Az első esernyő- pontosabban napernyő ötletét valószínűleg a fák koronája adhatta- nem is lehetett más, mint egy letört lombos ág, vagy éppen egy nagy banánlevél. Az első ismert ábrázolás honnan máshonnan, mint Kínából származik időszámításunk előtti XI. századból, de találtak Ninive-i, és Théba-i szobrokat is, amelyek esernyőt tartottak kezükben. De pontosítsunk csak! A XVIII. századig valójában napernyőkről beszélhetünk, az esernyő funkció csak ezek után alakult ki.
A napernyő, ahogy a neve is mondja a napsütés elleni védelmet szolgálja. A kultúrtörténetben kicsit jártasak tudhatják, hogy a huszadik századig nem számított divatosnak a napsütötte bőr. A tehetősebbek tartózkodtak a napsugaraktól, és hófehér bőrükkel is hírdették, hogy nekik bizony nem kell dolgozniuk, hiszen vagyonuk miatt erre nem szorulnak rá. Ebből pedig egyenesen következik, hogy a napernyő a kiváltságosok privilégiuma volt.
Az ókori Egyiptomban a fáraó osztotta kiváltság volt a napernyő birtoklása- valamint az ezzel járó naptól óvott bőr, míg Asszíriában csak a királynak állt jogában napernyőt hordani.Kínában, a Sziámi királyságban is státusz szimbólumnak számított a napernyő. Az uralkodók gyűjtötték őket, de mindőjüket megelőzte Burma uralkodója aki 24 darab napernyőt birtokolt, úgy is nevezték őt a feljegyzésekben, mint “Huszonnégy Napernyő Ura”.
Az ernyő többek közt az égiekkel, az Istenekkel való kapcsolatot is szimbolizálta. az mítológiai ábrázolásokban gyakran megjelenik az eső, de akár istenségeket is ábrázolnak esernyővel a kezükben.
A középkorban a Pápa jelképeként volt használatos, így az elterjedése az Európai kontinensen egy időre megrekedt. Majd a XV. században az egyházi hatalom gyengülésével a napernyők is kezdtek szélesebb körben használatossá válni, ekkor már tehetősebbek, és az egyház tagjai is használni kezdték különféle színvariációkban. Ez pedig egyenes út volt ahhoz, hogy előbb-utóbb divatcikk legyen belőle.
A XVIII. században a francia hölgyek kezdték népszerűsíteni a napernyőt, ami szintén egy történelmi ténynek volt köszönhető. Bonaparte Napóleon 1797-ben megszüntette a Velencei Köztársaságot, s ezzel együtt a napernyő használatát is ellesték a helyiektől, így ismerhették meg a francia hölgyek, akik divatot teremtettek
Angliába sokáig nem kapott zöld utat az esernyő, mivel a puritánok elveivel ellenkezett az eszköz használata, amely megakadályozta az égből jövő eső hullását. II. Károly portugál felesége Braganza Katalin terjesztette el a viseletet, amelyet hazájából hozott magával.
Az 1600-as évek végén, 1700-as évek elején kezdtek el feltűnni az esernyők, amelyek már az eső ellen védtek. Ezeket is kezdetben csak nők viselték, ha férfi kezében bukkant fel, akkor menthetetlenül kigúnyolták. A csúfolódással dacolva Jonas Hanway kezdte el rendszeresen hordani- de ez már a XVIII. század közepén volt- London egyik látványossága is lett.
A kocsisok sokáig ellenségesen álltak az esernyőkhöz, azt gondolták, hogy az üzletüket rontja majd az új eszköz. Annyira rettegtek attól, hogy az angol polgárok ezentúl nem lovaskocsival jának majd eső idején, hanem esernyővel, hogy még tüntetést is szerveztek az ernyők ellen.
A mai összecsukható esernyőhöz hasonló szabadalmát John Beale regisztráltatta 1786-ban. 1840-re pedig már 40 különféle esernyő szabadalom létezett. A széleskörben való elterjedést az ipari forradalom hozta meg, és természetesen nem máshol, mint Angliában gyártották a legtöbb esernyőt. ők forgalmazták Amerikába, és Európa országaiba is a legtöbb darabot. Sokáig divatcikként kezelték az esernyőt_ halcsontból készítették a merevítését, ébenfa nyelet használtak, ékkövekkel, csipkékkel díszítették. A tömeggyártás azonban megkövetelte az olcsóbb előállítást. Acél merevítést kezdtek használni Henry Holland szabadalma alapján , majd 1852-ben Samuel Fox tökéletesítette ezt. Azóta is az ő elképzelése alapján készülnek az esernyők.
A huszadik század az esernyőket divatcikk helyett már használati eszközként kezelte.
A húszas évek sportmániája következtében divat lett a napsütötte bőr. Ha eddig még valahogy túlélte az idők viharát a napernyő, ekkorra azonban befellegzett neki. Többé már nem volt rá szükség.
Az esernyő azonban egyre nagyobb népszerűségnek örvendett. A férfiak egyre szívesebben viselték az elegáns fekete esernyőt, hajlított nyéllel. Az igazi úriember egyik kellékeként is tekintettek erre a darabra.
A harmincas években feltalált, de az ötvenes években elterjedt a teleszkópos esernyő végleg kiszorította az esőkabátokat pelerineket. S ha már így történt, divatot is kreáltak az esernyő köré.
Forras : innen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése