A Margit-sziget története

A Margitszigetet, a Főváros legnagyobb közkertjét, gyakran nevezik a „Duna gyöngyének”, kiváló természeti adottságai, szép épületei, történeti emlékei; különleges kikapcsolódást, szórakozást, sportolást biztosító létesítményei miatt.

Korábban a Duna hordalék lerakó tevékenysége során több zátony­sziget jött létre. Mai formáját a XIX. század derekán, a Duna pesti olda­lának szabályozásával érte el. Ekkor alakult ki egységes formája és mérete. Jelenleg 96,5 ha nagyságú, 2,5 km hosszú, legszélesebb részén 500 m.

A vadban gazdag, valamint természetes védelmet biztosító sziget feltehetően már a rómaiak idejében is jelentős szereppel bírt. A XIII. században Imre királynak már háza volt itt, és Nyulak szigetenek nevezték ekkor.

 Majd Johannita vár, és különféle szerzetesrendek (premontrei, ferences-rendek) kolostorai, érseki vár épült ide. A XIV. században IV. Béla király lánya, Árpádházi Szent Margit tette a szigetet méltán híressé. Itt, a domonkos rendi apácák kolostorában élt a világi hívságoktól elvonult királylány, akiről később nevét is kapta a sziget. (Közben hívták Nagyboldogasszony, Úr és Lányok szigetének is.) A ko­lostorhoz kert is tartozott, amely történeti források alapján 1251-ben már vízvezetékkel rendelkezett. Gárdonyi Géza az „Isten rabjai” c. regényében dolgozta fel Margit történetét. A török uralom idején kihalt a sziget, majd 1686 után a klarisszák költöztek ide, de II. József beszüntette a rendeket, így nekik is menekülniük kellett.

A sziget újkori története akkor indult újra, amikor Sándor, királyi her­ceget nádorrá választották, majd 1796-ban József főherceg tulajdonába került. A nyaraló kastély körül az új kertépítészeti divatnak megfelelően tájképi „angol” kertet alakítottak ki. Az első terv-vázlatokat Jámbor Vilmos, az alcsúti főkertész készítette 1867-ben, aki korának egyik legismertebb szakembere volt. A sziget végleges kialakításában Tost József vett részt, újabb és újabb kertrészletek építésével. Ezután Nádor vagy Palatinus szigetnek hívták. A XVIII. század második felében mind a budai, mind a pesti polgárok közkedvelt pihenő kertje lett, ahova hajóval lehetett átkirándulni.

1866-ban a Zsigmondy Vilmos által feltárt gyogyhatasu viz nagy fordulatot hozott a sziget életében. A termál kút közelében, Ybl Miklós tervei alapján 1868-1870 között felépült a Margit- furdo (amelyet háborús rongálódásai miatt 1958-ban lebontottak), majd 1873-ban a Grand Hotel. Ezzel elindult a sziget felívelő új korszaka. 1884-ben a hajdani Festő szigeten megépült a Nep­tun Evezősegylet csónakháza, tovább színesítve a sziget nyújtotta lehetőségeket.

Közben a kert is új részletekkel gazdagodott, rosarium-ot építettek, japánkertet alakítottak ki. A Margit-szigeten 1810-ben volt a legnagyobb mértékű fatelepítés, amikor a híres platánok megjelentek. Az 1838-as árvíz sajnos nagy pusztítást végzett, amely után nagyobb ültetésekre volt megint szükség.

1900-ban átadták a Margit-hidat. 1908-ban közkertté nyilvánították az amúgy is rendkívül népszerű parkot és ugyanebben az évben a Fő­városi Közmunkák Tanácsának tulajdona lett. A funkciók tovább bővül­tek, főleg a sport- és pihenési lehetőségek. 1911-ben újból nagy környezetrendezési, kertépítészeti munkálatokat hajtottak végre, létrehoz­va a Vadaskertet, Művész sétányt. 1913-ban a Szent Margitsziget Gyógy­fürdő Rt. 60 évre bérbe vette a szigetet. 1921-ben megnyílt a Platinusz strandfurdo. Az elkövetkező tíz évben óriási átalakítási munkákat végeztek. Befejezték a sziget feltöltését, vízvezetéket, csatornahálózatot építettek, további, közel 50 kh-at parkosítottak, 6 km hosszban sétautat építettek,1927-ben a lóvasút helyét átvette a buszközlekedés. 1928-ban lovaspóló pálya épült, 1931-ben elkészült a Hajós Alfréd által tervezettNemzeti Sportuszoda.  Sorra jelentek meg a különféle egyletek csónakházai, pezsgő sportélet folyt a szigeten. A szórakozási lehetőségeket gazdagították a neves éttermek, bárok, ahova főleg a korszak „aranyifjai” jártak mulatni. (Spolarich, New York, Póló bár, Parisien grill, Casino) 1936-ban megépült a marosvásárhelyi Zenélő kút másolata, majd 1938-ban a Szabadteri Szinpad.

A II. világháború után a sziget népszerűsége, mint kedvelt pihenőhely, tovább folytatódott, természetesen a közönség összetétele sokat változott.

1950-ben átadták az Arpad -hidat, amely új lehetőségeket tárt fel a sziget megközelítésében. Később is nagy figyelmet fordítottak a közpark fenntartására, csak sajnos egyre több intézmény vett el szabad zöldfelületeket a parkból, és folyamatosan nőtt a terület leterheltsége. A szigeten sok különleges faegyed látható, közülük nem egy több mint 150-160 éves, sőt a platánok még öregebbek. Jegenyenyár, 100 évnél is idősebb tövis nélküli lepényfa, fekete diók, japánakácok, kőris-, juhar,- csörgőfák, óriási kocsányos tölgy, vadgesztenyék, vérbükk hívja fel magára a figyelmet.

A Margitszigetről rendkívül sok történeti forrás maradt fenn, ásatások, tanulmányok, újságcikkek, archív térképek, tervlapok és képeslapok sora ad ízelítőt a kert hajdani életéről és kialakításáról. Egy biztos, mindig az érdeklődés központjában volt Budapest ékessége.

Forras : itt...

A Margitsziget látványosságai

Domonkos rendi kolostor romok
Szent Margit sírja
Premontreiek Szent Mihály temploma
Művészsétány a magyar művészet nagyjainak mellszobraival
Víztorony
Kilátó Galéria a Víztoronyban
Japánkert
Margitsziget Vadaskert
Zenélő kút
Hajós Alfréd Sportuszoda
Palatinus Strandfürdő - a Pala
Thermal Hotel Margitsziget

Grand Hotel Margitsziget

Margitsziget-régi képek

Margitsziget-napjainkban