Budapest egyik legszörnyűbb tűzkatasztrófája: A Párisi Áruház égése

A Párisi Nagyáruház ma az Andrássy út 39. alatt található, de ezen a helyen csak 1911 óta működik. Előtte a Kerepesi út (ma Rákóczi út) és a Klauzál utca sarkán álló bérházban nyitotta meg a kapuit 1892-ben. (Majdnem szemben a Rókus kórházzal.) Ez az épület azonban 1903 augusztusában teljesen megsemmisült, számtalan ártatlan áldozatot követelve, egy tűzvésznek és az emberi butaságnak köszönhetően.

A Párisi Nagyáruház az Andrássy út 39. szám alatt, a megnyitásakor, 1911-ben 

A Párisi Áruházat (ahogy akkoriban nevezték) 1892-ben nyitotta meg egy kereskedő testvérpár Goldberger Sámuel és Goldberger Henrik. Az üzlet akkor leginkább egy óriási szatócsbolthoz hasonlított, ahol a legkülönfélébb áruk sorakoztak fel: a gombostűn keresztül a kalapon és mindenféle ruhaneműn, zsebórán át az iskolai tanszerekig mindent lehetett ott kapni.

A bolt a bérház földszintjét, illetve az első emeletének egy részét foglalta el. Sőt, az épület földszintjét egészen körben csak az áruház kirakatai foglalták el. Az évek folyamán pedig már akkorára nőtte ki magát az üzlet, hogy 250 alkalmazottat tudott foglalkoztatni.

A négyemeletes bérház dr. Szénássy Sándor egyetemi magántanár tulajdona volt. Az első emeletet az üzlethelyiségen kívül a háziúr és dr. Popics ügyvéd lakása foglalták el. A második emeleten dr. Keszler Zsigmond, dr. Boross Vilmos ügyvédek és Mann férfiszabó laktak.

A harmadik emeleten az Eisler testvérek (kereskedők), egy bábaasszony, Goldberger Sámuel, az áruház társtulajdonosa és Márkus Lajosné lakása volt. Végül a negyedik emeleten lakott Goldberger Henrik, a másik társtulajdonos, Spiró Sámuel papírkereskedő, és Pálos Géza.

Az első Párisi Áruház a Kerepesi úton 1903-ban, még a tűz előtt

A katasztrófa napján, vagyis 1903. augusztus 24-én este 7 óra körül a 250 alkalmazottból kb. 150 tartózkodott a boltban. A pincében mintegy 25, a földszinten 70 és az első emeleten 45 alkalmazott lehetett. Azonkívül kb. 25 vevő volt még az üzletben.

Este 7 óra 5 perckor az egyik segéd, Pollitzer Mór, a pincéből feljövet észrevette, hogy a Kerepesi úti oldalon, a főkapu mellett lévő kirakatból láng tör elő. A segéd (ahelyett, hogy megpróbálta volna eloltani a tüzet) felrohant az emeletre és elkiáltotta magát: Meneküljünk! Ég az üzlet!

Az alkalmazottak hanyatt-homlok rohantak le a keskeny falépcsőn a földszintre. De az első pillanatban nem látták át a helyzet komolyságát, és ahelyett, hogy a tüzet kezdték volna el oltani, inkább az értékesebb portékákat próbálták kimenteni.

Bár később az egyik alkalmazott azt állította, hogy a kirakatoktól 10-10 lépés távolságban tűzcsapok voltak felszerelve, s az első dolguk az volt, hogy ezeket használják, de nem tudták a tüzet megfékezni. A tűz nagyon gyorsan terjedt, hiszen a kirakatok zsúfolásig voltak gyúlékony termékekkel.

Ezután már csak nagy üggyel-bajjal, tolongva, tülekedve menekülhettek az üzletben lévők a Klauzál utcai kijáraton, mivel a Kerepesi úti kapu már akkor lángokban állt. Nemsokára már nemcsak a boltban lévők, hanem az utcán összeverődött tömeg is megállt, hogy nézze az épület égését.

 Ráadásul voltak, akik kihasználták az alkalmat, s a még épségben lévő kirakatot betörve ellopták a kiállított zsebórákat. Ekkor még sem rendőr, sem tűzoltó nem volt sehol.

Egy rajz a Párisi Áruház égéséről egy korabeli képeslapon

Este 7 óra 10 perckor érkezett meg a VIII. kerületi tűzoltó szerkocsi 15 emberrel. Már ekkor lángban állt a földszint és az első emelet, odafönt pedig kigyulladtak az ablakok.

A fenti lakásokból emberek tekingettek kifelé, akik odalent már nem tudtak kimenekülni, vagyis bennragadtak az égő épületben (ugyanis az alkalmazottak nekik elfelejtettek szólni a tűzről). De ennél nagyobb probléma volt, hogy szegények ekkor még ki tudtak volna ugrani a második emeleti ablakokból, ha a tűzoltók hoztak volna magukkal ponyvát. De ők ezt nem tették meg, azzal indokolva, hogy őket csak kirakat-tűzhöz hívták ki.

Végre 7 óra 30 perckor megérkezett az többi tűzoltókocsi a gőzfecskendővel; ugyanekkor Surányi vezérőrnagy vezetésével a 86., 69., 44. és 32-ik ezredek katonai kirendeltsége is, - összesen kb. 200 ember. A katonák hamarosan kordont vontak az immár hatalmas tömegben, és a tűzoltók csak ekkor láttak hozzá valóban a munkához.

Ekkorra azonban már a második emelet is égett, így a szegény bennrekedtek a harmadik és negyedik emeletre menekültek. Ráadásul a láng már olyan messze kilövellt, hogy meggyújtotta a szemközti Sternberg-cég Klauzál utcai egyik kirakatát is, de a tűzoltóság csakhamar eloltotta ezt, és kiköltöztette az embereket a szomszédos házakból.

Katonai kordon a Párisi Áruház előtt (1903)

Az égő épületben lévők egy része a padlásra menekült, ahol volt egy vasajtó, amely a szomszédos házba vezetett. Itt menekülhettek volna, de az ajtó zárva volt és a kulcsát nem találták meg. Próbálták feltörni, de az ajtó nem engedett. Ekkorra azonban már szinte az egész ház lángokban állt.

Ezután következett csak az igazi katasztrófa. Szegény bennrekedtek már nem láttak más kiutat, mint az épületből való kiugrást. Csakhogy a harmadik és negyedik emeletről kiugrani egyet jelentett a halállal, főleg, hogy a tűzoltók nem hoztak ponyvát, amelyre leugorhatnának. Sokakat viszont már ez sem érdekelt, ezért egyszerűen a tűzhalálból menekülve kiugrottak az ablakon a lenti hatalmas nézőközönség szeme láttára.

Először egy fiatal házaspár jelent meg az ablakban, átölelték egymást a magasban és levetették magukat. Egy darabig összeölelkezve zuhantak lefelé, aztán egy erkélybe ütközve szétváltak, s a járdára zuhantak szörnyethalva. A tömeg erre tehetetlen kínjában brávózni és tapsolni kezdett. Sokan elájultak, a legtöbben pedig inkább elfordították az arcukat.

Erre már a tűzoltóság is észbe kapott, s mivel nem volt náluk ponyva, átszaladtak a közelben lévő Népszínházba (amely a mai Blaha Lujza téren állt), és onnan szereztek egy keskeny ponyvát. (Hogy egy színházban miért tartottak ilyet?) Ezt kifeszítették, ám a mentő-kísérletüket megnehezítette a tűz, amely szinte vízszintes irányban lángolt ki a boltból és mintegy láng-kordont vont a gyalogjárdáig.

Egy fiatalember ugrott a ponyvába először. Gyakorlott ugró lehetett, mert intett a tűzoltóknak, akik a ponyvát tartották, hogy húzódjanak közelebb egy kissé, aztán szabályosan leugrott. Ezután fürgén kipattant a ponyvából és sírva elfutott, majd teljesen nyoma veszett.

A Párisi Áruház égéséről egy korabeli rajz, amely a Vasárnapi Újságban jelent meg

A tömeg ezután azt kezdte kiabálni, hogy: Leugrani! Leugrani! Odafönt ezt meg is fogadták, csakhogy többen is egyszerre. Egy 16 éves lány, név szerint Márkus Margit jelent meg az ablakban édesanyjával, Márkusnéval. Ők is átölelték egymást és leugrottak, s mindketten halálra zúzódtak az utca kövezetén.

Majd egy másik lány is leugrott, de épp abban a pillanatban vált ki az egyik kirakat üvegtáblája; s ő abba zuhant bele és ott, a nézők szeme láttára vágódott össze. Egyre többen és többen ugrottak ki, csakhogy a tűzoltóknak csak azaz egy keskeny ponyvájuk volt, így szinte mindenki, aki az ugrás mellett döntött, meghalt.

Volt azonban egy öregasszony, aki nem merte magát rászánni az ugrásra, csak égő gyertyával a kezében szaladgált össze-vissza, ablaktól-ablakhoz. Végül a negyedik emelet sarok-ablakában megpihent, és később ott is találtak rá teljesen összeégve.

Emellett azonban azt is meg kell említeni, hogy volt néhány bátor hős, aki megpróbált segíteni az égő házban maradtakon. Például Bockelberg Ede rendőrfelügyelő egymaga fölrohant és a harmadik emelet egyik szobájából kimentett egy öregasszonyt, aki éppen az imakönyvében volt elmerülve.

Hau Gyula és Zsedényi Aladár, két fiatalember szintén fölhatoltak az égő épületbe, és egy szobában egy asszonyt találtak, akinek két gyermeke az ágy alá bújva kucorgott. Az anyát kimentették, de már a gyermekekért nem mehettek vissza, így ők benn égtek.

A leégett Párisi Áruház 1903. szeptember 25-én hajnali 6 órakor

Az épület még a hajnali órákban is égett, s teljesen lakhatatlanná vált. Az áldozatok pontos számát nem ismerjük, de annyi bizonyos, hogy több, mint 30-an haltak meg. Sőt, ami ennél sokkal megdöbbentőbb, hogy az áldozatok több, mint fele nem a tűz miatt halt meg, hanem mert kiugrott az ablakon. Néhány halottat és sebesültet név szerint is ismerünk.

A halottak névsora: Goldberger Henrikné (az áruház társtulajdonosának felesége), Márkus Lajosné, Márkus Margit, Mari (a Márkusék cselédje), Spira Sámuelné, Blankenberg Géza, Hartmann Vilmosné (áruházi alkalmazott), Reichmann Anna, Weinberger Janka (10 éves kislány, aki Golbergeréknél volt látogatóban a nővérével, amúgy a Garay utca 5. szám alatt laktak), Weinberger Margit (22 éves, a Janka nővére), Bér Ilona, Guttmann Józsefné.

A Párisi Áruház udvara, ahol a nagy árucsarnok volt egykor (1903. szeptember 2.) 

A sebesültek: Pajor Vilma, Korbényi Emma, Glück Sándor, Guttmann Józsefné, Pollitzer Bernát (könyvvezető volt az üzletben), Semperberg József v János (tűzoltóörsparancsnok), Spira Adél (Spira Sámuelné lánya, szabónő), Takács János (tűzoltó), Mátyás Gizella (23 éves, Goldbergerék cselédlánya).

Akik (isteni segítséggel) teljesen kimaradtak a katasztrófa szörnyűségeiből, és megmenekültek, azok a ház tulajdonosa, dr. Szénássy Sándor és dr. Popics ügyvéd, akik éppen ekkor a családjukkal együtt Siófokon nyaraltak.

A Párisi Áruház bérházának egyik negyedik emeleti szobája, ahonnan sokan levetették magukat. (1903. szeptember. 2.)

Az üzlet tulajdonosai Goldberger Sámuel és Henrik, valószínűleg éppen házon kívül voltak, mert őket nem sorolták fel a halottak között. Ráadásul tudjuk, hogy később, 1911-ben Goldberger Sámuel nyitja meg az új Párisi Nagyáruházat az Andrássy úton, így ő biztosan életben maradt.

A tüzet egyébként az egyik kirakati lámpa elektromos vezetéke okozta, amely ráadásul (teljesen szabálytalanul) körbe volt rakva mindenféle gyúlékony holmival. Az eset súlyosságát pedig az is nagyon jól mutatja, hogy a sebesülteket a Rókus kórházban maga Ferenc József személyesen látogatta meg, s tájékozódott az ügy részleteiről.

Ferenc József a királyi főhadsegédjével a Rókus-kórházból távozóban (1903) 

Sok hiányosság és mulasztás történt az ügyben, de az eset után szigorúbban és komolyabban vették a tűzvédelmi szabályokat, s azok betartatását. Ez azonban már sovány vigasz volt, hiszen már nem tudta meg nem történtté tenni ezt a szörnyű esetet, s az áldozatokat sem hozta vissza.

Forras : itt...