Erdei ösvények mentén, kertek alján, parkok zugaiban ilyenkor találkozhatunk ezzel az apró, de kedves virággal, a leggyakrabban lila vagy fehér virágú ibolyával.
Talán nem is gondolnánk, hogy az ibolyák nemzetségébe mintegy ötszázötven faj tartozik. Földrajzi elterjedésük igen széleskörű, a trópusi, szubtrópusi vidékektől egészen a mérsékelt övi magashegységekig megtalálhatóak. Hazánkban 17 faj őshonos. Gyakran ültetik őket a kertekbe, de sokfelé vadon is találkozhatunk velük.
Az ibolyafélék családjának (Violaceae) többsége lágyszárú évelő, de van köztük egy- és kétéves is (például az árvácskák), valamint a trópusokon cserje és fatermetű fajaik élnek.
Általában kistermetűek, a legtöbb faj csak 10-15 cm magasra nő. Egyes fajok földalatti és –feletti szaporító hajtásokat, indákat fejlesztenek. Lombleveleik alakja kerekded vagy lándzsás, levéllemezük lehet szeldelt is, a levélválluk gyakran szíves. Virágaik öttagúak, kétoldali szimmetriával bírnak, több fajnál illatosak. A két középső sziromlevél eláll a többitől, az egyetlen alsó szirom sarkantyút képez. A színes virágokat rovarok porozzák be. Toktermése csillagszerűen háromfelé hajlik, láthatóvá téve a sorakozó kerekded, sötétbarna magvakat, melyeket gyakran hangyák terjesztenek.
Forras : innen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése