Egy japán lakás

Mint sokminden más, Japánban a lakások is teljesen másak mint itthon.

Ha belépsz egy japán lakásban, csak az előszobáig mehet be az ember utcai cipővel. Itt a házigazda egy papucsot ad, így lehet fellépni a lakás magasabb szintjére. De ez sem marad sokáig a lábunkon, mert a nappaliban lévő tatamira(rizsszalma szövetű padlóburkolat) csak mezitláb vagy zokniban szabad lépni.  A japán lakás legmegbecsültebb része a nappali szoba finom egyszerűséggel díszített falmélyedése a tokonoma. Itt egy hosszú tekercskép függ a falon, tömör megfogalmazású kaligrafikus írással, mely a lakás hangulatát és a benne lakó életfelfogását tükrözi. Alatta többnyire friss vágott virágos japán kompozíció, ikebana áll. A virág a vázában sosem szimmetrikus elrendezésű, mert a japán emberek nem szeretik a szimmetrikus, merev elrendezést. E saroknak jelentős kisugárzása van, ezért itt a helye a családfőnek, és ide ültetik a megbecsült vendégeket is. Egy másik megbecsült hely a lakásban a butthista vagy sintoista oltár. Ennek közelébe helyezik el az elhunyt családtagok fényképeit.

Japánban előírt ülésformák vannak. Egy hagyományos japán lakásban az előírt térdepelő ülést kell gyakorolni.  A tatamis otthonokban, és a hagyományos vendéglátó helyeken is, a kis asztalokhoz, csak a padlózat szintjén lehet elhelyezkedni az előre odakészített párnán vagy  láb nélküli széken. A párnákra lábbal ráállni illetlenség. Könnyitéképp a férfiak törökülésbe ülhetnek, a nők pedig féloldalt maguk alá húzott két lábuk mellé ülhetnek, és hogy ne zsibbadjanak el, hol az egyik, hol a másik oldalukra helyezkednek. A hagyományos japán női öltözetben, a hosszú, szűk kimonóban azonban csak szabályosan lehet térdepelni, amit lábzsibbadás nélkül csak az ehhez szokott japán nők képesek teljesíteni. Az idősebbek számára van egy ügyes, kinyitható, illetve összecsukható, parányi méretű székecske, amit térdeplésben hátul lévő két lábfejük közé rakva, a hátsó alsó felükkel rá tudnak támaszkodni, s így testsúlyuk nem a lábukra nehezedik. A lábat nem illik előrenyújtva tartani, különösen nem asztal mellett, mivel a nem túl széles asztalok alatt a lábak óhatatlanul egymásba akadnának.

A lagtöbb japán lakásban nincsnek ágyak. A tatamira ágyaznak, így gerincük egyenesen marad. Arra azonban nagyon ügyelnek, hogy a fej nehogy észak felé legyen, mivel a buddhista előírások a halott felravatalozását rendelik el fejjel északi irányba.

A japánoknak, velünk ellentétben külön fürdéskultúrájuk van. Fürdőszobájuk két részből áll: az első részben kis széken ülve, mosdótálból bevizezik, beszappanozzák, majd lezuhanyozzák magukat. Ezután, immár tisztán beleülnek a fürdőszoba másik felén lévő, igen meleg vizű kádba, és ott relaxálnak kb. 20-30 percig. Mivel tisztán mennek a kádba nem engedik le maguk után a vizet, hanem ugyanabba ül bele, a család többi tagja is. Ez az esti fürdőzés igen fontos minden japán számára, melyről semmi esetre se mondanának le. Ez kioldja belőlluk a feszültséget, és így nyugodtan beszélgethetnek a vacsora mellett.

A japánok szívesen iszogatnak gyenge rizspálinkát (szakét) vagy zöld teát. A csészéket soha nem töltik tele, csak félig, mert a japán ember nem szereti a teli csésze látványát. Két kivétel van: a sör, ami telehabozhatja a poharat, és a zsaké, mert ha a zsakéspoharat nem öntik tele, akkor szinte semmit nem isznak :)

 A hagyományos japán öltözék a kimonó, melyet nők és férfiak egyaránt hordanak, csak a férfiak többnyire sötét egyszínűt, a nők pedig színes mintájút. A kimonó elől záródik, oly módon, hogy az egyik fele ráhajlik a másikra. Fontos szabály, amire kínosan ügyelnek, hogy mindig a jobb fele legyen alul és a bal fele felül. Fordítva a halottakra kerül ez a ruhadarab.

Ez csak egy néhány fontos szokás volt. Ez is mutatja ,hogy a japán kultúra mennyiben eltér a nyugati szokásoktól.

Forras : innen...