Törley a kilátásért pereskedett a sógoráékkal

Törley József nevét, azt hiszem, mindenki ismeri, hiszen az ő nevét viseli az egyik legismertebb pezsgőnk. Sok mindent tudunk róla: 1879-ben alapította meg pezsgőgyárát Reimsben, majd 1883-ban Budafokon.

 1885-ben feleségül vette Sacelláry Irént, székasi Sacelláry János György bankár leányát, és egy villát (azaz kastélyt) is építtetett Budafokon magának. Villája mellé épült fel a Sacelláry-villa, amely a felesége családjának tulajdonában volt. Van azonban egy olyan tény, amely eddig elkerülte a figyelmünket.

Törley József (1858-1907) a pezsgőkirály 

A Pesti Napló hasábjain találtam rá egy felettébb érdekes cikkre, amely azt állította, hogy Törley és a sógora, Sacelláry György a kastélyukból való kilátásért pereskedtek egymással. Az ügy Pest megye Közigazgatási Bizottsága elé került, akik eldöntötték a vitás kérdést.

Előtérben a Sacelláry-, mögötte a Törley-kastély régen 

A pereskedés valóban megtörtént, sőt nem is csak egy ügyben perelték egymást. Az iratokban viszont nem a sógorát említik a birtok tulajdonosaként, hanem annak feleségét, Sacelláry Györgynét (született Rauchbauer Anna), aki a Törley sógornője volt.

A Törley-kastély régen 

A pereskedés 1904-ben kezdődött, amikor Törley építési engedélyt kért arra, hogy a birtokán levő elvezető csatorna fölé kőfalat építhessen, mivel a két kastély kb. egy vonalba épült, s így a szomszéd kastélyból be lehet látni az ő portájára.

Törley még az engedély előtt fel is húzott egy ideiglenes deszkapalánkot, de az a másik kastély legfelsőbb ablakainál is magasabb lett, így az építést végül nem engedélyezték. Ebben még az is közrejátszott, hogy Sacelláry Györgyné egy levélben kérte, hogy utasítsák el az építési kérelmet, mert a csatornánál süllyed a talaj. Ezt aztán két nap múlva visszavonta.

Törley ekképp fakadt ki erre: „az augusztusi bizottsági ülés elhalasztására azon ürügyet használta beadványában szomszédom, hogy: halassza el ügyem tárgyalását a Bizottság, mert a föld süllyed!! Ezen beadványát mikor már halasztási célját elérte, két nap múlva visszaszívta. Nos, tisztelt Közigazgatási Bizottság, most én kérdem: csakugyan nem süllyed-e el a föld Magyarországon, ha ilyen vitás tulajdonról beszélni is lehet? Igen, - tán el kellene süllyednie igazán – ha ilyen heccperek felidézése által egy állampolgár jogos igényének elbírálása függővé tétenék!”

Előtérben a Törley-, mögötte a Sacelláry-kastély 

Erre persze Sacelláry Györgyné tett panaszt, hogy a fal elzárja előlük a kilátást, ráadásul az ő oldalukon semmi díszítése nincs a falnak, vagyis ők csak a csupasz falat látják. De Törleyt, persze ez sem zavarta, s ezután fellebbezett az ügyben, s egy kis csalafintasághoz is folyamodott.

Az első kérelemben ugyanis „kerítés falként” nevezte meg az építményt, de ahhoz túl magas volt. Ezért aztán a fellebbezésben már a kastélyhoz tartozó „toldalék-épületként” nevezte meg. Ezt a falat, egyébként nemcsak egy sima kőfalként kell elképzelni, hanem egy várfalhoz hasonló építményként, amelyet tornyok és pihenőszobák szakítottak meg.

Az ítéletet 1904. októberében mondták ki, amely szerint Törley építhet falat, de „az engedély csak az építkezésre adatott meg, amely a túlsó oldalra is kellőleg kiképeztetik, és a villaszerű épület pillérével megfelelőleg a szomszéd kilátáshoz való jogát is respektálja.”

A Törley-kastély ma

De még ez az ítélet sem volt jogerős, ugyanis egy másik per is folyt köztük a birtokaik határait illetően. A két kastély között, tudniillik már állt egy kőfal, amelyet a Sacelláry-ak építettek, s volt egy elvezető csatorna is.

Törley azt állította, hogy az ő birtoka a kőfalig tart, amelybe a csatorna is beletartozik, s így joga van oda építkezni. Sacelláry Györgyné, viszont azt állította, hogy a birtoka a csatornáig tart, így Törley nem építkezhet arra. Ennek az ügynek a kimeneteléről, sajnos nem találtam semmit.

A Sacelláry-kastély ma

Forras : itt...