A XV. században még nem alakult ki a ma ismert előétel- főétel- desszert felosztás, általában kétszer étkeztek naponta, késő délelőtt és délután.
Ezeken az étkezéseken azonban több fogást is fogyasztottak, nem számított ritkaságnak a 6-8 ételből álló menüsor sem. A Mátyás-kori lakomákat a fine dining világához lehetne leginkább hasonlítani: az ételsoron a különféle pácolt húsokon kívül megtalálható volt a ma ismert pitének megfeleltethető étel, valamint a sült húsok (vadak, szárnyasok, halak) széles választéka. Ezeket az idénynek megfelelő alapanyagokból készítették, de tartósabb árukat, aszalt és füstölt élelmiszereket is használtak.
A középkorban erőteljesebben fűszereztek a ma megszokottnál, kedvelték a zöldfűszereket, és az egzotikumokat is.
A legdrágább fűszerként számon tartott sáfrányt előszeretettel használták ízesítésre, illetve az ételek színének fokozására. A sáfrányon kívül nagy népszerűségnek örvendett a szerecsendió, a bors és a gyömbér, amely jelentős szerepet töltött be a középkori fűszerkereskedelemben.
A gasztronómiában már ebben az időszakban fontos szemponttá vált, hogy az ételeket minél látványosabban szolgálják fel. A fogásoknál kifejezett hangsúlyt fordítottak a tálalásra, hogy az ételek minél ínycsiklandóbbak és gusztusosabbak legyenek.
A középkori receptekről általában elmondható, hogy a hozzávalók arányait szinte soha nem részletezik, csupán az alapanyagokat és az elkészítés módját írják le nagy vonalakban.
Forras : www.origo.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése