1933. április 6-án, ért véget a tizenhárom éven át tartó szesztilalom Amerikában. Azóta ezen a napon ünneplik az Egyesült Államokban a sör napját, azaz a New Beer’s Eve-et. 82 évvel ezelőtt, április 7-én lépett érvénybe az alkoholtilalom eltörléséről szóló törvény, de hatodikán este Amerika-szerte már tízezrek várakoztak a kocsmák előtt, hogy 13 év után az első legális sörüket megihassák. Az amerikai sörfőzők szövetségének adatai szerint 1933. április 6-án és 7-én egy azóta sem látott hatalmas ivászat volt az egész országban. Másfél millió hordót vertek csapra, és az amerikaiak 25 millió dollárnyi sört öntöttek le a torkukon két nap alatt. (Index)
Az USA-ban 1920 január 17-én életbe lépő, a szesztilalmat elindító 18. alkotmánykiegészítés minden, 0,5%-nál nagyobb alkoholtartalmú ital forgalmazását, gyártását, fogyasztását, vásárlását tiltotta. A törvény tizenhárom évig volt hatályban, 1933 december 5-én vonták vissza – addigra viszont sikerült párezer embert megvakítani, megbénítani, és a legkeményebb maffiózókat kitömni pár tízmillió dollárral. (Egyes elméletek szerint Joseph P. Kennedy, vagyis JFK apja is ez idő alatt tett szert komoly vagyonának jelentős részére)
A pancsolás lett a húzóágazat
Az importot és a forgalmazást/gyártást ugyan sikerült betiltani, a vásárlói igények viszont maradtak a régiek, sőt, kissé talán fokozódtak is. A nagy igény ykielégítésére pedig elég sok jelentkező akadt. A piszkosul gazdag réteget illegális csempészek látták el rendszeresen drága pénzen belopott minőségi anyaggal, a nagy Gatsby partijairól kiszoruló tömeg pedig illegális főzdékben készített pancsokkal üthette ki magát.
Ezeket az italokat általában kukoricából vagy rozsból, cukorból, malátából és élesztőből készítették. Ezt az italt nevezték bathtub ginnek, fürdőkádban palackozott ginnek, aminek körülbelül annyi köze volt a ginhez, mint az ötszázforintos boroknak a borhoz (nem a törvény által borként definiált italokhoz, hanem a rendes, innivaló borhoz). Mivel a prohibíciót megelőzően a legnépszerűbb italok egyike a gin volt, itt is megpróbálták az olcsó alkoholt különböző aromákkal és utólag hozzáadott borókabogyóval ízesíteni, de el lehet képzelni, hogy a szakértelemnek azon a fokán, ahol ezek a főzők álltak, mennyire lehetett sikeres egy ilyen próbálkozás.
 |
| Lefoglalt minőségi termékek |
A tiltás hatékonyságát jól mutatja a tény, hogy 1927-re New yorkban a különböző becslésektől függően 20 000 - 100 000 illegális szeszmérő egységről szólnak a feljegyzések (ezeket speakeasynek nevezték, a szóról már jóval korábbról, 1889-ből maradtak feljegyzések, akkor is az illegálisan alkoholt áruló helyeket nevezték így). Ez kétszer annyi volt, mint a tiltás előtti legális kocsmák száma.
Egészségügyileg kudarc
Nem volt ritka a tömeges mérgezés: a tilalom első négy évében csak New Yorkban 750-en haltak bele a kádakban pancsolt ginbe és egyebekbe, és ezres nagyságrendű azoknak a száma, akik lebénultak, megvakultak, vagy valami más kellemetlen balesetet szenvedtek a piázástól. A harmincas években a déli államokban ötvenezren szenvedtek részleges lábbénulásban (ennek volt egy speciális neve is: Jake Walk – ugyanis az ital neve, amitől lebénultak, egy Jake nevű, gyömbéres kanalas gyógyszer volt, 70%-os alkoholtartalommal).
Az illegálisan működő szeszfőzdék mindenféle skrupulusok nélkül kísérleteztek az alkohol higításával vagy kreatív vegyészeti folyamatok útján történő előállításával. A szeszekbe minden gond nélkül kerülhetett festékhigító, metilalkohol, műtrágya, lúg, formaldehid – aztán volt olyan, hogy ezeknek az anyagokat nem sikerült maradéktalanul eltávolítani, ÁNTSZ ellenőrzéstől meg nem nagyon kellett tartani: a tilalmi törvény betartását mindössze 1000 szövetségi ügynök felügyelte országszerte.
Egy kormányzati jelentés szerint 1927-ben majdnem kétmillió liter elkobzott alkohol (480 000 gallon) volt valamilyen formában mérgezett.
Mivel a szesztilalom idején pancsolt cuccok csak nagyon engedékeny szóhasználattal voltak élvezhetőnek nevezhetők, a korszak alkoholistái elég sokban függtek az illegálban dolgozó mixerektől. A tilalom, és az általa létrehívott koszos szeszesitalok egy addig merőben szokatlan hozzáállást kívántak meg. A feladat vagy az lett, hogy vagy minél hatékonyabban nyomják el az alkoholok rettenetes ízét, vagy annyi alkohol kerüljön egy koktélba, hogy az első korty után már teljesen mindegy legyen, milyen az íze.
Így lett az eredetileg egyszerű, angosturával feldobott old fashioned whisky koktélból temérdek gyümölccsel agyonvágott bohóckodás.
Legendás koktélok az időszakból:
French 75: A nevét onnan kapta, hogy a fogyasztói szerint az agyra gyakorolt hatása vetekszik egy 75 mm-es M1897-es puskáéval: gin, cukorszirup, citromlé, pezsgő
Southside: Al Capone és bandája állítólagos legkedvesebb itala. Gin, limelé, cukorszirup, menta, szóda.
Bee’s Knees: A koktél neve szleng kifejezés arra, hogy „a legjobb”. Arra utalt az elnevezés, hogy ezt tartották a legjobb kombónak a rettenetes fürdőkád ginek ízének maszkolására: mézzel és citromlével tolták tele a poharat.
White lady: A huszas évek végének nagy sztárja, a Delilah koktélból fejlesztették ki a Savoyban, creme de menthe helyett narancslikőrt tettek bele. Gin, narancslikőr, tojásfehérje, jég
Franklin: Franklin Delano Roosevelt a legenda szerint ezzel ünnepelte a prohibíció végét: gin, vermut, olívalé, olívabogyó...
Kepek :
AL CAPONE
A „Sebhelyes Arcú” (Scarface), azaz Alphonse Gabriel Capone 1899-ben született Brooklynban, nápolyi eredetű családban. Jó eszű gyerek volt, de erőszakos, kötekedő és 14 éves korában kitették az iskolából, mert megütött egy tanárnőt.
Gúnynevét azután kapta, hogy egy brooklyni bárban egy nő miatt összeverekedett annak fivérével, aki három sebet vágott arcának bal felére. Később a férfi, Frank Gallucio, bocsánatot kért tőle és Al Capone felfogadta őt testőrének. A rendkívül hiú gengszter ettől kezdve csakis úgy fényképeztette magát, hogy a sebhelyek ne látszódjanak, és azt terjesztette róluk, hogy háborús sérülések...
Ezekben az években vált példaképévé, majd „mentorává” Johnny Torrio, aki bevezette őt a szervezett bűnözésbe a Five Points Gang-en keresztül. Torrio hívására ment 1920-ban Chicagóba és – természetesen soha nem bizonyítottan – részt vett a helyi bűnszindikátus fejének, James „Big Jim” Colosimónak és több emberének meggyilkolásában. Torrio és Capone átvették a hatalmat az „Outfit”-ként emlegetett szervezetben és a befolyásuk már a politikában is megmutatkozott, nevezetesen Chicago külvárosában, Ciceróban Al Capone polgármester-jelöltje toronymagasan győzött az 1924-es választásokon - hála emberei megfélemlítő kampányának.
Miután 1925-ben Torrio megúszott egy gyilkossági kísérletet, a „mentor” átadta a szindikátus vezetését Al Caponénak és „visszavonult”. Néhány évre hazatért Olaszországba, de 1928-ban Mussolini maffia-ellenes intézkedései elől visszamenekült Amerikába. Többé nem játszott vezető szerepet a szervezett bűnözésben, de nagy tekintély maradt az alvilágban. Ő hozta össze 1929-ben a Big Seven néven ismert bűnszövetkezetet többek között Lucky Lucianóval és Frank Costellóval, majd az ő javaslatára alapították meg 1929-ben - már a Valentin-napi vérengzés után - azt a „csúcsszervezetet”, amelynek célja a bandaháborúk megfékezése, illetve a „körön kívülieknek” a piacról való kiszorítása volt. Az amerikai sajtó Nemzeti Bűnszindikátusként (National Crime Syndicate) emlegette. Torrio végül 1957-ben szívrohamban halt meg.
 |
| Al Capone auto |
 |
| Al Capone |
Ness, a Prohibíciós Iroda (Bureau of Prohibition) ügynöke 1929-ben kezdett Al Capone titkos bárjainak és szeszfőzdéinek felgöngyölítésébe. Mivel maga is chicagói volt, és tudta, hogy a szövetségi ügynökök többségét is megvette az alvilág, rendkívül alapos szűrés után alakította ki csapatát, amelynek tagjai beszivárogtak a bűnszövetkezetbe. Akkor ragadt rájuk az „Érinthetetlenek” (The Untouchables) név, amikor Al Capone őket is megpróbálta megvesztegetni – sikertelenül. Ness ennek a ballépésnek nagy hírverést csapott, hogy a közvélemény is érezze: szorul a hurok.
 |
| Eliot Ness |
Közben Frank J. Wilson titkos ügynök a nagyfőnök pénzügyeit vizsgálta és háromévnyi hangyamunkával megállapította, hogy Al Capone több millió dollárnyi bevételét „elfelejtette” bevallani. Egy 1927-es legfelsőbb bírósági döntés értelmében ugyanis a törvénytelenül szerzett jövedelmek is adókötelessé váltak... Wilsont Al Capone nem megvesztegetni akarta, hanem megöletni. Öt bérgyilkost küldött rá, de Torrio az utolsó pillanatban lebeszélte őt az akcióról.
1931-re gyűlt össze annyi bizonyíték, hogy Al Caponét vád alá helyezzék a Volstead-törvény többrendbeli megsértése és az adócsalás címén. A pert Chicagóban tartották James H. Wilkerson szövetségi bíró tanácsa előtt. Al Capone ügyvédei először vádalkut ajánlottak, majd miután ezt a bíró elutasította, a „Sebhelyes Arcú” visszavonta vallomását, amelyben elismerte bűnösségét. Ezután megpróbálta előbb megvesztegetni, majd megfélemlíteni a kiszemelt esküdteket, de Ness emberei erre is rájöttek. Ettől kezdve minden újabb vádpontnál lecserélték az esküdteket. Végül 1931. október 17-én a bíróság ötrendbeli adócsalásban találta bűnösnek Al Caponét (a szesztilalom kijátszására vonatkozó vádpontot törölték), 11 évi börtönre, 50 ezer dollár bírságra ítélték, egyúttal zárolták vagyona jelentős részét.
 |
| Al Capone rendőrségi kisérettel |
 |
| Alcatraz sziget |
 |
| Al Capone cellaja |
Al Capone végül 1939. november 16-án szabadult, miután büntetését több börtönben, köztük az Alcatrazban töltötte. Visszavonult floridai házába, szifilisze súlyos fizikai és szellemi leépüléshez vezetett. 1947. január 25-én halt meg.
 |
| Al Capone halotti anyakönyvi kivonata |
Ness (1903-1957) az Al Capone-ügy lezárása után is a szervezett bűnözés elleni harcnak szentelte életét. A 30-as években a clevelandi alvilág felszámolását célozta meg, váltakozó sikerrel, 1942-től Washingtonba ment és a katonai bázisok körüli prostitúció elleni harcot irányította. 1947-ben sikertelenül pályázott Cleveland polgármesteri hivatalára. Élete végén megírta emlékiratait The Untouchables címen. Szívroham végzett vele 54 évesen.
Wilsonnak (1887-1970) kulcsszerep jutott a Lindbergh Bébi (Az Atlanti-óceánt átrepülő Charles Lindbergh gyermeke) elrablásának és megölésének felderítésében. Ő alkalmazta először a váltságdíjnál kifizetett „megjelölt” bankjegyek nyomravezető módszerét. Ennek segítségével fogták el 1934-ben, két évvel a gyilkosság után Richard Hauptmannt, akit 1936-ban villamosszékben végeztek ki.
Al Capone idezétek :
Még azt sem tudom, Kanada milyen utcában van.
Annyit tettem mindig is, hogy sört és whiskey-t adtam el a legjobb embereinknek. Annyit tettem, hogy elláttam a legnépszerűbb szükségleteket. Miért van az, hogy azok az emberek ordítanak rólam a leghangosabban, akik miatt ment az üzlet?
Amikor likőrt adok el, azt csempészetnek nevezik. Amikor a honfitársaim ezüst tálcán szolgálják fel a Lake Shore Drive-on, azt vendégszeretetnek.
Szavazz korán, szavazz gyakran.
Messzebbre juthatsz egy kedves szóval és egy fegyverrel a kezedben, mint egy kedves szóval.
Ne is gondolj arra, hogy én is olyan istenverte radikális vagyok. Ne is gondolj arra, hogy lyukat ütök az amerikai rendszeren.
Forras : wikipedia...
Al Capone idezétek :
Még azt sem tudom, Kanada milyen utcában van.
Annyit tettem mindig is, hogy sört és whiskey-t adtam el a legjobb embereinknek. Annyit tettem, hogy elláttam a legnépszerűbb szükségleteket. Miért van az, hogy azok az emberek ordítanak rólam a leghangosabban, akik miatt ment az üzlet?
Amikor likőrt adok el, azt csempészetnek nevezik. Amikor a honfitársaim ezüst tálcán szolgálják fel a Lake Shore Drive-on, azt vendégszeretetnek.
Szavazz korán, szavazz gyakran.
Messzebbre juthatsz egy kedves szóval és egy fegyverrel a kezedben, mint egy kedves szóval.
Ne is gondolj arra, hogy én is olyan istenverte radikális vagyok. Ne is gondolj arra, hogy lyukat ütök az amerikai rendszeren.
Forras : wikipedia...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése