskéjéből nemsokára Monaco hercegnéje lett. A szerelembe esett színésznő és a monacói herceg polgári esküvőjére 1956. április 18-án, a templomi szertartásra pedig 19-én került sor. Az „évszázad esküvőjének“ fémjelzett házasságkötést Európa-szerte közvetítették. Grace Kelly híres-neves esküvői ruháját az Oscar-díjas jelmeztervező, Helen Rose álmodta meg, az elkészítésén pedig kb. 35 varrónő dolgozott hat héten át.

„Ha engem kérdeznek, Grace már azelőtt is hercegnő volt, hogy hozzáment volna Rainier herceghez.” Celeste Holm 

Az újdonsült hercegnének eleinte nehezen ment a beilleszkedés – hiányoztak a barátai, a munkája, franciául sem tudott rendesen, és a protokolláris követelményekhez nehezen tudott hozzászokni. Esküvője után felhagyott a színészkedéssel férje és a monacói közvélemény hatására, holott örökké visszavágyott a filmiparba. Grace Kelly három gyermeknek adott életet: Caroline (1957), Alber (1958; a jelenleg uralkodó II. Albert monacói herceg) és Stephanie (1965).

1982. szeptember 13-án egy közös családi hétvégéről tartott hazafelé lányával, Stephanie-vel, amikor utolérte a végzet.  Annak ellenére, hogy nem volt jó sofőr és tudta, hogy veszélyes útszakasz áll előtte, ragaszkodott a vezetéshez. Az egyik kanyar sikertelen bevétele után autóbalesetet szenvedett, melyet lánya kisebb sérülésekkel túlélt, Grace Kelly azonban másnap életét vesztette a kórházban. 1982. szeptember 18-án, 53 évesen korában helyezték örök nyugalomra Monacóban.

María Eva „Evita“ Ibarguren de Perón (1919-1952) – Juan Domingo Perón argentin elnök felesége

Az argentinok Evitája 1919. május 7-én látta meg a napvilágot Los Toldosban, Argentína egyik kisvárosában. A gazdag földbirtokos apa és a háztartási alkalmazott anya gyermekeként világra jött Evita törvénytelen gyermek volt. Anyjával és négy testvérével szegénységben, egyik napról a másikra tengődve éltek. Amikor Eva apja meghalt, annak felesége megtiltotta, hogy a kislány lerója kegyeletét apja sírjánál. Ez volt az a bizonyos pont, amikor Eva egy életre meggyűlölte és megvetette az arisztokrácia és a gazdagok világát.

Eva Peron olyan nagy szerepet játszott hat esztendő alatt Argentina történelmében, hogy alakja máig hatással van az argentin emberekre. 

Apja halála után egy másik városba költöztek (Junín), ahol 14 évesen egy iskolai előadáson figyeltek fel a tehetséges kislányra. Csapot-papot otthagyva az ismert zenész és tangó-komponista Magaldival Buenos Airesbe ment, hogy megkezdje fényes karrierjét. Kisebb szerepei után az igazi ragyogás és várva várt siker 1944-ben érkezett el. Ekkor ismerkedett meg az özvegy Juan Perónnal egy jótékonysági rendezvényen. Evita ekkor 24, Perón pedig 49 éves volt. Eva és Juan Perón megismerkedésüktől kezdve gyakorlatilag együtt élt: az asszony mindenhová elkísérte Perónt, támogatást nyújtott neki mind a politikában, mind a magánéletben.


Mary Main, egy Amerikában élő argentin nő, így látta őt: „Dél-Amerikában korábban nem volt hozzá hasonló ellentmondásos személyiség, akit mégis fanatikus rajongás és tisztelet övezett”




Egy napon a peronisták felgyújtották a Critica c. újság épületét, aminek következtében Perónt letartóztatták. Eva nem tétlenkedett: összetoborozta Perón támogatóit (két-háromszázezer embert), hogy Perónt szabadon engedjék. Terve sikert aratott, a pár pedig titokban megesküdött. Eva Perónt a nép egyre jobban a szívébe zárta eszéért, szépségéért, kedvességért és nem utolsó sorban azért, mert tudták, hogy Eva közülük való. Komoly szerepet játszott a kampányolásban, melynek köszönhetően Juan Perónt 1946 júniusában Argentína elnökévé választották.

Eva Perón first ladyként aktívan politizált, emellett kórházakat, iskolákat építtetett, árvaházakat létesített, szavazati jogot adott a nőknek. Evita az argentin szegénység legfőbb támogatója lett. Kitűnő munkát végzett, melyben remek modora és csodás személyisége is segítette.

“Visszajövök és millióké leszek” – mondta halála előtt Evita Perón. 

Ő maga fényűző életet élt, Párizsból hozatta bundáit, ékszereit és kosztümjeit. 33 éves korában méhnyakrákot diagnosztizáltak nála. Eva tudott a betegségéről, operációval talán menthető is lett volna, de ő nem akart eltűnni és visszavonulni a nyilvánosság elől. Betegsége végső stádiumában (alig 40 kilósan) elmondta híres búcsúbeszédét a Casa Rosada erkélyén, nem sokkal később pedig meghalt. Evita halála után az egész nemzet gyászba borult. A nő testét férje bebalzsamoztatta és üvegkoporsóba tetette.

Perón 1955-ös bukása után a puccsisták ellopták Eva koporsóját, amit éveken át Buenos Aires különböző pontjain rejtegettek. 1957-ben Olaszországban, Milánóban temették el álnéven, majd 1971-ben exhumáltatták és Spanyolországba vitették. 1974-ben Perón – aki időközben újra elnök lett – harmadik felesége Argentínába hozatta a holttestet. Evita teste több évnyi hányódtatás után végül az argentin Recoleta temetőben került örök nyugalomra

Takács Henrietta

Forras : innen...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése