2016. június 4., szombat

Palacsinta - A Márai-Gundel palacsinta története



GUNDEL PALACSINTA

A palacsinta szó először az 1577 körül íródott, „Kolozsvári glosszák” néven ismert kéziratos nyelvemlékben fordul elő, ami már csak azért sem véletlen, mert a magyar nyelv palacsinta szava a latin placenta (lepény) szóból, a román nyelv (plăcintă) közvetítésével eredeztethető jövevényszó. A palacsinta készítésének első leírása szintén erdélyi, és az „Erdélyi fejedelmi udvar főszakácsa” nevéhez kötődő, 16. század végén írt kéziratos szakácskönyvben (Szakáts-Tudomány) olvasható. A felső és középrétegek számára a palacsinta már
ebben a korban is a ma elterjedt, híg tésztából mindkét oldalán sütött, vékony tésztát jelentette. A paraszti konyhában azonban a palacsinta ekkor még a csorgatott búza, árpa, kukorica, hajdina tésztából készülő vastag lepényt jelentette, mint amilyen napjaink amerikai palacsintája is. A polgári konyha vékony, úrias palacsintája csak a 20. század fordulóján honosodott meg széles körben. A kezdetben töltelék nélküli, zsíros tésztát a 18. század végén kezdődő divat szerint már rendszeresen meg is töltötték mindenfélével. Így, gyümölcsökkel, mákkal és dióval is, mint a Gundel-palacsintát, melyet – mint hírlik – néhány esztendeig Márai-palacsintának neveztek a Gundel étteremben.

A Márai-Gundel palacsinta

Márai Sándor, eredeti, szász nevén Grosschmid Sándor, Kassán született író, költő újságíró. Húsz éves, amikor az ugyancsak húsz esztendős Matzner Ilonával (Lola), egy jómódú kassai zsidó kereskedő, Matzner Sámuel lányával találkozik. Az ifjú Márai a Tanácsköztársaság után, a megtorlás elől menekül, míg Lola egy szerelem után, szülei nyomására került Berlinbe. „Ültünk a Kurfürstendammon a teaszalonban, félórája beszélgettünk már, aztán hallgattunk és néztük a táncolókat” – írta Márai, s hogy mennyire nagy találkozás volt ez, azt már ott, a teaszalonban, az első randevún is érezte:

„Úgyszólván nem is beszéltünk még személyes dolgainkról, s már kissé gondterhelten ültem mellette, bámultam a táncot, s arra gondoltam, miből élünk majd meg.”


Café Splendid

1923 április 17-én Lola, és az egyetemi hallgató Márai, Budapesten kötnek polgári házasságot.

“Az első ismerős, akivel a házasságkötés után, amikor kiléptünk az anyakönyvi hivatal épületéből, találkoztunk, Karinthy Frigyes volt.” (Márai)

1940 októberében mutatták be a „Rendelés előtt” című novellájából készült Kaland című színdarabot. A darabot – minden várakozást felülmúlva – a Nemzeti Kamaraszínházban háromszázötvenegy alkalommal játszották és akadémiai díjjal is jutalmazták. A darab premierjét követő bankettet a Gundel étteremben tartották. Lola, családjuk egyik desszertjét, dióval, mazsolával, cukrozott narancshéjjal töltött csokoládés palacsintát is készíttetett a bankettre. Gundel Károlynak, szól a történet, annyira ízlett a desszert, hogy Márai-palacsinta néven az étterem étlapjára is felvette. Máraiék emigrációja után, a Márai palacsintából Gundel palacsinta lett.

Márai Sándor

A Márai-Gundel palacsinta az elmúlt hetven évben igen sokat változott. A negyvenes, ötvenes években a már megtöltött palacsintákat a tálalás előtt még forró vajjal, serpenyőben (sütőben) is sütötték, majd a vaníliával ízesített csokoládémártást csak az utolsó pillanatban öntötték a forró palacsintára.

Az eredeti, Márai-Gundel palacsinta, ellentétben a ma hitelesnek gondolt változattal, még nem lángolt és igen határozott rum íze volt.

Alig két évtized múltán, az ötvenes évek második felében, a Gundel palacsintát jellemző dió, rum, vanília, csokoládé és tejszínhab, egy másik nevezetes desszertben, a ma már sokféleképpen készített, ám ugyancsak a Gundel étteremben született somlói galuskában is felbukkan.

Gundel Étterem a múltban

Forras : innen...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése