Április elseje a bolondság, a tréfálkozás napja. Ilyenkor sok minden megengedhető, és az ötletes tréfákon nem illik megsértődni.
Végre itt az április, ami a szerelem és a bolondozás hónapja. Ezt az időszakot az ókori rómaiak Vénusz istenasszonynak szentelték, mert a naptárt megreformáló Julius Caesar a saját családjának ősanyját tisztelte benne. Vénusz járulékos mellékneve pedig “aprilis” volt, amely szó a latin “aperire”, “megnyitni” igéből ered. Mivel a szerelem istennőjéről van szó, a “megnyitás” eredetileg a szülés aktusára vonatkozott, de naptári fogalomként később úgy magyarázták, hogy a konzulok április elsején nyitották meg hivatalosan az esztendőt.
Ám hogy ebből a napból miképpen is lett a “Bolondok napja”, azt valójában nem lehet tudni. Rengetegféle találgatás van az eredetéről, ám egyik sem túl meggyőző. Talán az óitáliai Szaturnáliákból származó középkori bolondünnepre vezessük vissza?
Az egyetlen szépséghiba csak az, hogy ezt az ünnepet december 28-án vagy újév napján, január elsején tartották.
Egy másik forrás szerint az áprilisi tréfálkozás eredetét Franciaországban kell keresnünk. A régi francia naptár szerint az esztendő április 1-jén kezdődött. Ezen a napon ősi szokás szerint az ismerősök ajándékokkal lepték meg egymást. IX. Károly király 1564-ben azt a rendeletet hozta, hogy az esztendőnek onnantól fogva január 1-jén kell kezdődnie. Így az ajándékozások időpontja is áttolódott január elsejére, de a régi évkezdet még sokáig kísértett az emberek emlékezetében.
Eleinte április 1-jén is küldözgettek ajándékokat egymásnak, majd – tekintettel a kettős költségre – az április elseji ajándékozgatás átalakult: értékes meglepetések helyett inkább tréfákat küldtek, s végül kialakult az a szokás, hogy a hamis évkezdetet hamiskodással, vagyis bolondozással ünnepelték meg.
Talán az egyik legrégebbi tréfát Toulouse grófja, XIV. Lajos francia király fia eszelte ki. Áldozatul Gramont márkit választotta. Március 31-ének éjszakáján, mialatt a márki aludt, a gróf cinkosaival kilopatta a ruháit. Minden egyes darabot felfejtettek, majd újra összevarrtak, de szűkebbre. Reggel a márki fel akarta húzni a nadrágját, de nem fért bele.
Riadtan nyúlt mellénye után, ám nem tudta begombolni. Ugyanígy járt a kabátjával is. Javában küszködött, amikor rányitotta az ajtót az egyik cinkostárs: “Az istenért, márki, mi történt önnel? Egészen meg van dagadva!” A márkiról gyöngyökben hullt a veríték, hogy miféle furcsa és borzasztó betegség üthetett ki rajta. Orvosért futtattak, az orvos pedig – aki szintén beavatott volt – megvizsgálta, receptet írt és gondterhelten távozott. Elszaladtak a recepttel a gyógyszerészhez, aki visszaküldte, hogy nem érti. Nem is érthette, mert ez volt ráírva latinul: “Accipe cisalia et dissue purpunctum”.
Vagyis “Végy ollót, és vágd fel a mellényedet!”
Hogy a márki miképp reagált az ugratásra, azt ma már nem tudhatjuk. Az viszont örök érvényű igazság, hogy másokon nevetni
könnyebb, mint magunkon – még áprilisban is.
Április elseje a bolondok napja, a tréfálkozások, jókedvű átverések napja, amikor a viccesebb kedvűek rettegésben tartják embertársaikat beugratásaikkal.
Maradtak ránk feljegyzések, melyek szerint már az ókori görögök szenteltek egy napot a nevetés, a jókedv istenének. Európa szinte minden országában megtartják a vígasságok napját. Az április elsejei beugratás az ókori tavaszkezdő örömünnepekre vezethető vissza, a németektől jutott el hozzánk is.
Elsősorban a városi lakosság körében gyökeresedett meg. Senki sem szereti, ha beugratják, de ez a nap mégsem telhet úgy el, hogy ne próbálnánk mi is másokat átverni, esetleg felvidítani. Sőt sokunk azzal a gondolattal kel fel ezen a napon, hogy valakit biztosan megviccel, már jó előre kiterveli a maga kis tréfáit.
Franciaországban például április elsején úgy viccelik meg egymást az emberek, hogy kis halfigurát akasztanak szétszórt és figyelmetlen ismerőseik hátára. Spanyolországban december 28-án tréfálják meg egymást.
Magyarországon a legtöbb iskolában április elsején „fordított napot” tartanak. A tanárok beülnek a padokba, a diákok tanítanak. Tehát, ma mindenki legyen óvatosabb, jobban figyeljen a kollégák, család, barátok “ármánykodásaira”… :)
Arra viszont figyeljünk, hogy mindig tudjuk, hol a határ, és egy kedves móka, ugratás, ne menjen át bántó, durva tréfába…
Áprilisi Bolondságok
Szent György havának első napja a bolondok, bolondozók és másokat bolonddá tevők ünnepe. Nem új divat az ugratás: régen is szokás volt a gyerekeket boltba küldeni szúnyogzsírért, esernyőmagért, trombitahúrért vagy hegedűbillentyűért. Ma pedig: van iskola, ahol a diákok tanárrá, a tanárok pedig diákká alakulnak; máshol elárasztják az utcákat a kifestett, rikító ruhába öltözött emberek.
Április a szerelem hónapja, melyet korábban Vénusz istenasszonynak szenteltek, annál is inkább, mert a naptárt reformáló Julius Ceasar a maga családjának ősanyját tisztelte ebben az istenasszonyban. Vénusz mellékneve „aprilis” volt, mely szó az „aprire”, „megnyitni” igéből ered. Vénusszal kapcsolatban eredetileg a szülési aktusra vonatkozott a „megnyitás”, ám mint naptári fogalmat, később úgy magyarázták, hogy az ezen a napon hivatalba lépett konzulok április elsején nyitották meg hivatalosan az esztendőt.
Hogy ezen napból miként is lett a bolondok napja, igazából nem lehet tudni.
Mint azt Supka Géza Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességek című könyvéből megtudhatjuk, sok találgatás van eredetéről, ám egyik sem meggyőző. E napnak világszerte sok elnevezése van.
Angliában „All fools Day” (minden bolondok napja), Franciaországban „poison d’Avril” (Áprilisi hal), Olaszországban hasonlóan „il pesce d’aprile”, Németországban „Narrentga” a neve. Úgy, mint nálunk, a szláv területen is egészen az újabb időkig ismeretlen volt ez a szokás. Tulajdonképpen Németországban is csupán 1631 óta ismerik.
Talán az óitáliai Saturnaliákból származott középkori bolondünnepre lehetne visszavezetni, amelyet a középkorban „festa stultorum” vagy „follorum” néven emlegettek. Az egyetlen hiba ezzel a megoldással, hogy ezt a bizonyos napot – melynek első nyomait a 12. században fedezhetjük fel – december 28-án (az Aprószentek ünnepén) vagy újév napján ülték meg. Ezenkívül sok összefüggést találhatunk a két ünnep között. A bolondünnepen ugyanis a diákgyerekek gyerekapátokat, gyerekpüspököket és gyerekpápát választottak, akik a templomokban rendszeres liturgikus szolgálatot végeztek és körmeneteket tartottak. Azonban minél szabadosabb formát öltött az ünnep, annál durvább szövegű dallamokat énekeltek hozzá.
A pápák, püspökök, a francia és a spanyol zsinatok már a 13. század óta tilalmazták ezt a vallást gyalázó szokást, amely ezek ellenére fennmaradt, s a Sorbonne-nak 1544-ben újabb tiltó rendszabályokat kellett kibocsátania, s még a dijoni parlament is foglalkozott vele 1552-ben. Annak ellenére, hogy az újévi és április elsejei bolondnap közötti összefüggés kétes, feltűnő, hogy az utolsó franciaországi tilalmakkal körülbelül egy időben, 1538-ban jelentkezik német földön egy furcsa népszokás, amely talán átmenetet jelenthetett a két nap között. Az említett évben ugyanis az augsburgi országgyűlés április elsejére nagy valutarendezést tűzött ki, s a bennfentesek óriási spekulációkat akartak végrehajtani. S amikor aztán a valutareform mégis elmaradt, a spekulánsok ráfizettek manipulációikra, s közröhej tárgyává lettek. Ettől fogva ezt a napot német területen „az elbolondítás napjaként” emlegetik.
Az áprilisi tréfa persze nem mindig sikerül jól. Magyarországról van egy 1891-es adat, mely szerint egy vidéki városban egy anya és leánya öngyilkos lett, mert egyik ismerősük április elsején levelet írt nekik Budapestről, hogy a katonai szolgálatot teljesítő fia, illetve bátyja haditörvényszék elé került, ahol halálra ítélték, mert lekopott a cipősarka.
A magyar gazdák régi előírásai szerint a méheket április elsején vagy április első hetében, lehetőleg szerdán vagy csütörtökön kell kiereszteni első röptükre, mert így lesznek méhecskéi abban az esztendőben szorgalmatosak, kövérek és elevenek.
Szent György havának első napja a bolondok, bolondozók és másokat bolonddá tevők ünnepe. Nem új divat az ugratás: régen is szokás volt a gyerekeket boltba küldeni szúnyogzsírért, esernyőmagért, trombitahúrért vagy hegedűbillentyűért. Ma pedig: van iskola, ahol a diákok tanárrá, a tanárok pedig diákká alakulnak; máshol elárasztják az utcákat a kifestett, rikító ruhába öltözött emberek.
Miközben azonban arra készülünk, hogy minél agyafúrtabb módon tréfáljuk meg ismerőseinket; vagy éppen bosszankodunk, hogy megint túljártak az eszünkön; esetleg megfogadjuk, hogy jövőre már tényleg mi fogunk csapdát állítani másoknak, gondoljunk egy pillanatra a bolondság másik, mindannyiunkat személyesen érintő fajtájára.
Forras : innen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése