Vodka, a tisztaság jelképe
A vodka sikertörténete a messzi múltban kezdődik, hiszen ezt a máig töretlen népszerűségnek örvendő italt már a 8-9. században fogyasztották.
Régi vodkafőző üst
A szinte minden szénhidráttartalmú terményből előállítható szeszes erjedést kihasználva, majd a technikai fejlődést követve egyre alaposabban desztillálva bőségesen készült és fogyott a vodka, főként Északkelet-Európában.
Észak itala
S hogy miért éppen ez a vidék a vodka szülőhelye? Például azért, mert errefelé az éghajlat nem teszi lehetővé a délebbre található szeszalapanyagok, elsősorban a szőlő és a bor termelését. Másrészt az itt uralkodó kemény, hideg klíma szinte megköveteli valamilyen alkoholféle fogyasztását. Ráadásul az e területeken élők rengeteg sózott halat és egyéb erősen fűszeres ételt fogyasztanak, s ezekhez éppen ilyen jellegű alkoholos ital illik.
Persze észak népei – elsősorban a lengyelek és az oroszok, alkalmanként pedig a skandinávok és a baltikumiak – mind maguknak tulajdonítják a vodka feltalálását. Az ital neve a szláv „élet vize” (eredetileg az akkori latin aqua vitae) kifejezésből rövidült, és ebből alakult ki a „vizecske” becenév. Tény, hogy a vodkát a lengyel és az orosz népekkel különleges nemzeti és lelki kapocs köti össze. Annak ismeretében, hogy ez az ital évszázadok óta az uralkodók kincstárának és az államnak legnagyobb (adó)bevételi forrása volt, s legtöbbször állandóan szabályozott és újraszabályozott állami monopólium, ezen nem is csodálkozhatunk. Emellett a vodka arrafelé szinte népélelmezési cikknek számított, amely a térség éghajlata és a gyakorta jellemző tömeges szegénység mellett a testi-lelki túlélés szinte egyetlen lehetőségét kínálta.
Tiszta, mint a víz
Köztudott, hogy a különböző alkoholos italoknál, de legfőképpen a párlatoknál a készítők arra törekszenek, hogy az eredeti alapanyagból a lehető legtöbb íz-, illat- és aromaanyagot mentsék át a palackokba. A vodka esetében ez nem így van: az italt ugyanis igyekeznek olyan tisztára desztillálni, hogy az eredeti ízeknek, aromáknak – amelyeket itt „szennyeződéseknek” neveznek – nyoma se maradjon. Ami a többszöri lepárlás után mégis maradna, azt aktív faszénen keresztülvezetve szűrik ki.
Ugyanakkor igaz, hogy a vodka hosszú története során a technika színvonala sokáig nem tette lehetővé a tökéletes desztillációt és a szűrést, így évszázadokon keresztül számos adalékkal, füvekkel, fűszerekkel ízesítették, vagy mézzel, később cukorral édesítették az italokat, hogy a kellemetlen mellékízeket semlegesítsék. A 19. század második felétől azonban már rendelkezésre áll a technológia a lehető legtisztább vodkák előállítására, így a ma divatos ízesített vodkákat nem a szükség, hanem a fogyasztói igények – vagy olykor a hagyományok továbbélése, felélesztésének vágya – hívják életre.
A nyugat meghódítása
Nyugaton a 20. század elejéig szinte teljesen ismeretlen ital volt a vodka, amely először az orosz forradalom mellékhatásaként kezdte meghódítani a világot. 1917 után ugyanis az orosz arisztokrácia, a polgárság és a művészek köréből szép számú emigráns szóródott szét nyugaton, s ők az új környezetben sem akarták nélkülözni kedves „vizecskéjüket”. Természetesen a befogadó országokban is érdeklődést keltett az egzotikus orosz ital, amely igen hamar népszerűvé vált.
Néhány évtizeddel később a vodka második nagy hódító hulláma már Amerika partjait is elérte. Az ötvenes évek elején egy amerikai cég megvásárolta az eredetileg Smirnov (volt cári udvari szállító), majd Smirnoff névre hallgató vodka gyártási licencét. vodkaAz ital azonban eleinte nem aratott nagy sikert. A fordulat állítólag akkor következett be, amikor egy Los Angeles-i bárban nagyon felgyülemlett az eladatlan vodka, s azt oly módon igyekeztek kívánatossá tenni, hogy összeöntötték a szintén nagy mennyiségben rendelkezésre álló ginger ale-lel. S láss csodát, a keverék sikeres lett! Szellemes neve (Moscow Mule = moszkvai öszvér), valamint a divat és a reklám hatására hamar országosan ismert és kedvelt itallá vált.
Egyébként a Smirnoff máig tartó népszerűségét jórészt egy zseniális reklámötletnek köszönheti: eladását ugyanis a „Smirnoff, it leaves you breathless” szlogennel kívánták elősegíteni. Ez a szójáték egyrészt annyit tesz, hogy „úgy meghökkent, hogy elakad a lélegzeted”, másrészt, hogy „nem hagy nyomot a leheleteden”. Az ötletre épülő hatalmas reklámkampány meg is tette a hatását: a Smirnoff évtizedek óta a világ italainak egyik éllovasa. Ezzel párhuzamosan pedig a vodka mint italfajta az egyik legnépszerűbb, legnagyobb mennyiségben eladott, leggyorsabban fejlődő kategóriává vált.
Lehet ezt még fokozni?
Úgy tűnik, igen. A nyolcvanas években betörtek a piacra a skandináv vodkák, további népszerűséget szerezve az „élet vizének”. Az Absolut és a Finlandia – a skandináv országok hagyományos minőség és tisztaság imázsára építve – megteremtette a csúcs- vagy prémiumvodkák kategóriáját. Azóta a vodka már nem csupán tömegital, hanem a fogyasztó részéről különleges kifinomultságot igénylő drága presztízsital is.
Ráadásul vodkáikkal színre léptek olyan országok is, amelyek korábban ezen a téren semmiféle tradícióval nem rendelkeztek, egyéb minőségi alkoholos italok készítésében azonban régóta szép nemzetközi hírnévvel büszkélkedhettek. Bevezették a háromszoros, sőt négyszeres desztillációt, a dupla, sőt tripla szűrést, s ezzel megszületett a minden eddiginél divatosabb, kifinomultabb és drágább szuperprémium kategória. (A holland Ketel One, Vincent van Gogh, a brit Grant’s, 3 olives Tanqueray Sterling, az ír Boru és végül a francia Grey Goose.) A válasz persze most sem maradt el: a magukat hagyományosan prémiumkategóriába soroló vodkacsaládok azonnal heves ellentámadásba lendültek. Még válogatottabb alapanyagokból, még kifinomultabb, még tökéletesebb gyártástechnológiával készült italokkal rukkoltak elő. Megjelent a Level, az Absolut legmagasabb rangú tagja, illetve az Elit, a Stolichnaya zászlóshajója. Természetesen ehhez a különleges minőséghez illő körítéssel és árral.
Hogyan igyuk?
Hagyományos módon a tiszta vodkát kupicából – manapság shotos pohárból – isszák, szobahőmérsékleten, vagy oly módon, hogy a poharat és az italt egyaránt erősen lehűtik, esetleg jégkockával hígítják. A vodka étkezések közben is fogyasztható, hiszen az ital a tradicionális orosz-lengyel előétel-sorozat jellegzetes kiegészítője. Ideális kaviárhoz és a hagyományoknak megfelelően füstölt, szárított, sózott és savanyított fogásokhoz, továbbá nagyon jól illik a skandináv svédasztalok tengeri kínálatához is. Itt egyetlen komoly vetélytársa akad, az akvavit, mely azonban nem más, mint (elsősorban köménnyel) fűszerezett vodka.
Keverve
A vodka nyugati megjelenésekor azonnal a koktélok egyik legnépszerűbb alapanyagává vált. Ez érthető, hiszen a színtelen, szagtalan ital ideálisan vegyül szinte bármivel. Önmagában megadja a keverék hatóerejét, miközben az egyéb alkotóelemek illatait és aromáit nem zavarja, nem nyomja el, sőt egyenesen kiemeli, hangsúlyozza.
A már említett Moscow Mule-on kívül klasszikus vodka alapital a Bloody Mary és a Screwdriver (csavarhúzó), mely egyszerűbben vodka és narancslé ízlés szerinti arányú keveréke. Az elnevezés onnan ered, hogy az italrecept kitalálásának idejében a narancslevet konzervdobozban árulták, melyet a mixeléshez szinte mindenki a mindig kéznél levő csavarhúzóval lyukasztott ki.
Az édesebb koktélok között ismert a Black vagy a White Russian, az előző Kahlua kávélikőrrel, a második tejjel vagy tejszínnel készül. Végül a másnaposság elleni szerek egyik jellegzetessége Bullshot, melyben a vodka erőlevessel és fűszerekkel együtt szerepel.
Forras : innen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése