Minden évben van egy nap, amikor a férfiak virágot adnak a róluk gondoskodó asszonyi kezekbe, megköszönve ezzel a reggeli kávékat, a ropogósra vasalt ingeket, a fárasztó napok utáni meleg vacsorákat, az otthon melegét. Mindeközben valószínűleg kevesen tudják, hogy ez a nap, a nők napja eredetileg korántsem ilyen romantikus célzattal alakult ki.
A nőnap kialakulása szorosan kötődik ahhoz az évszázados harchoz, melyet a nők - a világ minden pontján - azért folytattak és a világon sok helyen folytatnak még ma is, hogy a társadalomban egyenlő esélyeik lehessenek.
Az ünnepnap kialakulásának történetében egészen 1857-ig kell visszatekintenünk. Ebben az évben, március 8-án, New Yorkban a textiliparban dolgozó nők tüntetést szerveztek, mellyel céljuk az volt, hogy emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést harcoljanak ki maguknak.
Fontos állomásai voltak az egyenlőségért folytatott harcnak az Internacionálék. Az I. Internacionálén (1866. szeptember 3-8.) fogadták el azt a határozatot, mely lehetővé tette a nők hivatásszerű munkavégzését. Több mint harminc évvel később, a II. Internacionálé alakuló közgyűlésén Clara Zetkin emelt szót a nők munkához való jogágért. Beszédének fő gondolata az alábbi mondat volt: "Amíg a nők nem lesznek anyagilag függetlenek, addig ugyanúgy a férfiak rabszolgái maradnak, mint ahogy a munkások a tőke rabszolgái."
Clara Zetkin
Magyarországon először 1914-ben emlékeztek meg ilyen formában a nőkről. Ám az azóta eltelt években már feledésbe merültek az eredeti célok. A nőnap ma már nem arról a küzdelemről szól, amit a nők hosszú időn át az egyenlőségért vívtak. Hiszen az egyenlőséget sikerült elérni. A nők ma már szinte mindenütt ugyanolyan jogokkal és lehetőségekkel indulnak neki az életnek mint a férfiak. Ugyanolyan nehézségekkel kell megküzdeniük és ugyanolyan keményen kell helytállniuk. Mégis, néha jól esik, ha a fene nagy egyenlőséget félretéve egy napig CSAK nők lehetünk.
Forras : innen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése