A mai bankok több évszázados fejlődés eredményeként alakultak ki. Már az ókorban működtek pénzváltók, akik érméket cseréltek. A középkori nagy vásárokon, kereskedőhelyeken, ahol a különböző eredetű pénzek megjelentek, szükség volt pénzváltókra is.
A pénzváltáson túl díj fejében megőrzésre is elfogadtak érméket, erről igazoló papírt adtak, amiben igazolták, hogy bármikor készek a betétként elhelyezett érméket visszafizetni. Ez a fizetési ígéret helyettesítette a készpénzt.
A fizetési ígéret használatának több előnye is volt:
• nem kellett a pénzérméket egyik helyről a másikra szállítani;
• biztonságos volt;
• bizonyította azt, hogy a partner fizetőképes;
• a tartozásokat éppen úgy lehetett rendezni, mint készpénzzel.
Alkalmazásával így egyre inkább elvált egymástól a pénzüzlet és az áruüzlet, külön foglalkozási ággá vált a pénzzel való foglalkozás.
Az itáliai városokban már a XII. században bankok nyíltak, ezek pénzzel kereskedtek, pénzt fogadtak el megőrzésre, amiért kamatot fizettek, és kamatra hiteleket adtak a kereskedőknek, kézműveseknek. A hitel forrása a bankban elhelyezett betét volt. A bank hasznát a magasabb hitelkamat és az alacsonyabb betéti kamat különbözete biztosította.
A bankok közvetítő szerepet játszanak a pénztulajdonosok között.
A magyar gazdaság sajátos fejlődése miatt hazánkban a bankrendszer a XVIII. század közepén jött létre. A hitelek hiányára, mint a gazdasági fejlődés egyik legfontosabb akadályára, először az 1825. évi országgyűlésen Széchenyi István hívta fel a figyelmet. Széchenyi elméleti felvetése után a gyakorlati kezdeményezés Fáy András érdeme, aki 1839-ben létrehozta a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesületet, aminek mintájára több takarékpénztár és földhitelintézet alakult. 1841-ben jött létre az első mai értelemben banknak nevezhető intézet, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank.
Az Osztrák-Magyar Monarchiában a pénzügyek intézése állami szinten közös volt, a pénzügyi intézményi rendszer nem fejlődhetett önállóan. A második világháború után az addig kétszintű bankrendszer az államosításokat követően egyszintűvé vált. Az egyszintűség nem jelent monobankrendszert, a jegybank mellett egy-egy ügyfélkörre vagy tevékenységi területre (pl. lakossági bankügyletek, külkereskedelem, beruházások) szakosított pénzintézetek is működtek a bankrendszerben.
Az 1987-ben megvalósított bankreform keretében fokozatosan alakult ki a kétszintű bankrendszer. Valójában az új jegybanktörvény születésétől számíthatjuk a magyarországi kétszintű bankrendszer kialakulását. A törvény 1990-ben mondta ki a Magyar Nemzeti Bank függetlenségét.
A kétszintű bankrendszerben a hitelintézetek között verseny van az ügyfelek megszerzéséért és megtartásáért, a piaci részesedés növeléséért.
Forras : itt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése