A 20. század eleji Németországban jelentek meg az első figyelemfelkeltő cikkek és tanulmányok a dohányzás káros hatásairól, majd a nácizmus idején – az 1919-ben leszokott Hitler személyes cigarettaundora miatt – kifejezetten sikeresen szorították vissza a dohányzást. Sőt, a második világháborús vereség után szinte vissza kellett szoktatni a németeket a cigarettára. Az angol és amerikai tudósok az 50-es évektől publikáltak a dohányzás káros hatásáról, Magyarországon a hatvanas években kezdődött a küzdelem, méghozzá a csúcson: az idült tüdő-, illetve légúti betegségek ellátására szakosodott Kékestetői Állami Gyógyintézet orvosai a hatvanas évek első felében elérték, hogy csak nemdohányzó betegeket fogadhassanak, a korabeli dolgozók pedig – akárcsak mai társaik – nem dohányozhattak az intézmény területén. A rendeletet később finomítani kellett. Hogy miért, arra a Fortepan dohányos válogatása ad választ. A huszadik század Magyarországán szinte mindenki, minden elképzelhető helyen csak dohányzott vagy elszenvedte mások dohányzását.
1912. Ennek a kerékpározó férfinak fogalma sincs arról, hogy az általános erőnlétünket rontó dohányzás mennyire káros hatással van az edzésre. Nem elég, hogy az igazán hosszú edzést kizárja a dohányzás, a minőségében is kompromisszumot kell kötnünk. A dohányzó sportolók, így ez a kerékpáros is, kétszer annyi nyálkát termel, pulzusa szapora, vérnyomása emelkedik. Nem csoda, hogy a többi, nemdohányzó kerékpáros már messze maga mögött hagyta hendikepes társát.
1916. Az első világháború kellős közepén voltunk, csak még nem tudtunk róla. Azt már tudtuk, hogy katonáink nem térnek haza egy pár hónapos, kutya Szerbia elleni villámháború után, és azt is tudtuk, hogy messze még a vége. A dohányzás ártalmaival viszont egyáltalán nem voltunk tisztában. Minden bizonnyal ezek a férfi ruhába bújt nők se tudtak arról, hogy a dohányzó nők körében megváltozik a női és férfi hormonok aránya, a zsír a csípő és a mellkas helyett a hasnál rakódik le.
1921. A háborúnak vége, nem történt semmi különös, csak elvesztettük, mint Hunyadi Mátyás óta az összeset. A képen látható kiszuperált katona valószínűleg nem olvasta a Tabakgegner című periodikát, Közép-Európa első dohányzásellenes lapját, különben nem feszítene büszkén serdülő fia mellett, mert tudná: nem csak az alkohol, a cigarettázás is káros az egészségre. Különösen egy ilyen gyerekemberére, aki még a felnőtteknél is nagyobb veszélynek van kitéve. A szív- és tüdőbetegségek kockázata, a hiperaktivitás vagy a pszichiátriai problémák hagyján, kimutatták, hogy a dohányzó gyermek iskolai eredményei is nemdohányzó társai alatt marad.
1925. Ez az ember azt hiszi, hogy mindenkinél okosabb. Azon kevesek, akik károsnak gondolták a dohányzást, a cigarettából indultak ki, a pipával szemben még ők is megengedőek voltak. Mert nem ismerték a statisztikákat, ahogy ez a hosszú pipájával arcoskodó ember sem, akinél nagy valószínűséggel alakul ki krónikus obstruktív légúti betegség, fogait könnyebben elveszti, lehelete büdös, mint egy tevéé, és bizony az is lehet, hogy az 1930-as évek elejére már fölállni se fog neki.
1929. A lestrapált apuka passzív dohányzásnak teszi ki két gyermekét és a felesége őnagyságát. A férfi borús tekintete annak szól, hogy Magyarország eladósodási folyamata már három éve tart, az államháztartás deficites, rövid lejáratú hiteleket felvenni képtelenség. Itt még nem tudja, hogy néhány hónap múlva jön a fekete csütörtök, és kezdetét veszi a részvénypiaci recesszió. Az élet apró örömének tűnik ezek után, hogy ő még vígan dohányozhatott Chryslerében a két gyermeke jelenlétében is, a 2010-es években ugyanis ezt egy sor országban tiltják Ausztráliától Dél-Afrikáig, Bahreintől Ciprusig.
1941. Nagy szerencséje ennek a fiatal nőnek, hogy Magyarországon, nem pedig a náci Németországban él, ahol a dohányos nőket feleség- és anyaszerepre alkalmatlannak tartották. Mi szövetségesei voltunk a németeknek, és kvázi hullarablóként vonultunk be ennek az évnek a tavaszán a Délvidékre, bár hősünket ez most nem különösebben izgatja. Mi tagadás, nem nyújt szép látványt a szájából kilógó cigarettával, és csak remélni lehet, hogy nem alszik el, és nem gyújtja magára a stéget.
