-
Mivel alacsony volt még a technológiai szint, ezért nem volt szükség szaktudásra. Éppen ezért a szükséges dolgokat minden család elő tudta állítani, vagyis nem volt szükség a közösségeken kívüli árucserére, ezért kereskedelemre sem.
-
Az árucsere megjelenése
-
Az Őskor és az Ókor határán kezdtek szakosodni az egyes közösségekben élő ügyesebb emberek az általuk előállított termékekre, majd el jutottak odáig, hogy ők mással nem is foglalkoztak. Ennek következtében hatékonyabb lett a termelés és sokkal jobb lett a minőség is. Vagyis, aki csak a földműveléssel foglalkozott, az termelte a terményeket, míg aki valamilyen kézműves terméket állított elő, pl. lábbelit készített, az csak azt csinálta.
-
Természetesen szükségessé vált a „szakmában” való fejlődés is, ami a folyamat további erősödését jelentette. Egy gazdasági munka-megosztás jött létre, ami azt eredményezte, hogy a megtermelt és feleslegessé vált termékeket cserélni kellett. Ez volt az árucsere kereskedelem. Vagyis a kézműves termékeket élelmiszerre cserélték és fordítva. De természetesen működött az árucsere minden irányban. Cseréltek élelmiszert élelmiszerért is és cseréltek kézműves terméket kézműves termékért. Hiszen aki lábbelit készített és szüksége volt ruházati termékre, akkor azt a cserepartnert kellett neki meg keresni, akinél el tudta cserélni a lábbelit egy ruhadarabra.
-
E fejlődés bizonyos előnyökkel, de bizonyos hátrányokkal is járt, mert rendszeresen olyan csere partnert nehéz volt találni, akinek arra volt szüksége, amit a másik kínált. Volt még egy nagy probléma, hogy a cserére kínált áruk értékét nehéz volt meg határozni.
-
Az árupénz kialakulása
-
E hátrányok kiküszöbölésére találni kellett a csere lebonyolítását könnyítő eszközöket. Ilyenek voltak a mindenki által elfogadott közbülső eszközök, amelyek úgyszintén valamilyen áruk voltak, de olyan széles körben, mindenki által használt áruk, amelyek állandó értéket képviseltek, valamint könnyen szállíthatók voltak.
-
Lassan kialakult a cserekereskedelem, majd a kereskedelem, amihez a kereskedői társadalom kialakít néhány áruféleséget, amit kereskedelmi szabványként használnak.
-
Ez jelentette az első lépést a fizetőeszköz használatához, gyakorlatilag pénzként funkcionált, így sokkal egyszerűbb lett a kereskedelem gyakorlata. Ezt nevezzük árupénznek. Ez érdekes módon napjainkban is működik. Honvédség, börtön, ahol a cigaretta képviseli az árupénz eszközét. A kezdeti időben pedig: a só, állatok, elefánt csont, kagyló, különféle kövek, később a fűszerek, majd az egységes öntőformával öntött réz és bronz öntvények szolgáltak árupénz ként.
-
A legjobb tulajdonságokkal a nemes fémek bírtak: arany, ezüst, bronz. Amikor a nemes fémek általánosan elfogadottak lettek, mint fizető eszköz, egyforma kivitelű darabokat gyártottak belőlük, (általában kerek formájúra) és kialakul a pénz, mint fizető eszköz.
-
A pénz elterjedése
-
A pénz megjelenése azért jelentős lépés, mert ezt csakis fizetésre lehetett használni, azonkívül jól felismerhető, és kis terjedelme miatt könnyű volt szállítani és értékét jól megtartotta.
A világ első pénzei Krőzus lüdiai király idejéből származnak i. e. 560 körül, aminek értékét a mesés gazdagságú király személyesen garantált, ami természetesen egyben állami garancia is volt. E tulajdonságok miatt kiszorított minden árupénzként használt terméket a fizetés eszközei közül.
-
Hamar átvették a görögök, majd a rómaiak is a pénz e formáját és nem sok időn belül Európa is ezt használta fizető eszköznek.
-
Az infláció megjelenése
-
Az infláció a pénz értékének a romlása. A világon az első infláció Nero császár nevéhez fűződik, aki be gyűjtötte az összes forgalomban levő érmét, beolvasztatta és kisebb méretű, ezáltal sokkal több érmét veretett ugyanabból az anyagból. A többlet ezüstből vert pénzzel fedezte az adósságokat.
-
A bankjegyek megjelenése
-
Több mint 2000 éven keresztül az érmék jelentették az egyetlen fizető eszközt. Napjainkban már elvesztette jelentőségét, csupán váltópénzként, kisebb értékek vásárlásához használják.
A nemesfémek végessége miatt a kereskedők pénz helyett váltókat adtak, amit később, amikor pénzhez jutottak kiváltották. Később e szerepet a bankok vették át, ők bocsájtottak ki váltókat, amit bankjegyeknek nevezünk ma is. Később e szerepet az állam vette át és ma is így van, de Amerikában a közelmúltban jelentek meg magán pénz kibocsájtók, akik garantálják az általuk kiadott pénz értékét.
Állítólag!...
Forras : innen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése