Madame de Pompadour

Azt már tudjuk, hogy a királyok és sokszor a királynők is szeretőt vagy szeretőket tartottak, hogy kielégítsék igényeiket. Viszont most ideje a másik oldalt is tüzetesebben górcső alá venni. Az uralkodói szeretők élete nem volt csupán játék és szépség. Intrikák, anyagi és egészségügyi gondok egész sorával kellett megbirkózniuk és mindezek mellett még uralkodójuk érdeklődését is fenn kellett tartaniuk, hiszen egy pillanat alatt elveszíthettek mindent, amit elértek. De hogy is nézett ki ez a titkos kis világ? A választ a történelem legismertebb királyi ágyasa, Madame de Pompadour életén át keressük tovább.

1721. december 29-én született Párizsban, nagypolgári családba, Jeanne-Antoinette Poisson néven. Anyja Madeleine de La Motte grófnő volt. Miután nevelőapja elhagyta az országot egy botrányt követően 1725-ben, a gazdag bankár, Charles François Paul Le Normant de Tournehem fogadta örökbe és vált a hivatalos gyámjává, aki valószínűleg egyben a biológiai apja is volt. Anyjával, nővérével és fivérével, Abel-François Poisson de Vandières-rel (a későbbi Marquis de Marigny-vel) élt együtt. Jeanne-Antoinette intelligens, szép, művelt; megtanult táncolni és klavikordon játszani.

Édesanyja Párizs legszebb nőjének hírében állt és a fáma szerint ki is használta ezt a tulajdonságát az előbbre jutáshoz. Valószínűleg az ő előélete miatt döntött úgy Antoinette nevelőapja, hogy elszökik a megaláztatások elől 1725-ben. Ezután a kislányt Charles François Paul Le Normant de Tournehem gazdag bankár vette magához, aki  egyébként nagy valószínűséggel biológiai apja is volt. Származása ellenére luxuskörülmények között nőtt fel. Énekelni, táncolni tanult, művelődött és kapcsolatokat épített, hogy előbbre juthasson.

1741-ben házasodik össze gyámjának unokaöccsével, Charles-Guillaume Le Normant d’Etiolles-lal. Két gyermeket szül neki, egy fiút (1741), aki a születését követő évben meghalt és egy lányt, Alexandrine-Jeanne-t, aki mindössze 9 évet élt (1744. augusztus 10.).

A király szeretője

1745 februárjában meghívták a király fiának házassága alkalmából rendezett maszkabálba. Az udvaroncok jóváhagyásával kurtizánként mutatkozott a még előző szeretőjét, Marie-Anne de Mailly-Nesle-t, Châteauroux hercegnőjét gyászoló XV. Lajos előtt, akinek rögtön felkeltette érdeklődését. Márciusban már gyakori vendég volt a versailles-i kastélyban, mint a király hivatalos szeretője. Júliusban a király megajándékozta a Pompadour márkinője címmel és szeptember 14-én hivatalosan is bemutatták az udvarnál.

Befolyásos szerepet töltött be az udvarban, beleszólhatott az államügyekbe és a külügyekbe is. Bőkezűen pártfogolta a művészetet és tudományt. Neki tulajdonítják az 1755-ös francia–osztrák szövetség megkötését is. Nehezen őrizte meg helyét a király szívében, folyamatos intrikáknak volt kitéve (például Marie-Louise O’Murphy részéről); elhíresült az udvarban, hogy frigid, e vád azonban valószínűleg alaptalan volt. Egészsége folyamatosan romlott, már a csodatévő krémek és az ólmos púder sem segített.

XV. Lajos törvényes gyermekei, különösen egyetlen fia, Lajos Ferdinánd trónörökös folyton a grófnő ellen intrikált, mivel féltékenyen figyelte testvéreivel együtt, ahogy apjuk egyre jobban belehabarodik az asszonyba, ráadásul nő létére még az ország kormányzásába is beleszólást engedett neki az uralkodó. Állítólag a dauphin egyszer még fel is bérelt valakit az udvarnál, nevezetesen Madame de Pompadour unokanővérét, Elizabeth-et, hogy mérgezze meg az éppen akkor várandós grófnőt. (A gyermek édesapja a király volt.) A mérgezés következtében az asszony sajnos elvetélt, s amikor Lajos rájött, hogy fia volt a cselekmény felbujtója, dühösen megszidta a trónörököst, Elizabeth-et pedig börtönbe záratta.

A márkinő 1764-ben ágynak esett, és 2–3 héten át tartó súlyos betegeskedés után áprilisban meghalt. A király hamar kiheverte elvesztését, ebben új szeretője, Madame du Barry segített neki.

Forras : innen...