A magyar nyelv beszélőinek száma kb. 14,5 millió (ezzel az uráli nyelvcsalád legnépesebb tagja), közülük kb. 10 millióan élnek Magyarországon. A magyar anyanyelvű személyek száma a világon 13,5 millió körüli lehet. Az Európai Unióban kb. 12 millió magyar anyanyelvű ember él. A többi európai országban 500 000, Európán kívül kb. 1 millió a magyar anyanyelvűek száma, akik közül azonban otthonában már nem mindenki használja a magyar nyelvet. További 1 millióan beszélik a magyart második nyelvként, elsősorban a Kárpát-medence országaiban.
A magyarság Kárpát-medencébe költözése 895 körül fejeződött be. Ezzel a magyar nyelv életében kezdetét vette az ómagyar kor. A magyarság kapcsolatba került a szlávokkal, ami számos szláv szó átvételével járt együtt, például a tégla, a mák vagy a karácsony. A hatás kölcsönös volt: magyar eredetű szó a horvát čizma, illetve a szerb aąov.
A nyelv első emlékei, leginkább személy- és helynevek, a 10. századból származnak, de a honfoglaló törzsek között már korábban is ismert lehetett az írás fogalma. Ezt támasztja alá a betű és írás szó etimológiája, illetve a magyar rovásírás léte, amivel ugyan nem maradtak fenn ennél korábbi szövegek, párhuzam vonható közte és a türk rovásírás között.
Az 1000-ben létrejövő Magyar Királyságban a középkori szokásoknak megfelelően jelentős szerepet játszott a latin nyelv; a magyar nyelvre is hatást gyakorolt, főként a kereszténység és az oktatás szókincse kapcsán.
A magyar nyelv legkorábbi, máig fennmaradt szövege a Halotti beszéd, amely az 1190-es években született. Az irodalomtörténészek azonban feltételezik, hogy magyar nyelvű irodalom már korábban is létezhetett. A magyar költészet legkorábbi példája az 1300 körüli Ómagyar Mária-siralom. Irodalmunk ezeknél jelentősebb alkotásai a 14. századból és az azt követő időkből maradtak ránk, az első magyar nyelvű bibliafordítás, a Huszita Biblia pedig az 1430-as évekből. (Wikipédia)
Halotti beszéd
Az első teljesen magyar nyelvű nyomtatott könyv, Az zenth Paal leueley magyar nyeluen
A magyar nyelv a kettes számrendszer szerint gondolkodik és beszél. A világnak ősi felismerését rejti: akkor egész, ha egy; a magyarban az az egészséges, akinek két szeme, két lába, két karja, két füle stb. van (lásd: félkezű, félszemű, a féleszű is egy-ügyű).
Egyenlő, egyenlít: kettőből indul ki mindkét szó
Egyveleg , együtt, együttes: ketten vannak minimum.
A magyarban a mássalhangzók hordozzák elsősorban a jelentéstartalmat (a rovásírásban is csak ezeket jelölték). Ha a magánhangzókat elhagyva, csak a mássalhangzókat ejtenénk, vagy írnánk, esetleg az összes magánhangzót csak egyetlen fajtával helyettesítenénk egy szövegen belül, úgy is minden nehézség nélkül megértenénk. Pl: Filmigyik i higyri, linizik i vilgybi.
Azt mondják, a gondolkodás meghatározza a nyelvet, a nyelv a gondolkodást.A szavak sokat elárulnak arról, milyen is volt egy adott nép gondolkodása régen.
"Minden nemzetnek fő kincse a nyelve. Bármit elveszíthet, visszaszerezheti. De ha nyelvét elveszti,Isten se adja vissza többé." Gárdonyi Géza
Külföldiek gondolatai a magyar nyelvről:
1817: Giuseppe Mezzofanti bíboros, aki 58 nyelvet értett s beszélt, többek között kitűnően magyarul is (négy nyelvjárásban), Bolognában ékes magyar beszéddel fogadta József magyar nádort.Ő mondta Frankl Ágoston cseh nyelvésznek:
"Tudják-e, melyik az a nyelv, amelyet konstruktív képessége és ritmusának harmóniája miatt az összes többi elé, a göröggel és a latinnal egy sorba helyeztek? A magyar! (…) Úgy látszik, a magyarok maguk sem tudják, hogy nyelvük milyen kincset rejt magában." Mezzofanti bíboros 1832-től a Magyar Tudományos Akadémia kültagja volt.
1830: Sir John Bowring, a hazánkat fölkereső angol utazó és irodalmár, aki magyar írók és költők műveiből angol nyelven antológiát adott ki, megállapította, hogy:" A magyar nyelv eredete messzire megy vissza. Egész sajátos módon fejlődött és szerkezete olyan időkben alakult ki, amikor a legtöbb most élő európai nyelv nem is létezett. Önmagában következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, amelyben logika van, sőt matézis is, az erő, a hangzatok hajlékonyságával... a magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskő, amelyen az idők viharai karcolást sem ejtettek...Ez a nyelv a nemzeti önállóságnak, a szellemi függetlenségnek legrégibb és legfényesebb emléke... A régi egyiptomi templomok egyetlen kőből készült padozatait sem tudjuk megmagyarázni, honnan, melyik hegységből vágták ki e csodálatos tömböket. Miként szállították el, vagy emelték föl a templom tetejét. A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény."
1840: N. Erbesberg világhírű bécsi tanár: "Olyan a magyar nyelv szerkezete, minthanyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság, és emellett szorgosan került inden közönségest, kiejtésbeli nehézséget és szabálytalanságot."
1870: Archibald H. Sayce, oxfordi orientalista professzor megfejti az első egynyelvű sumír szöveget, és annak nyelvtani elemzését is adja. Szerteágazó nyelvészeti összehasonlítást végez. Ennek folyamán teljes turáni népcsoportok nyelveinek a sumírral való rokonságát vizsgálja. Legközelebbi összefüggéseket a magyar és baszk nyelvvel talált. Eljött Magyarországra, hogy megtanuljon magyarul. Ő is a magyart tartotta a leghasznosabb segédeszköznek a sumír nyelv olvasásához.
- Jakob Grimm meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is volt, mondta : "a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".
- George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta:
"Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit."
- Ove Berglund svéd orvos és műfordító: "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)
- Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson:
"...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Gyimóthy Gábor : Nyelvlecke
(Firenze 1984. X. 12. )
Egyik olaszóra sodrán, Ím a kérdés felmerült: Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?
Elmeséltem, ahogy tudtam, Mire képes a magyar. Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,
És a szókincsben mi rejlik, A rengeteg árnyalat, Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?
Elmondtam, hogy mikor járunk, Mikor mondom, hogy megyek. Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.
Miért mondom, hogy botorkál Gyalogol, vagy kódorog, S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?
A vaddisznó, hogy ha rohan, Nem üget, de csörtet - és Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?
Mondtam volna még azt is hát, Aki fut, miért nem lohol? Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.
Aki tipeg, miért nem libeg S ez épp úgy nem lebegés, --Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!
Mit tesz a ló, ha poroszkál, Vagy pedig, ha vágtázik? És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.
Lábát szedi, a ki kitér, A riadt őz elszökell. Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?
Jó lett volna szemléltetni, Botladozó, mint halad, Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!
Aki 'slattyog', miért nem 'lófrál'? Száguldó hová szalad? Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?
Bandukoló miért nem baktat, És ha motyog, mit kotyog, Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?
Nem csak árnyék, aki suhan, S nem csak a jármű robog, Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.
Aki cselleng, nem csatangol, Ki 'beslisszol' elinal, Nem 'battyog' az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Hogy a kutya lopakodik, Sompolyog, majd meglapul, S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
Másik, erre settenkedik, Sündörög, majd elterül. Ráripakodsz, eloldalog,
Hogy mondjam ezt németül?
Egy csavargó itt kóborol, Lézeng, ődöng, csavarog, Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.
Ám egy másik itt tekereg, - Elárulja kósza nesz -Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?
S hogy a tömeg miért özönlik, Mikor tódul, vagy vonul, Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?
Aki surran, miért nem oson, Vagy miért nem lépeget? Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!
Forras : innen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése