Sissi (Erzsebet kiralyne)
Erzsébet, Miksa bajor herceg (1808-1888) és Ludovika (1808-1892) bajor királyi hercegnő harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot 1837-ben, Münchenben. Gyermekkorát jórészt Possenhofenben, a Starnbergi tó partján töltötte. A család meglehetősen szabad életvitele nem terhelte kötelezettségekkel: úszással, lovaglással, hegymászással foglalkozott legszívesebben.
Ludovika nővére, Zsófia (1805-1872) bajor királyi hercegnő Ausztria császárának, I. Ferenc Józsefnek az édesanyja volt. Huszonhárom éves fia számára - az osztrák-német kapcsolatok megszilárdítása céljából - német hercegnőt keresett, így esett a választás (több sikertelen kísérlet után) a Wittelsbachokra, a hercegi család legidősebb lányára, Ilonára. A két fiatal első találkozására 1853 augusztusában, Ischlben került sor. A találkozóra Ludovika kisebbik lányát, Erzsébetet is magával vitte, aki éppen szerelmi bánat miatt búslakodott. A szép, szőke császár érdeklődését Ilona helyett a tizenhat éves, copfos, csendes, gátlásos kislány keltette fel. A kölcsönös szerelemből 1854 áprilisában megkötött házasság azonban kevés boldogságot hozott Erzsébetnek. A Hofburg falai között alig találkozott a napi politikával, az uralkodás gondjaival teljesen lekötött ifjú férjével. Erzsébet magányos volt, senkivel nem oszthatta meg bánatát, amit a szabad, boldog vidéki élet elvesztése s napirendjének a rideg udvari etiketthez való igazítása okozott. Személyisége kezdettől fogva ellentétben állt a ráosztott szereppel: a mellé rendelt idős, unalmas udvarhölgyek állandóan kritizálták öltözködését, műveltségét, tánctudását, viselkedését. Erzsébet legkíméletlenebb bírálója azonban anyósa, Zsófia főhercegné volt.
Az ifjú császárné gyermekkora óta érdeklődött az irodalom és a történelem iránt. Helyzetéből adódóan hamar kialakult benne a politikai életben való tájékozódás tehetsége. Egyetlen alkalom volt azonban, amikor a politikába komolyan be is avatkozott, s ezt éppen a magyarok érdekében tette. Az 1848/49-es magyar forradalmat és szabadságharcot leverő Ferenc József felesége - talán Zsófia ellenszenve miatt is - szimpatizált a magyarokkal. 1863-tól nagy kitartással tanulta a nyelvet és a történelmet, magyar udvarhölgyeket és felolvasónőt vett maga mellé. Rendszeres levelezésben állt a magyar liberálisokkal: Andrássy Gyulával és Deák Ferenccel. Szenvedélyesen képviselte ügyüket, úgy vélte, ez a monarchia megmaradásának egyetlen esélye: határozott, már-már zsaroló hangvételű levelek tucatjaiban szólította fel a császárt az osztrák-magyar kiegyezésre. A porosz-osztrák háborúban elszenvedett végzetes vereség után a magyar viszonyok rendezésében érdekelt császár engedett: 1867 februárjában létrejött a kiegyezés, s az új állam: az Osztrák-Magyar Monarchia. Június 8-án I. Ferenc Józsefet magyar királlyá, Erzsébetet magyar királynévá koronázták. Erzsébet teljesen magáénak érezte a magyarok függetlenedési törekvéseit. Olyannyira, hogy egy nem a nyilvánosságnak szánt költeményében elárulja: fiút kíván szülni Magyarországnak, akit magyarnak nevel, s aki majd uralkodóként elszakítja Ausztriától az országot. Ezen elhatározása jegyében született meg Budán 1868-ban legkisebb gyermeke, a magyar királykisasszonynak is nevezett Mária Valéria.
Erzsébet a továbbiakban is érdeklődött a politikai események iránt, de minél többet tudott, annál jobban taszították őt a történelmi igazságtalanságok. Ezért távol tartotta magát a politikától, s magánemberként a köztársaság eszméjének híve volt.
Sissi meggyilkolása
1898. szeptember 10-én Genfben merénylet áldozata lett Erzsébet, Ausztria császárnéja és Magyarország királynéja. Erzsébet tragikus halála egy különleges egyéniség hányatott, boldogtalan és gyakran félreértett életének végét jelentette. A merénylet általi halál jelentősen hozzájárult a Sisi-mítosz kialakulásához, amelyet a királyné szokatlan életmódjával már életében is táplált.
1898 szeptemberében Erzsébet többhetes kúrán tartózkodott a Montreux melletti Territetben. Udvarhölgyével, Sztáray Irmával szeptember 9-én este Genfbe utazott, az éjszakát is ott töltötte, másnap akart visszautazni Montreux-be. Mint mindig, most is álnéven, Hohenembs grófnéként vett ki szobát a Beau Rivage szállodában, egy másnapi genfi újságban azonban megjelent egy hír, hogy az osztrák császárné a szállodában szállt meg. Ezt a hírt egy fiatal olasz anarchista, Luigi Luccheni is olvasta, aki eredetileg azért jött Genfbe, hogy meggyilkolja az orléans-i herceget, aki viszont az utolsó pillanatban megváltoztatta útirányát, és mégsem utazott Genfbe. Ez azonban kevéssé zavarta Lucchenit, akinek saját bevallása szerint mindegy volt, melyik királyi családtagot öli meg. Szeptember 10-én délben akart Erzsébet hajóra szállni, hogy visszautazzon Montreux-be. Luccheni a kikötőhöz vezető úton várta lesben, a császárnéra vetette magát, és egy reszelővel vagy rövid tőrrel szíven szúrta. Erzsébet a földre rogyott, majd rémülten fel is állt, és abban a hiszemben, hogy csak ellökték, gyorsan a hajóra sietett, nehogy lekésse. Nem sokkal később összeesett, csak a fűzője megnyitásakor fedezték fel az apró szúrt sebet. A hajó azonnal visszafordult, a megsebesített királynét visszavitték a szállodába, ahol rövidesen meghalt. A futva menekülő Lucchenit a járókelők elfogták, és átadták a rendőrségnek. Büszke volt tettére.
A Wittelsbach-házból származó Miksa, bajor herceg lánya 1854. április 24-én ment hozzá Ferenc József osztrák császárhoz. A fiatal császárné szépségével és kedvességével hamarosan nagy népszerűségre tett szert. Reprezentációs kötelezettségei és a családot ért tragédiák — többek között fiának, Rudolfnak az öngyilkossága (illetve tisztázatlan körülmények közötti halála) — következtében depresszióban szenvedett, állapotán hosszabb európai utazásokkal próbált javítani. A 20. században Erzsébet királyné valóságos ikonná vált, a köztudatban szabadságvágyó, tragikus alakként él. Számos közterület, intézmény, valamint sok regény, film és színdarab állít emléket alakjának. A tiszteletére nevezték el Pesterzsébetet, nevét viseli Budapest legmagasabb pontján, a János-hegyen álló kilátó, Budapesten és Komáromban az Erzsébet-híd. Első magyarországi szobrát Stróbl Alajos készítette, a miskolci Népkertben állították fel 1899-ben....
Forras : innen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése