Jeanne Dubarry

Jeanne du Barry, leánykori nevén Marie-Jeanne Bécu-Vaubernier (Vaucouleurs, 1743. augusztus 19. – Párizs, 1793. december 8.), közrendű francia leány, hamis házassági okmányai alapján „Du Barry grófné”, XV. Lajos francia király szeretője.

A királyi udvarban

Dubarry gróf célja volt a királyi udvarba juttatni a fiatal leányt, ahol rajta keresztül szeretett volna nagyobb befolyást szerezni az idős XV. Lajos királynál. Tervének megvalósítása támogatójának, Madame de Béarn-nak segítségével sikerült is 1769. április 22-én, amikor hatalmas pompában megjelentek a versailles-i udvartartás előtt. Jeanne-nak sikerült meghódítania az elhunyt szeretőjét, Madame de Pompadourt sirató király szívét, aki a versailles-i kastélyban egy lakosztályt biztosított a hölgy számára.

Jeanne-t – alacsony származása miatt – az udvar igen nehezen fogadta el, annak ellenére, hogy a leány művelt volt, és igazán jó ízléssel volt megáldva.

XV. Lajos király halála után a királyi udvarban már nem nézték jó szemmel, ezért rövidesen visszavonult Louveciennes kastélyába, majd később az országot is elhagyta.

Madame Dubarry nem volt olyan okos, mint Pompadour. Róla minden ínyenc tudja, hogy a Dubarry szelet viseli a nevét. Mielőtt azonban ez a fogás eljutott az előkelő, sőt polgári körök asztaláig, a névadó igencsak züllött életet élt. Jeanne Bécunek hívták, és még Pompadournál is alacsonyabb sorból érkezett Versailles-ba, ugyanis anyja szakácsnőként dolgozott, az apa pedig minden bizonnyal egy ferences szerzetes volt.

Jeanne szemrevaló, szőke, kékszemű leány volt. Ahogyan az lenni szokott a szép, de szegény lányokkal, előkelő, és nem éppen önzetlen szándékú férfiak kezdték egyre feljebb tologatni a társadalmi ranglétrán – mint utóbb kiderült, vesztére. Előbb du Barry gróf felesége lett, majd a gróf „átpasszolta” a 21 éves grófnét az 54 éves XV. Lajosnak, aki odáig jutott szexéhségében, hogy már közönséges prostituáltakra is szemet vetett.

A gróf úgy akarta megnyerni maga számára a király kegyét, hogy szépen egyengette felesége útját a köztudottan nőcsábász király ágyába. Az alacsony születésű grófnét gyűlölték az udvarban. Marie-Antoinette, az osztrák császárlány nem volt hajlandó köszönni a kegyencnőnek. Ami kínos volt, hiszen az etikett szerint az alacsonyabb rangú személy nem szólalhatott meg a magasabb rangú jelenlétében, csak akkor, ha a magasabb rangú megszólalt. Marie-Antoinette azonban néma maradt Madame Dubarry jelenlétében, és ezzel porig alázta, úgyhogy az a királyhoz ment panaszra. Ez diplomáciai bonyodalmat okozott Versailles és Bécs között.

Szegény kis grófnőnek rosszabb sors jutott osztályrészül, mint az okosabb Pompadour márkinőnek. A forradalom idején kivégezték. Tulajdonképpen feleslegesen, hiszen már nem volt semmilyen hatalma. De a jakobinusok számára megtestesítette a monarchia romlottságát. Állítólag kevesen sírtak és könyörögtek a nyaktiló alatt. Egyikük ő volt

Szegény Jeanne! Ha megmaradt volna szegény lánynak, és egy polgár vagy munkás felesége lesz, akkor megússza. Sőt talán ő is ott lett volna azok között, akik a lefejezését ünnepelték...

Forras : innen...

Forras : innen...