Alapvető szükségletek határozzák meg mindennapjainkat és tesznek emberré. Mai világunkban azonban e szükségletek vagy túl vannak táplálva, vagy éppen éheznek, így nagyon ritka az élethez elengedhetetlen harmónia az ember életében. A hermetika nyelvén szólva: test, lélek és szellem egyensúlya; magyarosabban: három a magyar igazság, plusz egy a ráadás.
A legalapvetőbb (ma, illetve számunkra legalábbis) szükségletünk a táplálkozás, helyesebben az anyagcsere, melybe természetesen a légzés és kiválasztás is beletartozik. Amilyen alapvető e tény, olyannyira kínos a gondolat, hogy legtöbben közülünk még itt sem találják meg a kellő egyensúlyt. Talán mondanom sem kell, hogy e szükséglet túltáplálása esetén jelentkezik a túlsúly, a vele járó magas vérnyomás, és még sorolhatnánk. Viszont a böjt, illetve az ide irányuló aszketizmus is súlyos következményekkel járhat, tekintsünk csak a túlsúly mellett igen népszerű anorexiára.
A második legfontosabb szükségletünk a lélekhez köthető. A szeretet. A szeretet alapvetően kapocs, mely összeköti a létezőket. Lelki tudatosságnak is nevezhető, mely érzékel, számon tart és számol nemcsak önmagával, hanem minden mással, amivel kapcsolatot tart. Egy egyensúlyi pont az emberi létben. Túltáplálása leginkább sűrűsödésnek nevezhető, ami olykor "szerelemben", családi szeretetben, elfogultságban nyilvánul meg. A szeretethiány is hasonló következményekkel jár, csupán iránya ellentétes. Míg túlterheltségnél az adok játssza a vezető szerepet, addig hiányánál a kapok kerül előtérbe. Talán nem kézenfekvő, de a világban jelenlévő gyűlölködés és rosszindulat jelentős része az egyensúlyából kibillent szeretetnek köszönhető.
A harmadik szükségletünk a figyelem, mely az elméhez köthető. A figyelem is - mint az anyagcsere és a szeretet - egyfajta kapcsolatként fogható fel, csupán a lét egy másik szintjén. Míg az anyagcsere kapcsolatot tart az anyag szintjén, a szeretet az érzelmek szintjén, a figyelem a gondolati formák szintjén teszi ugyanezt. Ahogy az előbbiek is, a figyelem is úgy nevezhető szükségletnek, hogy kiindulási alapként, egyfajta magként, vagy térként tekintünk rá, melyből/melyben a formák (ez esetben gondolati formák) kibontakozhatnak. Az elme fókusza szinte bármire rávetülhet, elemezhet, szétbonthat és összerakhat, azonban mindez már olyan élvezete a szellemnek, mint amilyen a jó ételek a testnek, és a szerelem a léleknek. Nem ok, hanem okozat. A figyelem fókusza is - a szerelemhez hasonlóan - besűrűsödhet, mely következményeként szakterületükön (legyen az a tudomány, vagy élet bármely területe) "hatalmas koponyák" születhetnek. A figyelem belemélyedhet a fizikába, matematikába, biológiába, a költészetbe és még sorolhatnánk. Ezt nevezzük túltápláltságnak, vagy mai szóhasználattal szakosodásnak, szakbarbárságnak. Ezek mellett figyelemhiányos tünetek az alultápláltság hozadékai, melyben a fókusz nem tud megragadni hosszabb időre egyetlen dolgot sem, egyszerűen ide-oda ugrál. E szükséglet harmonikus működésekor a figyelem egyszerűen létezik, készenlétben van, se nem ugrál, se nem tör egy-egy csúcs felé.
A negyedik szükséglet nem konkrétan az emberhez, hanem a létezéshez köthető. Ez a tulajdonság áthatja az előbbi hármat, és talán egyesek anélkül is kitaláljak, hogy előbb nevén nevezném. Tehát... A mozgás. A mozgás az, mely a mindenségben létező különálló fényképeket a végtelenségig tartó filmmé formálja. Olyan erő ez, melynek egyik pólusában az állandóan kiáradó tűz és fény helyezkedik el, a másik végén pedig az önmagában mozgásképtelen jég és sötétség. Ma azt mondhatnánk, hogy mozgáshiány uralkodik a világban mindhárom szükségletünk terén. Természetesen sportolóink, humanitáriusaink és tudósaink eleget "mozognak", azonban a már említett harmónia az ő esetükben is ide-oda billeg.
Forras : itt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése