A kávécserje felfedezéséről sok történet kering. Az egyik legérdekesebbet Naironi professzor, a páduai egyetem tanára írja le:
Abesszínia Kaffa nevű tartományában i.e. 300 körül egy pásztor észrevette, hogy a szerzetesek által rábízott kecskék nyugtalanul ugrándoznak, pihenés helyett éjszaka is fent vannak. A pásztor félt, hogy baj lesz a kecskékkel, ezért jelentette a furcsa esetet a szerzeteseknek. A szentéletű férfiak kivonultak a legelőre, és megfigyelték, hogy mivel is táplálkoznak az állatok. A környéken közepes méretű, fényes levelű cserjék nőttek, amelyeken csillag alakú, fehér virágok és piros bogyók voltak. Szedtek néhány maréknyival a termésből, és este a kolostorban levest főztek belőle. Ízlett nekik a főzet, ezért derekasan fogyasztották. Ám ezután nem tudtak elaludni, és éberen töltötték az éjszakát. Így fedezték fel és jöttek rá a kávé serkentő hatására.
Ami már történetileg bizonyítható az, hogy a nomád törzsek a kávécserje érett gyümölcsét összetörték, faggyúval összekeverték, majd kis golyókat formáltak belőle, s ezeket a golyókat, élénkítő „gyógyszerként” használták. Csak jóval később kezdték az általunk ismert módon folyadékként, de még pörköletlenül fogyasztani. A cserje gyümölcsét hideg vízzel összekeverték, és egy ideig állni hagyták, mielőtt megitták volna. Kr. után 1000 körül már szétválasztották a gyümölcsöt a magtól, a magot összezúzták, majd forró vízzel leöntötték. Annyit tudunk, hogy a XV. századtól már biztosan pörkölték a húsától elválasztott magokat, a megpörkölt kávébabot megőrölték és a ma ismert un. „törökös” módszerrel megfőzték.
A kávé Etiópiában őshonos. A pörkölt, őrölt kávéból készített ital fogyasztását Jemenben jegyezték fel először. A kávé fogyasztása, annak élettani hatásai miatt, a szufi rendek virrasztó szertartásain vált jellemzővé a 15. század második felében. Vélhetően a szertartásokon résztvevő vallásgyakorlók vitték át a hétköznapi életbe a kávéivás szokását.
A pörkölés felfedezése indította el a kávét világhódító útjára. A kávé a pörköléssel válik élvezhetővé, úgy, hogy a fajta eredeti jellegzetes tulajdonságai a hőhatás során megmaradnak.
A kávé a vendéglátás egyik leggyakoribb terméke.
Elterjedése összefügg az iszlám terjedésével Észak-Afrikában, Dél-Európában és Dél-Ázsiában, valamint 1300 körül az oszmán birodalom terjeszkedésével. Mivel a próféta megtiltotta híveinek a bor élvezetét, ezért a kávé kiemelkedő szerephez jutott az iszlám kultúrában. Hamarosan az egész mohamedán világban elterjedt, sokak számára a tiltott alkoholt helyettesítő élvezeti cikké vált.
Konstantinápolyban 1554-ben nyílt meg II. Szulejmán uralkodása idején az első kávéház, mire az igazhitűek elmaradoztak a mecsetből. Ezért egy ideig betiltották a fekete nyilvános élvezetét (ekkor otthon, zárt ajtók mögött itták az emberek), de aztán jött egy új mufti, aki egyrészt szerette a kávét, másrészt rájött, hogy hatalmas összegekhez juthat, ha megadóztatja - így újra engedélyezte a kávéivást.
Európában 1624-ben Velencében nyílt meg La Bottega del Caffé néven az első kávéház. London első kávéházát 1650-ben egy zsidó üzletember, Jacob alapította meg The Grand Cafe néven. A kávézó az 1666-os nagy londoni tűzvészben odaveszett.
A kávé Európába érkezésekor már megindult a városiasodás és a polgárosodás folyamata. Az egyre nagyobb teret nyerő polgári életvitel megváltoztatta az étkezési szokásokat is. A kávé alternatívát jelentett a rossz minőségű víz, a bódító hatású sör és bor fogyasztására. A józanságot és precizitást igénylő városi foglalkozásokhoz jobban illett ez az ital.
A 17-18. században minden jelentős európai nagyvárosban megjelentek a kávés vendéglátó helyek. Kialakultak a nagy kávékultúrák Bécsben, Németországban, Olaszországban. A kávé egyre szélesebb néprétegek számára vált elérhetővé. Európában a kávéházak társadalmi intézménnyé váltak.
Magyarországon feltehetőleg a törökök 150 éves uralma alatt ismerték meg a kávét.
A kávé szót Zrínyi Miklós írja le először a Szigeti Veszedelem 3. énekében:
"Egymás közt sok dologról beszélgetének.
Káuét kicsin finchából hörpölgetének…"
Az első pesti kávéfőző a rác Cavesieder Blasius (Kávéfőző Balázs) volt. Eredetileg vándorkávés lehetett, aki nyakába akasztott tálcáról, az utcáról árulta a portékáját, míg annyira meg nem gazdagodott, hogy állandó üzletet nyitott 1714-ben.
Az első igazi kávéházat 1727-ben Starkh János nyitotta meg a mai Régiposta utcában.
A kávé, az olaj után a 2. legnagyobb értékben forgalmazott kereskedelmi termék, a víz után pedig a 2. leggyakrabban fogyasztott ital a világon. A világ kávétermelése csak 20%-ban származik nagy ültetvényekről. A fennmaradó 80% átlagosan 5 hektár alapterületű földekről származik. Ezeket a birtokokat világszerte 10 millió kistermelő és családja műveli.
A folyamat végtermékét jelentő csésze kávéból négyszázmilliárd fogy egy évben, és hatmilliárdan vagyunk, ezért minden emberre éves szinten 66 elfogyasztott csésze kávé, azaz egy kávécserje közel fél éves hozama jut.
Forras : innen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése