Amikor még lakások is voltak az Országházban – 5 meglepő történet az épület múltjából

Az Országházra úgy szoktunk gondolni, mint a törvényhozás színterére, ahová a képviselők dolgozni járnak.

Pedig ez a gyönyörű épület emberek százainak adott és ad munkát ma is, sőt korábban bizonyos esetekben lakóhelyül is szolgált. Az 1902-es használatba vétel óta számtalan furcsa és meglepő dolog történt az épületben a képviselőterem falain kívül és belül.

1. Az Országház dolgozói

Kezdetektől működtek itt gyorsírók (ma is ceruzával, gyorsírással vetik papírra az elhangzottakat), akiknek 24 órájuk volt arra, hogy az ülésnapon elhangzottakat tisztázva átadják a naplószerkesztőnek. A Házban kezdettől dolgozott nyomdász és könyvkötő, könyvtáros is.

Parlament a Batthyanyi tér felől. 1935. Fortepan/Révay Péter

A teremőrök az ülések rendjére vigyáztak, ők adtak belépőt az üléstermek karzatára a közönségnek, ők vitték a leveleket, iratokat, a képviselőket az ülésteremből kihívó cédulákat.

Természetesen portások vigyázták a bejáratot a bejáratot, a magasabb beosztású hivatalvezetők ajtajai előtt pedig ajtónállók posztoltak.

A ruhatárosok őrizték a képviselők kabátjait, kalapjait, és telefonos kisasszonyok kapcsolták a hívásokat az épült telefonközpontjában.

Természetesen a működéshez szükség volt pénzügyi dolgozókra, gazdasági hivatalra, pénztárosra, aki a képviselők napidíját és a tisztviselők bérét kifizette.

Már ,1906-ban is használtak porszívót a takarításhoz, ám annak kezelése komoly szakértelmet kívánt, ezért azt nem egy takarító, hanem egy külön gépészsegéd kezelte. Az ő feladata volt a gép összeszerelése, működtetése és tisztítása. A karbantartók között dolgoztak mesteremberek (lakatos, kőműves, bádogos, asztalos), de kellett fűtő, liftkezelő és gépész is. A portások, teremőrök és a liftkezelők fekete egyenruhát, kalapot, nyakkendőt viseltek.

Légifotó a Parlamentről. 1933. Fortepan/Techtube

A hivataltól szervezetileg külön működött a rendfenntartásért és biztonságért felelős parlamenti őrség. 1904 végén mindössze három hónapig működtek, mert a sajtó erőteljes támadásai miatt kénytelenek voltak feloszlatni a testületet, az új egyenruháikat pedig a Nemzeti Színház és az Operaház kelléktárának adományozták. 1913-ban azonban ismét felállították a parlamenti őrséget, számukra a Házban háló- és étkezőhelyiségeket alakítottak ki. Ha az ülésteremben rendbontás történt, a házelnök egy csengővel tudta őket riasztani. Ünnepi eseményeken pedig ők adták a díszőrséget.

A képviselőházi őrség nőtlen tagjai a testület megalakulása óta itt laktak többágyas hálótermekben, és a tűzoltók számára is biztosítottak hálóhelyeket a Házban.

Háttérben a Parlament. 1932. Fortepan

A felgyűlt tapasztalatok alapján 1906-ban már szabályzatot adtak ki a Házban lakók számára. Például a tűzhelyeket és a kéményeket havonta tisztíttatni kellett, ágyneműt, ruhát, szőnyeget nem volt szabad az ablakokban szellőztetni. A pincében két közös mosókonyha állt a lakók rendelkezésére, a kimosott ruhákat pedig a padláson száríthatták, ahová csak nappal mehettek fel, és a kulcsot a házfelügyelőtől kellett elkérni. A pincében tárolhatták a tüzelőt, és baromfit is, elzárt ketrecekben. 1948-49-ben mindenkinek ki kellett költöznie, és a lakásokat irodává alakították át.

3. Éttermek, büfé, trafik

A Házban dolgozó képviselők étkeztetését a kezdetektől igyekeztek megoldni. Az Országház főemeletén a Vadászterem funkcionált étteremként. A szolgáltatást szerződéskötés alapján vendéglősök nyújtották, akik gyakran cserélődtek, mert a bérlés nem bizonyult kifizetődőnek, ugyanis a több hónapos ülésszünetek idején az étterem nem termelt hasznot. Nehézséget jelentett az is, hogy a konyha az alagsorban volt, és ételliftekkel küldték fel az ételt, ami kihűlt, mire a vendég asztalára került. Ráadásul a lift lassúsága miatt az ülésszünetekben megebédelni vágyó képviselőknek sokat kellett várniuk az ebédjükre. Így aztán nem csoda, hogy az éttermet működtető vendéglősök gyakran cserélődtek.

1905-ben a Vadászterem mellett egy kisebb helyiségben külön újságírói étterem nyílt, ahol a tisztviselők is étkezhettek, és a vendéglősnek az ételt a nagyteremben megszabott árnál olcsóbban kellett biztosítania. 1911-ben az alagsorban a Duna-part felől nyílt egy nyilvános étterem is, ami nyáron szabadtéri asztalokkal és kiváló dunai panorámával csábította a vendégeket.

A Parlament lépcsőjénél. 1930. Fortepan/Rosta László

1920-ban az újságírói étkezde büfévé alakult, ahol szendvicseket, innivalót lehetett kapni, illetve mellette nyílt egy trafik, ahol cigarettát és szivarokat is lehetett vásárolni.

1946-ban a nagy fokú élelmiszerhiány idején már hírértéke volt, hogy az Országház büféjében szalámit és virslit lehetett kapni. 1948-ban a Közérttel szerződött a Ház, és ők üzemeltették a büfét és az éttermet. Az 1960-as években a Ház büféjében - az akkoriban ritkaságnak számító - banánt és narancsot is lehetett kapni.

1949 után megszűnt az alagsori étterem nyilvánossága, és a helyiség a Házban dolgozók üzemi konyhájává vált. Ekkor a felső és az alsó éttermet a Gundel Étterem működtette, és kétféle minőségű menüt kínáltak: minőségi menüt a felső étteremnek, és típusmenüt az alagsorinak.

4. Fodrászat, orvos

1907-ben már volt az Országháznak saját borbélya, akiknek alkalmazásánál alapfeltétel volt a diszkréció: nem fecseghették ki mindazt, amit a képviselők megosztottak velük. 1962-ben az Állami Fodrászat férfi-női fodrászüzlete működött az épületben, hogy a képviselőnők frissen bondorított hajjal tudjanak felszólalni.

Parlament, főrendiház tanácskozói terme. 1928. Fortepan/Semmelweiss Egyetem levéltára

1907-ben nevezték ki a Ház orvosává dr. Alföldi Bélát, aki 30 éven át töltötte be ezt a tisztet. Hétköznapokon egy-egy órát rendelnie kellett. Időnként bizony szükség volt a munkájára: 1910-ben a képviselőház üléstermében verekedés tört ki, és Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök fejéhez vágtak egy tintatartó fedelet, ami felsértette a homlokát. 1912-ben egy képviselő az ülésteremben rálőtt Tisza Istvánra, majd maga ellen fordította a pisztolyát. Máskor pedig egy pincért kellett kiszabadítania, amikor annak feje beszorult az ételliftbe.

1957-ben már egy fogorvosi rendelő is működött az épületben, és manapság is rendel az országházi orvos az alagsorban.

5. Látogatók az Országházban

Az Országház mindig is nyitva állt a nyilvánosság előtt. Az első világháború előtt, ha valaki kéréssel, problémával akart fordulni a képviselőjéhez, ülésnapokon nyitva állt számára a jelentkezési terem, ahol - ha kivárta a sorát - az illető képviselő nevét tartalmazó kihívócédulát kapott, melyet az egy szinttel feljebbi fogadóterembe kellett vinni, és itt lehetett várakozni, amíg a teremőr bevitte a cédulát a képviselőnek. Ha az illető szerencsés volt, a képviselő kijött a hívó szóra, és lehetett panaszkodni. Később az ülésterem melletti folyosót és a jelentkezési termet csőpostával kötötték össze, így a várakozási idő lényegesen lerövidült.

1915. Fortepan/Szabó Lóránt

A fogadóteremben juthatott az egyszeri ember ingyenes karzatjegyhez is, amellyel beülhetett az ülésterem karzatára, és a plenáris üléseket megtekinthette. A kétszintes karzaton külön helyek voltak fenntartva az előkelőségek és a képviselők női családtagjai számára. Külön előjegyzési joguk volt a képviselőknek fejenként 2-3 helyre, illetve 40 helyet tartottak fenn az egyetemisták számára. Az ezen kívül fennmaradó helyeket foglalhatta el az utca embere. A választások után felálló új országgyűlés alakuló ülése és az új kormányfő programadó beszéde mindig nagy tömegeket vonzott.

A karzat látogatói nem mindig tudtak illedelmesen viselkedni. 1917-ben például egy részeg katona elaludt, és amikor felriadt a szendergéséből, azt hitte, hogy a fronton van, és orosz támadás történt. Ijedtében három lövést adott le a karzatról. A golyók szerencsére senkit nem sebesítettek meg.

Szinte a kezdetektől lehetőség van arra is, hogy bárki megtekinthesse a gyönyörű épületet. 1902-ben például közel tízezren vettek részt ilyen látogatáson egy korona belépő fejében. 1954 óta pedig minden évben megrendezik a gyerekek karácsonyát. Ilyenkor négyezer iskolást hívnak meg, és műsorral szórakoztatják őket. 1952 óta a nyilvánosságot szolgálja az Országgyűlési Könyvtár is, amit főleg egyetemisták látogatnak. Az országgyűlés plenáris üléseire karzatjeggyel most is ellátogathat minden 14. életévét betöltött ember.

Forras : itt...