A válság gyermekei

Az 1929-1933-as nagy gazdasági világválság gyermekei megtanulták a leckét és életük végéig tudták is, ahogy a ma is élők még mindig tudják. Ők a mi szüleink, déd- és nagyszüleink. Ők (is) a saját bőrükön tapasztalták meg, hogy miféle okok vezettek a válsághoz, megtapasztalták annak minden keserűségét, majd leszűrték a tapasztalataikat:


“Ne költsd el azt a pénzt, ami még nincs a pénztárcádban.”

“Ne fizess senkinek azért, amit magad is meg tudsz tanulni, vagy el tudsz végezni.”

“Soha ne vásárolj olyat, amit “majd” használhatsz valamire, csak olyat, ami nélkül nem tudsz élni.”

“Soha ne vegyél meg valamit addig, amig nincs meg a beszerzéséhez szükséges összeg kétszerese.”

Nem az a lényeges, hopgy mennyi pénzt kerestél, hanem az, hogy mennyit őriztél meg.”


Ezek a puritán elvek tették erőssé  az Egyesült Államokat, hogy aztán az ezektől való eltávolodása sodorja bajba a világot. Akad persze biztató tanulság is:

A 30-as évek válságának gyermekei ugyanis felismerték, hogy a rosszból jó lehet, és a tragédiából értelem születhet.
Addig azonban, amíg a tragédiából újra értelem és a rosszból újra jó lesz, együtt kell élnünk a válsággal.

A “leves konyhák”

Ha az ember a 30-as évek idején íródott  szakácskönyvekben, vagy a női magazinok rovataiban keresgél a “túlélés konyhája” nyomai után, akkor nem sokat talál. Gyakorlatilag semmit. A válság nem létezett, legalábbis ezeken a helyeken nyoma sincs. A kiadók csupán a fizetőképes piaccal foglalkoztak és a munkanélküliek nem számítottak annak, márpedig a “túlélés konyhája” az ő nevükhöz tapad. Az ő táplálásukra jöttek létre a képen is látható “leves konyhák”

A nagy gazdasági válság: "leves konyha"

"Ingyen csészényi kávé és fánk, munkanélkülieknek."

A szegénykonyhákat legnagyobbrészt az egyházak, különböző nőegyletek és az Üdvhadsereg tartották fenn, de még az olyan jól ismert gengszterek, mint Alphonse Capone, ismertebb nevén Al Capone (1899-1947) is segítették fenntartani. Al Capone közreműködésével például 3000 munkanélküli napi háromszori étkezését biztosították (Chicago, 1930).

A leves, a kávé, a pörköltfélék, a burgonya, a kenyér voltak a legáltalánosabb ételek. A szakácsok mindenből, amihez hozzáfértek készítettek levest. Volt kávéleves, perecleves, tejleves, tésztaleves és a leghíresebb, a válságleves:

A válságleves receptje: 1/3 rész ketchup, 2/3 rész forró víz.

A zöldségek, gyümölcsök, húsok tartósítása általánosan elterjedt, miközben a farmokon általában nem volt mód a hűtésre, ezért a tartósítás sok esetben kockázatos vállalkozás volt.  A legolcsóbb élelmiszerek közé tartozó burgonya minden formában előfordult. Burgonyát ettek tésztával, sütve, tojással, ezernyi formában.

A nagy gazdasági válság idején

A nagy gazdasági világválság, szemben a korábbi válságok, háborúk időszakával, szerencsére nem tekinthető éhínségnek. Ez a megszorítás, az igények erőteljes redukálásának időszaka, de nem éhínség, legalábbis az USA-ban és Európa fejlettebb országaiban. (Nem így Ukrajnában, ahol ezidőtájt (1932-1933) egy tudatosan kitervelt és mesterségesen kiváltott éhínség (Holodomor) milliók halálát okozta.)

A szakácskönyvekben, ahogy már említettem, nyoma sincs a válságnak és kevés kivétellel a korábbi évtizedek receptjei ismétlődnek. Emellett megjelennek az USA-ban olyan receptek is, mint a sültbab szendvics (főtt összetört bab, barna kenyéren), ami hazánkból is ismert. Az óvilágból hozott “máj és szalonna”, a marhafarok pörkölt, az almás kelkáposzta. Minden olcsó alapanyag szerepe felértékelődött, ahogy ma is történik.

Forras : itt...