1957. Puskás Öcsi-frizurával pózol egy évvel a forradalom után ez a taknyos gyerek, aki ma, ha bele nem halt azóta a dohányzás ártalmaiba, jó 70 éves lehet. Nem okozott gondot cigarettát vásárolni, hiszen akkoriban még nem voltak nemzeti dohányboltok, ahová a 18 éven aluliak be nem tehetik a lábukat, és a trafikokban sem kértek személyi igazolványt dohányáru vásárlásához.
1960. Bánki Zsuzsa színművésznő nagy ívben tesz arra, hogy brit tudósok a British Medical Journalben alig néhány évvel korábban publikálták: szoros összefüggés van a dohányzás és a tüdőrák között, és ezt alátámasztották egy negyvenezer brit orvos által húsz éven át tartó kutatással is. Egy átlagos magyartól eltérően nyugati lapokat olvasó Bánki Zsuzsa ekkor 39 éves volt, ebben az évben forgatták vele a Vihar a Sycomore utcában című tévéfilmet. Az 1987-től futó Szomszédokban ő volt Szöllősiné Zsuzsa, a tanárnő Jutka zugivó édesanyja. 1998-ban, 76 évesen halt meg.
1962. Megjelent a lágymányosi dohánygyár vadonatúj terméke, a 4 forint 40 filléres áron bevezetett Fecske. (21,6 mg kátrány, 0,86 mg nikotin.) A dohányzás elleni harc a világ nyugati felén épphogy megindult, már az USA-ban is robbant a bomba: a dohányzás tüdőrákot okoz. Nálunk még csak szűk körben susmorgott erről néhány orvos, akiket zavart kollégáik füstölése. És volt olyan, aki – amint a képen látható – celluxszal ragasztotta kartonra cigarettagyűjteményét. Az avatott szem különbséget tud tenni a szál Kossuth, Terv, Munkás, Fecske, Tihany, Tulipán, Daru, Fecske, Luna, Toto között.
1964. Budapest, Gizella út 33. Az épület ma is megvan, és nincs sokkal jobb állapotban, de a golyónyomokat már eltüntették. Az ablakon kihajoló pár hölgy tagja talán az abban az évben megjelent Velencét szívta, az első king size (84 mm) méretű magyar cigarettát. Igazi női cigaretta volt, mivel filtere rúzsvörös volt. Mondjuk, nem volt olcsó, nyolc forintba került.
1967. A szeme se áll jól ennek a lókupecnek a szekszárdi állat- és kirakodóvásáron. Olcsó poén lenne azt írni, hogy ekkor még nem estek a ló túlsó oldalára a dohányzást visszaszorító intézkedésekben, bár tény: a ló erősen ódzkodik vagy a lókupectől, vagy a dohányfüsttől.
1970. A képről ordít, hogy ez a hálóköntösben szeszes italt fogyasztó és dohányzó jampec bizonyára nincs tisztában azzal, hogy dohányzás és vélelmezett dohányzás miatt keletkezett a hazai tűzesetek 15-20 százaléka. A tendencia csak a 90-es évek végére csökkent 15 százalék alá, mivel egyre cikibb lett a négy fal között dohányozni. Mára ez az arány az öt százalékot sem éri el. Dohányzás miatti tűzesetben még 2006-ban is 118 ember vesztette életét.
1978. A kádári pangás kellős közepén járunk, és nagyon nem lennénk meglepve, ha a fiatalok nem is magyar, hanem dollárboltban vásárolt importcigarettát szívnának unalmukban. A nyugati rokonokkal rendelkező szerencsések a Konsumexben költhették el dugidollárjukat, dugimárkájukat. A párról ordít, hogy nem olvasták a Szabó Zoltán egészségügyi miniszter regnálása idején kiadott, a dohányosokat megszólító tájékoztató brosúrát, magyar földön az első ilyen jellegű munkát.
1982. Két, egymással közelebbről meg nem határozott viszonyban álló magyar férfi. Az álló alak köp arra az erőfeszítésre, ami a magyar orvostársadalom minisztériumi felsővezetését ekkor jellemezte: túl voltunk egy, a kórházak területén való dohányzás visszaszorítását célzó miniszterelnök-helyettesi rendeleten, helyi szinten azonban látványosan szaboltáltak és dohányoztak.
1988. A rendszerváltás küszöbén sorra alakultak a különféle szervezetek, köztük az Országos Dohányfüstmentes Egyesület is. Ha a képet jobban megnézzük, akkor rögtön észrevesszük, hogy a képen látható férfiak minden bizonnyal nem e szervezet nevében léptek fel, és néztek a kamerába. A nyolcvanas évek végén a magyar férfilakosság több mint ötven százaléka dohányzott, itt csak ketten, Philip Tibor és Pálinkás Róbert kezében láthatunk cigarettát. A Beszélő köréhez tartozó hét férfi éhségsztrájkol éppen, azt szeretnék, ha alanyi jogon, nem politikai megfontolások alapján járna útlevél. Az esemény arról nevezetes, hogy a korabeli mainstream sajtóban ekkor jelenhettek meg először ellenzékiek nem rendőrségi hírként. A képen látható nemdohányzók is megérdemlik, hogy kiírjuk a nevüket: Kőszeg Ferenc, Pákh Tibor, Kelemen Ferenc, Bokros Péter, dr. Erdei Gyula.
Forras : innen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése