A melegtől régen is éppúgy szenvedett Budapest népe, mint ma. Ráadásul még klímaberendezések sem léteztek (legfeljebb az Országházban, amelynek termeit a szellőzőfolyosókba rakott jégtömbökkel hűtötték, létrehozva ezáltal hazánk első klimatizált középületét).
Az Esti Kurir például a következőképpen számol be az 1928. júliusi, 38 fokos (!) kánikuláról:
„Elviselhetetlenül tovább tombol a hőség Budapesten. Az éjszaka a pestiek nagy része úgyszólván le sem hunyta a szemét a rekkenő hőség miatt. A kávéházak teraszai a kora reggeli órákig zsúfolva voltak, és szokatlanul népesek voltak a ligeti sétányok és a fővárosi sétaterek padjai is. Ma reggel mindenki, aki csak tehette — s akit nem szólított az izzadó kőrengetegbe halaszthatatlan munka, — rohant ki a zöldbe, a strandokra, az uszodába. A fürdők ma is úgyszólván mindenütt zsúfolásig megteltek a délelőtti órákban és mind többen kerestek enyhülést a szabad Dunában.”
A lap szerint a kegyetlen forróságnak több halálos áldozata is volt. Az emberek pedig számos panaszt és javaslatot fogalmaztak meg elöljáróik felé, a helyzet könnyebb elviselésében reménykedve. Sokan csodálkozásukat fejezték amiatt, hogy a városi tanács nem engedélyezte a fürdők és uszodák éjszakai nyitvatartását, és amiatt is elégedetlenkedtek, hogy a locsolóautók (váltott személyzettel) miért nem öntözik a porba fulladt utcákat éjszaka is?
Vidám társaság a Weiser-csónakházban a harmincas években (Fortepan)
„míg az emberek elég jól állják a kánikulát, a növényzet rengeteget szenved a meleg miatt. A főváros kertészeti hivatala mindent elkövet, hogy a budapesti növényzetet megvédje a nap perzselő sugaraitól. Az óriási hőségben sok növény hőgutát kap”.
A cikk szerint a szilfák és az orgonák például teljesen ki is pusztulhatnak ilyenkor, a parkokat pedig a nagyobb baj megelőzésére éjjel is öntözik.
A BHÉV Ganz-gyártmányú nyári kocsija ennél szellősebb nem is lehetne (Fortepan)
A vállalat emellett kiadta az utasítást, hogy a melegben a villamosok ablakait állandóan nyitva kell tartani, hogy járjon a levegő. (Érdekes, hogy manapság épp fordított a helyzet, hiszen a klímás járművekben a nyitott ablak csak a hűtés hatásfokát rontja – feltéve persze, hogy egyáltalán működik a légkondi).
Bizonyos kereskedők persze remekül profitáltak a tikkasztó időből: a gyümölcsnek például jót tett a meleg, a jégfogyasztás pedig 25 százalékkal nőtt.
Napernyős hölgy a húszas évek elején az Alkotmány utcában, a Bajcsy-Zsilinszky út (Váci körút) felől nézve (Fortepan)
„a 37 fokos hőség új divatot teremtett Budapesten. Eddig a konzervatívok diadalmaskodtak és nem lehetett elérni azt, hogy — mint Amerikában — kabát nélkül járhassanak a férfiak az utcán. A nagy tömeg illendőségből tovább szenvedett, viselte a nyakkendőt és a kabátot. A kánikula azután győzött az illendőségi szabályok fölött és tegnap már ezrével járkáltak kabát nélkül az utcán. Mára már a nyakkendő is lekerült és jólöltözött divatos férfiak ingujjban, nyakkendő nélkül
jártak-keltek a főváros utcáin.
A könnyű viselet a hivatalokba, gyárakba, munkahelyekre is bevonult. Nemcsak a magánhivatalokban, hanem sok közhivatalban is nyári ingben, nyakkendő nélkül tartózkodnak a tisztviselők. Egyes foglalkozási ágakban pedig csupán kis úszónadrágot viselnek, így a rakodómunkások, építőmunkások”.
A problémák és a megoldások egyaránt ismerősek, de igaz, ami igaz, Budapest az elmúlt évtizedekben egyre felkészültebben várja a hőhullámokat, hiszen azok érkezése napjainkban már senkit sem lep meg. A járművek, a hivatalok, üzletek, vendéglátóhelyek többsége ráadásul már klímás, így a hőhullámok elől az is el tud bújni,akinek otthon erre nincs lehetősége. Egy biztos: ahogy a képek alapján is látszik, Budapestnek a kánikula éppolyan jól állt, mint bármilyen más idő.
Forras : itt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése