Szantorini az Égei-tengerben fekvő szigetcsoport egy hatalmas vulkanikus robbanás eredményeként jött létre, amely a korabeli településeket megsemmisítette és a mai kaldera kialakulásához vezetett. Ez volt a Minószi kitörés, ami kb. 3600 évvel ezelőtt történt és úgy emlegetik, mint az óvilág és a bolygónk egyik legnagyobb vulkánkitörését. A kitörés nyomán vastag vulkáni hamuval körülvett kaldera jött létre. Ennek a katasztrófának köszönhető egyedülálló természeti adottsága.
Már az ókorban is Kallisztének, a „legcsodálatosabbnak” nevezték, a Szantorini nevet (Szent Irén nevet) a 13. században a velenceiek adták a szigetnek. A híres francia író Albert Camus “az Égei-tengerben úszó kiflinek” nevezte a félhold formájú vulkánszigetet, melyről csodálatos panoráma tárul elénk.
Hegyoldalban fekvő hófehér házainak kék zsaluival és tetőivel és az égszínkék tenger végtelenjével valóban képeslapokra illő látványt nyújt. Így nem véletlenül Szantorini ma Európa egyik legkedveltebb turisztikai célpontja, nemrég a világ hét csodája közé is nevezték. Fővárosa Fira, ami a kikötőből felvonóval, szamárháton vagy gyalogosan közelíthető meg 600 lépcsőfok megmászásával. Bármely irányból is közelítünk is a város felé az ortodox katedrális uralja a városképet. A szunnyadó vulkán kráterének peremén épült éttermek és szállodák várják a turistákat.
Firától délkeletre a hegygerincen tárták fel a 19. század végén Théra i. e. 3–2. századi maradványait. Szantorini keleti partjainál fekvő Kamari strandjának homokja a vulkáni eredet jellegzetes fekete színét mutatja, ahol a nappali tumultus estére sem csökken csak a napfürdőzőket felváltják a tavernák teraszain szórakozók. Oia, a “szerelmesek városa”, a település szűk kis utcácskáit már kora délután ellepik a „naplementevadászok”. Íme a sziget, ahol több templom van mint ház, s több szamár mint férfi és ahonnan csak hazajönni nehéz.
Forras : innen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése