Agatha Christie - Poirot

A világirodalom talán legsikeresebb írónőjének sok regényében főszerepet játszó hőse belga! Talán már kitaláltátok, Agatha Christie Hercule Poirot-járól van szó.

Irodalmi életrajza szerint a nyugalmazott rendőrfelügyelő az I. világháború alatt menekül Belgiumból Angliába, és válik egy sor Agatha Christie-krimi főszerelőjévé. Egész pontosan 33 regényben, 50 novellában és egy színdarabban nyomoz. Ha Poirot-ról van szó, legtöbbünk szemei előtt ugyanaz a kép jelenik meg, egy angol színész, David Suchet képe, aki 1989-től 2013-ig a BBC 70 részes krimisorozatában a felügyelőt alakította. De nem ő az egyetlen, és még csak nem is a legsikeresebb színész, aki a regényfigurát megformálta. Albert Finneyt, aki a „Gyilkosság az Orient-Expresszen“ 1974-es filmváltozatában alakította Poirot-t, Oscar-díjra is jelölték. Suchet külső megjelenése azonban annyira megegyezik a regényekben leírtakkal, hogy a nézőnek tényleg az az érzése, hogy az Agatha Christie köteteiből lépett ki.

David Suchet, mint Poirot

Az Oscar-díjra jelölt Albert Finney az Orient-expressze

Poirot egy makulátlan megjelenésére sokat adó, piperkőc, feminin alak, talán sokakban felmerült már, hogy meleg karakterről van-e szó? Ennek lenne irodalmi előzménye is, hogy csak Sherlock Holmesra és hűséges társára, Watsonra utaljak. Nyomozótárása, barátja Poirot-nak is akad, Arthur Hastings személyében. A gyanút azonban több okból is el kell osztatnom. Elég valószínűtlen, hogy egy bestseller-írónő a két világháború között igen konzervatív, mondhatnám prűd Angliában, ahol a homoszexualitás büntetendő és abszolút tabu téma volt, egy meleg karaktert választott volna regényei főhőséül. Ami pedig még fontosabb, a belga detektív egy Magyarországon kevésbé ismert regényben (A titokzatos négyes, 1923) és két novellában (Cerberus foglyul ejtése, 1947 és A kettős bűnjel, 1974) is romantikus kapcsolatot ápol az októberi szocialista forradalom elől Angliába menekült és a bűn útjára tévedt orosz arisztokratanővel, Vera Rossakoff-al. De meg kell jegyeznünk, a homoszexualitásnak az angol krimi irodalomban nem lenne előzmény nélküli. Gondoljunk csak Sherlock Holmesra és hűséges társa, Watson, akiknek kapcsolata sok találgatásra adott okot.

Poirot és Hastings, egy varátság, amely találgatásokra adott okot

Ebben a kötetben jelent meg a két novella, amelyek a gyanut voltak hivatottak eloszlatni

Az ő kapcsolatukról a hollywoodi forgatókönyvíróknak már egyértelmű véleményük volt...

Talán kevesen tudják, de Poirot több mint egyszerű regényhős, irodalomtörténeti jelentősége van. A belga nyomozó segítségével Christie egy jelentős krimírói problémára talált megoldást. A gondot a XX. század elején még igen merev angol társadalmi hierarchia okozta. A rendőrnyomozók többsége az alsóbb néprétegekből került ki, az olvasók viszont az arisztokraták, iparmágnások körében játszódó detektívregényekre voltak kíváncsiak. Ezekben a körökben a bűnözései ráta egyébként elég alacsony, a gyilkosságok döntő többségét a mai napig az alacsonyabb társadalmi rétegekben követik el. Ha erről nem is tudott az átlag angol olvasó, az azonban elképzelhetetlen lett volna számára, hogy a nép egyszerű gyermekei közül jövő nyomozó egy lord házában szimatoljon, kövesse őt, kellemetlen, ne adj’ Isten intim kérdéseket tegyen fel neki. Minthogy azonban Poirot külföldi, rá nem vonatkoznak a merev angol társadalmi szabályok, neki elnézik, ha illetlen kérdéseket tesz fel akár még egy lordnak is. Christie ötletét a korszak több, mára már feledésbe merült krimiírója is lekoppintotta a szigetországban.

Poirot a két világháború között volt a „legaktívabb”. Ebben az időszakban születtek a legismertebb regények, melyekben a nyugalmazott belga rendőr nyomoz. Többek között a már említett „Gyilkosság az Orient-Expresszen” (1934), „Az ABC-gyilkosságok” (1936), „Gyilkosság Mezopotámiában” (1936), „Halál a Níluson” (1937), „Nyaraló gyilkosok” (1941), „Öt kismalac” (1943).

A II. világháború után azonban leáldozott Poirot-nak. Talán mert karaktere túlságosan viktoriánus, zavaróan sznob volt, és már nem passzolt a gazdasági nehézségekkel küzdő, jegyrendszert alkalmazó, háború utáni Angliához, Miss Marple az egyszerű, de furfangos vénkisasszony váltotta fel őt. Szerencsére, teszem hozzá, mert míg én őt kedves, szeretetre méltó figurának tartom, addig a tudálékos Poirot-t ki nem állhatom.

Miss Marple Margaret Rutherford alakításában. Ő volt az első, aki a filmvásznon személyesítette meg a vénkisasszonyt, de máig vele azonosítják a legtöbben Christie regényfiguráját

Joan Hickson egy tizenkét részes BBS sorozat erejéig volt Miss Marlpe

Geraldine McEwan az utóbbi időkben lett Miss Marple

Poirot utoljára a „Függöny” című 1975-ös, Agatha Christie utolsó még életében megjelent  regényében szerepel. Ennek is érdekes története van. A regény még 1940-ben íródott, amikor Christie már elhatározta, hogy Miss Marple fokozatosan át fogja venni a belga nyomozó helyét. A regény megírása után mégis úgy döntött, hogy Poirot halála, - merthogy a regény végén meghal- , még túl korai. Majd azt is elhatározta, hogy kedvenc regényhősével együtt fog távozni az élők sorából. Így is történt. Agatha Christie egy széfbe zárta a kéziratot, és csak 1975-ben, jócskán a 80-on túl adta azt át kiadójának, amikor már tudta, hogy előrehaladott kora miatt nem fog többet írni. 

Forras : innen...