Budapest és a mozi

Mozi. A mozgófénykép hőskorában ez a szó még nem is létezett, sőt a "mozi" gyakorlatilag a mulatókat és kávéházakat jelentette.

Az első mozgófénykép vetítést a Lumiére fivérek tartották Párizsban, először 1895. március 22-én a a Nemzeti Ipart Támogató Társaság előtt, majd 1895. december 28-án a nagyközönség előtt. Ezután körülbelül egy félévvel Budapestre is megérkezett az új találmány...

Somossy orfeum, a későbbi Fővárosi orfeum

Az első mozgófényképet Budapesten a Váci utcában egy ház falára vetítették. A pár méternyi film bemutatóját követően az új látványosság, a mozgófénykép először a Somossy Orfeum kávéházi télikertjébe költözött, ahol egy egész héten át láthatta a nagyérdemű közönség. Az „Animatograph” néven futó produkciót 1896.április 29. és május 6. között vetítették. Néhány nappal később (1896.május 10.) Eugen Dupont tartott bemutatót a körúti Royal Szálló kávézójában, s majdnem egy évig vetített ott.

Az elsők között volt még Sziklay Zsigmond, aki vállalkozását már kifejezetten a filmvetítésre alapozta. Arnold fivére szerezte be a kellékeket Párizsból, s a Sugár (Andrássy) út 4. szám alatti átalakított üzlethelyiségben nyílt meg az Ikonográf, amely azonban csak egy hónapig működött: 1896.június 20-tól július 20-ig.

Az első vetítések színtere kezdetben mégis leginkább a kávéházak voltak. Az itt játszott „filmek” csak rövid jelenetek bemutatását jelentették, amelyek nem szolgáltak másra, minthogy szórakoztassák a kávéházban időző vendégeket. A mozgófénykép a 19. század végén még nem jelentett többet, mint egy szórakoztató mutatvány és látványosság.

Ilyenek voltak egykor a kávéházak... Centrál Kávéház az 1900-as évek elején

A Royal Szálló kávézója után többek között a Koch kávéházba (Dob utca), a Reigner sörházba, a Velence kávéházba, a Wekerle mulató vendéglőjének kistermébe (Rákóczi út) is beköltözött a mozgófénykép, mint látványosság. A kávéházak tulajdonosai kiváló lehetőséget láttak a kinematográf nevű szerkezetben. Bár eleinte kevésbé tudták használni a „csodamasinát”. A kinematográf oldalán egy kis kurbli volt, amelyet egyenletes tempóban kellett tekerni, hogy a mozgó alakok megjelenjenek a kifeszített vásznon. Vagyis a kávésoknak szükségük volt egy emberre, aki ezt a feladatot elvégzi. A Rákóczi úti Velence kávéház tulajdonosai, Ungerleider Mór és Neumann József egy korszakalkotó ötlettel álltak elő. Megkérték a konyhán dolgozó fiatalembert, aki a kávédarálót kezelte, hogy tekerje az új gépezetet is, hiszen ő az, aki biztosan ért a kar egyenletes tekeréséhez. Az ötletük annyira bevált, hogy a felkért fiatalemberből (akit Bécsi Józsefnek hívtak) később a hazai filmgyártás egyik kiváló operatőre lett. De maguk a tulajdonosok is komolyan elkezdtek érdeklődni az új látványosság iránt. Később a kávéházuk helyén építették fel a népszerű Phoenix mozit (1918 után), amely 1959-től Tisza néven egészen 1994-ig fennmaradt.

Mozgófénykép-vetítés a Velence kávéházban egy korabeli képeslapon

A korai időszak másik színtere, ahol a mutatványok között számon tartott film ideiglenesen otthonra lelhetett, a mutatványos sátrak, pavilonok, főként a Városligetben. Az Ezredéves Kiállításon, egy Alpár Ignác által tervezett pavilonban állította fel Edison kinetoszkóp-vállalkozásának fiókját, ahol „Edison csodaművei” voltak láthatóak. A városligeti „Ősbudavára” mulatótelepen, ami szintén a Millennium alkalmából létesült, Décsi Gyula mutatványos indította el 1898-ban „Kosmograph” nevű (nyári) idényvállalkozását. Az ő vetítései ingyenesek voltak és egy szabad elsötétített téren zajlottak. Ezek a vetítések ellenben csak rövid ideig működtek.

Ősbudavára 1900 körül 

Az első „mozipróbálkozások” között, a ligeti pavilonok (bódék) mellett, fontos szerepe volt a sátras moziknak is. Ezek a sátrak favázas, tetején impregnált ponyvával borított, alul néha deszkatáblákkal burkolt építmények voltak. A sátormozikat a város legkülönbözőbb helyein állították fel; elsősorban grundokon, vagy alkalmas köztéren. Ilyen sátor működött a Bomba (Batthyány) téren, a Boráros téren, de a Dohány utca - Wesselényi utca sarkán lévő üres telken is. A sátormozik többnyire 1910-ig tartották magukat.

Az első állandó mozgóképszínház: a Projektograph volt, amelyet a már említett, Ungerleider Mór és Neumann József nyitotta meg 1906-ban az Erzsébet körút 27. szám alatt. A mozgófénykép, illetve a mozgókép elnevezés helyére egy új szó született meg, amely ezek leegyszerűsített változata volt: ez volt a mozi szó.

Ezt az új kifejezést a korszak egyik jelentős alakja, Heltai Jenő alkotta meg 1907-ben Bernát című színművének kupléjában:



"S mert a Berta, mert a Berta nagy liba,

Hát elment a mozi-mozi-mozi-moziba."

Egyébként ennek a dalnak a zenéjét, az éppen akkor a könnyűzene felé forduló, a később halhatatlanná vált operett-szerző, Kálmán Imre írta.

Heltai Jenő (1871-1957)

A 20. század első évtizedeiben egyre több mozgóképszínház, vagyis mozi létesült: 1909-ben már 46, 1913-ban már 114 mozival rendelkezett Budapest.

Forras : itt...