Ezt az ünnepet, és azon belül is legfőképpen a közös családi étkezést különleges odafigyeléssel, rákészüléssel tervezzük meg, leosztva a feladatokat a család apraja, nagyja között. A hagyományokat is befolyásoló globalizáció nem vehet rá bennünket, hogy csak is a drága ajándékokkal törődve, a meghitt hangulattól elzárkózva, illetve azt átértelmezve, karácsonykor étterembe menjünk, ételt hozassunk, vagy konzerv, mirelit, zacskós ételt tálaljunk, az egész éves koplalásunkat folytassuk.
December végét már a kereszténység elterjedése előtt is szezonális élelmiszerekből készített lakomával ünnepelték. A sötét téli hónapokban, amikor a sötét, démoni erők uralkodtak, amikor az emberek aggódva figyelték az egyre fogyatkozó élelmet, a téli napforduló jelentette a lehetőséget, amellyel fényt és melegséget gyújthatnak ebbe a sötét és hideg évszakba, szívekbe.
A keresztény egyházak térhódításával ezek az ünnepek megmaradtak ugyan, de átformálódtak, új jelentéssel, szokásokkal gazdagodtak. A kereszténység karácsonykor a megbocsátással megajándékozó Jézus, a megváltó eljövetelét ünnepli. A korábban 40 napos, mára már csak 4 hetes adventi (rögeszmés fogyókúrázóknak alkalmankénti megszakításokkal egész életen át tartó) időszak, a gyász, és az önmegtartóztatás a test és a lélek megtisztulását szolgálta. Ennek a vérmérséklet szerinti önsanyargató időszaknak a megkoronázása a karácsonyi lakoma.
Már az adventi időszak is az evésről szól (vallási, fizikai-, elmeállapotbeli hovatartozástól függően). Az mindenesetre tény, hogy ilyenkor készülnek a legfűszeresebb, legfinomabb, legkülönlegesebb sütemények. Már az utcákon járva megcsapja orrunkat az árusoknál felhalmozott töménytelen kalóriabombák illata, arra késztetve mindenkit, hogy elszakadjon a mindennapokban nassolt chipsektől, táblás csokoládétól, cukorkától, süteményektől.
Méz, fahéj, szegfűszeg fűszerezi még az italokat is.Forralt boros standok csalogatják a fázós járókelőket, hogy belülről tüzelje az ünnepi hangulatot. S miközben alkalmat adunk kezünknek is az átmelegedésre a téli zimankóban, legeltethetjük szemünket a szomszéd pultokon minket csalogató mezeskalacsok,bejglik halmán, csurgathatjuk nyálunkat a tér túloldaláról is érződő frissen pörkölt gesztenye és fűszeres magok illatától.
De miért is ne adnánk meg magunkat emelt fővel a pillanat adta lehetőséggel és hangulattal élve, az elkerülhetetlennek? Karácsony érkezével úgy is enni kell. Nincs család, ahol az ünnepi asztal, a hűtő és a spejz ilyenkor ne túlzott mennyiséggel hirdetné a szeretetet ünnepét. Ilyenkor megvalósulnak a régóta dédelgetett, legmerészebb receptek, vagy éppen a hagyománynak engedve a jól begyakorolt mozdulatok konyhai megtestesülésével reméli mindenki, hogy minden tökéletes lesz, hogy ez alkalommal az időhiány, a rengeteg teendő, a bevásárlólistáról lemaradó összetevők nem élik fel az amúgy sem sok türelmünket. Tényleg?!
És tényleg! Ott az asztalnál, szeretteink körében ülve,mezes puszedli és dios kalacs közé illesztett ünnepi fogásokat majszolva, kisimulnak az idegrendszerek. Bár beleink ádáz küzdelmet folytatnak a halaszleben fuldokló toltott kaposzta benntartásáért, egy hétig tartó folyamatos evéssel hoznánk vissza ezt a pillanatot. Hogy aztán a szilvesztert túlélve, az újév új tervekkel, fogadalmakkal és a már megszokott kommersz kajával fogadjon bennünket.
Forras : innen ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése