Sokan állítják magukról, hogy soha nem álmodnak. Valójában ők is álmodnak, mint mindenki, nem is keveset: az éjszakából agyunk 1,5-2 órán keresztül állítja elő az álomképeket, amelyek túlnyomó többsége nem tudatosul, azaz felébredve nem emlékszünk rájuk. Nem is emberi tulajdonságról van szó, hiszen az állatok is álmodnak. Akinek van kutyája, láthatta, hogy az állat lába alvás közben meg-megrándul, sokszor olyan erősen, hogy az eb szinte fekve fut, sőt egy-egy rossz álomból ugyanúgy nyüszítve ébredhet, mint ahogy az ember kiabálva ül fel rémálmából.
Hogy milyen funkciója van az álomnak? A szakemberek véleménye ebben megoszlik. A legnépszerűbb nézet szerint, melyet először Freud vetett papírra, az álom során tudatalattink dolgozza fel napközben szerzett élményeinket. Akármi is az oka, az egészen biztos, hogy az agyunk számára rendkívül fontos tevékenységről van szó. Egy közelmúltbeli kutatásban az önkéntes alanyokat felébresztették, mielőtt az álomszakaszba (REM-fázisba) értek volna. Hagyták nyolc órát aludni, de álmodni nem engedték őket. Az alanyok már három nap után kellemetlen tüneteket produkáltak: pszichés zavarok, dekoncentráltság, hallucináció lépett fel náluk. Az álomszakasz megélése tehát létfontosságú az egészséges agyműködés számára.
Színek és formák
Álmai mindenkinek vannak, hiszen agyunk számára szó szerint létkérdés, hogy éjszakáról éjszakára előállítsa ezeket a képeket, érzéseket. Nehéz elképzelni, de kutatások szerint azok is álmodnak, akik velük született vaksággal élnek. Bár ők nem azt a világot ismerik, mint a látó emberek, más képzeteik vannak a színekről és a nem tapintható formákról (például tájakról), ennek ellenére álomképekről ők is beszámolnak. Ezekben az álmokban nagyobb szerepet kapnak a hangok, illatok és tapintható formák, de lényegében teljes értékű álmokról van szó.
A látássérültek 12 százaléka fekete-fehérben álmodik, a színvakok álmai kizárólag ilyenek. Nem véletlenül, hiszen az álmaink valójában a tapasztalataink lenyomatai.
Örökre elveszett álomképek
Mindannyian tapasztaltuk már, mennyire illékonyak az álmaink. Az ébredésünk után 5 percen belül már elfelejtjük álmainknak legalább a felét, tíz percen belül pedig már 90 százalékát. Más a helyzet, ha álmunkból ébredünk, ilyenkor úgy érezzük, hogy minden részletre pontosan emlékszünk. Ez azonban nem tartós emlékezet, ha visszaalszunk, reggel csak rémleni fog, hogy éjszaka még emlékeztünk az álmunkra. Ha valaki meg akarja őrizni az álmait, hasznos, ha diktafont vagy papírt-ceruzát készít az ágya mellé, hogy legalább körvonalakban megmaradjon az élmény. Így is csak fél sikerre számíthatunk, hiszen ami frissen felébredve a tudatunkban kristálytiszta hangulatként, logikus eseménysorként marad meg az álmunkból, leírva, elmondva legtöbbször már értelmetlen kuszaságnak tűnik. Az álmaink személyesek, és nehezen visszaadható belső képek, érzések, és nehezen oszthatók meg másokkal. Olyannyira, hogy az álmok az ujjlenyomathoz hasonló személyes profil kialakítására is alkalmasak.
Álmában mindenki kreatívabb
Az álomképek természetesen nem feleltethetők meg a valóban átélt élményeknek. Az agyunk transzformálja, átalakítja, új összefüggésekbe helyezi a tapasztalatainkat, és rendkívül kreatív módon újraértelmezi élményeinket. Álmunkban leleményesebbek vagyunk, nem véletlen, hogy a kutatók és álomfejtők csak kullognak az álomképek után, próbálják megfejteni értelmüket. Egyes művészek fel is használják az álombeli ötleteiket, Paul McCartney elmondása szerint a Yesterday című Beatles-slágert álmából felkelve jegyezte le, de a könyvben és filmen is világsikerű Alkonyat-sorozat is Stephenie Meyer álmából nőtt ki. A legtöbb író próbálta már felhasználni az álmait ötletforrásként, több-kevesebb sikerrel, és szinte mindenkivel előfordult már, hogy megpróbálta megfejteni, mit is üzen a tudatalattija egy-egy álommal.
Egyesek szerint képesek vagyunk előre megálmodni bizonyos történéseket. Erre nincs észszerű magyarázat, pláne bizonyíték, bár előfordulnak furcsa egybeesések. Abraham Lincoln például az ellene elkövetett végzetes merénylet előtt három nappal megálmodta a halálát.
Nők és férfiak álmai
Érdekes, kutatásokkal alátámasztott tény, hogy a női és férfiálmok között sok különbség van. A férfiak álmai valamiért sokkal többet játszódnak kint, a szabad térben, és jóval több szexuális töltetű álmot is látnak. Ugyancsak jellemzőbbek a férfiakra az erőszakos, küzdelmekről szóló álmok, míg a nők álmai érzelmileg telítettebbek, sokoldalúbbak. A nők álmai gyakran házban vagy valamilyen zárt térben játszódnak, ahol legtöbbször több ember is van. Rémálmaik jellemzően nem harchoz, nyílt konfliktushoz kötődnek, inkább az eltévedés, vagy valakinek az elvesztése áll az álombéli lidércnyomások középpontjában. A nők a terhesség időszakában általában többet és mozgalmasabb történeteket álmodnak, mint életük egyéb szakaszaiban.
Forras : itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése