A vallási hiedelem, fanatizmus, az a képzet, hogy a felhők fölött, vagy valamely magas hegyen élő Istenek irányítják sorsunkat és a természetet, arra késztette hosszú évezredeken keresztül a földi embereket, hogy minél magasabb, minél gazdagabb hajlékot, ajándékokat biztosítsanak isteneik számára.
Az ősi emberek közül is aki szeretett volna kapcsolatba lépni az istenekkel, azért rakott nagy tüzet, hogy füstje az égig szállva tudassa a felsőbb lényekkel e picinyke porszem kívánságát.
Az isteni hajlék megformálása ősidőktől fogva a templom, a magasba törő, felfelé keskenyebb, csúcsíves, egy vagy több tornyos építmény, illetve épület, ami legtöbb esetben nemcsak küllemével, méretével méltó az istenekhez, de belső kialakítása, díszítése is pazar. Arra itt most nem szeretnék kitérni, hogy már szintén ősidőktől fogva az egyes vallási csoportok vezetői hogyan használták ki az alájuk rendelt hívők ezreit, és hogyan hajtották, hajtják a maguk malmára azt a vizet, ami legtöbbször csak a prédikációjukban szerepel.
Aki ma elutazik Szíriába, Irakba, vagy éppen Iránba nem biztos, hogy tudatában van annak, hogy ezen a földön, ezen a földrészen már évezredekkel ezelőtt virágzó kultúrák, hatalmas birodalmak, óriási tudással megáldott népek éltek.
Ha azt mondom; Sumérok, nagyon kevesen fognak bólogatni hozzá, pedig mintegy jó 3000 évvel időszámításunk előtt ők uralták Mezopotámia nagy részét, ahol uralkodásuk alatt virágzott Úr városállam királysága, s ahol a legrégebbi ma ismert zikkuratot, ún. lépcsős templomot, illetve annak maradványait találták meg. Ez a templom régebben épült, mint az első ismert egyiptomi piramis! A feltárt leletek alapján a tudósok egyöntetűen állítják, hogy egy régebbi özönvíz és a sumérok előtt is élt már fejlett társadalom ezen a vidéken, de sajnos elfogadható bizonyíték még nincs rá. A suméroktól viszont ránk maradt az ősírás, az ékírás még 1500 jelből álló írott kifejezési formája, amit a további népcsoportok egyszerűsítettek, és ma már megfejtett írásmóddá fejlesztettek.
mondom Akkád állam, megint csak kevesen fognak bólogatni, pedig a mai Bagdad magasságában, több évezreddel időszámításunk előtt ők is hatalmas Birodalmat építettek ki. Asszíria nevére, és fővárosára a valaha gyönyörű Ninivére már többen kapnák föl a fejüket, ha másért nem, hát az iskolai tanulmányok halvány emléke miatt, a nép, amely elsősorban harcias katonáiról, területfoglalásáról volt híres. És persze ott van még Perszepolisz nevű fővárosával Perzsia, amely szintén harciasságáról híres óriási Birodalom volt.
De ha tovább folytatom a sort és azt mondom, hogy időszámításunk előtti 20-ik század környékén egyesítették a sumér, az akkád és az asszír államokat és létrejött Babilónia néven az óbabilóniai királyság, akkor már mindenki nagyjából képben van, hiszen Babilont, ha másról nem, a nyelvi zűrzavaráról híres toronyról mindenki ismer.
Pedig Babilon tornyának létezését sokan kétségbe vonják. Egyetlen ásatási eredmény sem cáfolt rá, hogy nemcsak mende-monda, nemcsak a képzelet szüleménye. Annál inkább valósak azok a mélyen a föld alól kiásott falmaradványok, szobrok, eszközök és egyéb tárgyak, amelyek e hatalmas birodalom védelmi rendszeréhez, óriási méretű zikkurat templomaihoz tartoztak, illetve a hatalmas királyok már-már megalomániás palotáinak méreteit mutatták.
babi03A XIX. Századtól kezdve a vezető európai nagyhatalmak képviselői ástak lelkesen a leletek után, amit azután szép lassan el is hordtak a területről. Leszámítva azt az óriási mennyiségű szobrot, agyagtáblát és egyéb pótolhatatlan emléktárgyat, amit a hibás szállítás miatt a folyóágyak, vagy a tenger nyelt el, még így is több tárgyi emlék van kiállítva a nyugati államok múzeumaiban, mint pl. Bagdadban.
De térjünk vissza az ókorba, a régi birodalmakhoz. Mit hagytak ránk a tudósaik, az építészeik, és mit hagytak az utókorra a birodalmak királyai?
Talán a legnagyobb eszmei érték a Gilgames eposz, az a hősköltemény, amely Gilgames király történetét meséli el, miközben olyan ismeretekkel is szolgál (sokkal-sokkal régebbi időből, mint a keresztény Biblia!), hogyan, s mint történt a vízözön, amely a bárkára mentettek kivételével, elpusztította a földön az élőlényeket. Mózes 1-ső könyve ugyanúgy fogalmazza meg az eseményt, csak a hely és a nevek mások. De nehogy azt higgyük, hogy a Gilgames eposz a legrégebbi hírmondó! A sumérok az asszír írások előtt mintegy 15 évszázaddal(!) már írtak egy özönvízről, amely többek között a Tigris és az Eufrátesz deltájában elpusztította az első sumér virágzó birodalmat.
Hatalmas eszmei értékkel bír a legismertebb óbabilóniai király Hammurapi törvénykönyve, amely agyagtáblák töredékein, de szinte majdnem teljes egészében fennmaradtak. Ezzel az időszámításunk előtt kb. 2000 környékén élt és uralkodott király maradandóbb emléket állított magának, mint bármely más uralkodótársa. A törvények megismeréséhez meg kellett fejteni az ékírást, ami az egyiptomi hieroglif írás megfejtéséhez hasonlóan, nem tűnt egyszerűnek a tudósok körében. Ami a lényeg, hogy nem is tudós találta meg az első 10 jel megoldását, hanem egy egyszerű tanár, aki csak fogadásból állt neki a rejtvényfejtésnek. Mert nem közülük való volt, sőt egy szegény német szabó fiaként született, így a tudósok nem is fogadták el a felfedezést valódinak. Jó 30 évvel később nyúltak csak vissza a tanár útmutatásához, amikor már több tudósnak is volt szárnypróbálgatása a jelek értelmezésében.
Babilonból az ásatásoknak köszönhetően sok épületmaradvány került a felszínre. Ezek óriási épületekre utaló maradványok, amelyek a várost többszörös körben körülvevő védelmi rendszernek a falmaradványai, illetve bástyatornyoknak, szentélyeknek, templomoknak, valamint a Marduk templomnak ( a város főistene) és a Marduk útnak a „halál útjának” is nevezett felvonulási út feltárt emlékei.
Viszont hiába épült a még ma is látható hatalmas Istar kapu, (Istar istennőnek épített grandiózus szentély), a város belső 8 kapuja közül a legbelső, amely az egyik leglenyűgözőbb épület volt Közel-Keleten, mégsem került be az ókori világ 7 csodája közé. Sem ez a dombor frízekkel, színes mázas, égetett téglaburkolattal díszített monumentális emlékmű, sem a város hatalmas zikkurat templomai, sem a 2 kocsi számára is kényelmesen tág felső utakkal ellátott védőbástyafal nem nyert a megmérettetésen.
Mind alul maradt Szemiramisz függőkertjével szemben. A kertről, mely küllemében és technikai megoldásaiban is egyedülálló, páratlan és állítólag gyönyörű volt, nem maradt fenn hiteles rajz, az ásatások során előkerült árkádos felső teraszaival, oszlopfőivel viszont már szinte elképzelhető. A hatalmas területen lévő többemeletes, teraszos kertet az ie.VI. században élt és uralkodott hatalmas király Nabukodonozor építette feleségének, aki vágyakozott a buja zöld szülői környezete után. Nabukodonozor uralkodása alatt érte el Babilon ismét azt a fénykorát, ahova egyszer már Hammurapi idejében feljutott.
A Babilóniaiak hatalmas tudással rendelkeztek. Tudományos ismereteiket matematika és a csillagászat terén Európa csak az újkorban tudta felülmúlni. Tudásuk, képességük erős hatást gyakorolt az elő-ázsiai népek kulturális fejlődésére.
De mint minden jónak véget ér egyszer, Babilon számára is eljött a sötét hanyatlás időszaka, majd a szinte teljes megsemmisülés. Nagy Sándor még talán újjáépíthette volna, elbűvölte a város pompája midőn győztesként bevonult a városba. Parancsot adott katonáinak, hogy kíméljék a várost, és a megmaradt épületeket, de a vezér, akit „Ázsia Királyá”-nak kiáltottak ki, nem kímélte magát, s bár erős volt, a kór mégis legyőzte. I.e. 323. nyarán elhunyt, így Babilon újjáépítése, és ismételt felvirágoztatása vele együtt a porba hullott.
Forras : innen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése