2016 a kedves pasik és a humoros csajok éve

A társkeresőkön a legtöbben valóban komoly kapcsolatot, társat keresnek. A Csajok és Pasik friss felméréséből az is kiderült, hogy az ideális pár mindkét nem szerint elsősorban kedves és humoros kell legyen. A kutatás emellett arra is rámutatott, hogy tulajdonképpen nincs összefüggés aközött, hogy milyen külsejű sztár tetszik nekünk, és hogy milyen párt keresünk. Szívesen nézegetjük George Clooney-t és Scarlett Johanssont, de randizni a mackós pasikkal és a „szomszéd lányokkal” akarunk.

A friss felmérés szerint a társkereső csajok 96%-a, a pasiknak pedig majd 90%-a komoly kapcsolatot keresve regisztrált online társkeresőre, csak a maradék néhány százalék gondolkodik könnyed, futó kalandokban. A Csajok és Pasik friss felmérése arra is rámutatott, hogy milyen típusú párt keresünk majd idén.

A megkérdezett csajok többsége mackós, „aputestű”, öltönyös üzletembert vagy pedig klasszikus macho pasit szeretne magának. 2016-ban kevésbé menő a hipszter, a geek vagy a lumberszexuális (kockás ing, nagy szakáll) külső, és nem menő az anyuci pici fia stílus sem. A pasik elsősorban a „szomszéd lány”-típusra vágynak, de sokan szeretik a sportos lányokat is. Minden negyedik pasi válaszolta, hogy a kedves, átlagos külsejű csajok jönnek be nekik, ötödük pedig az ártatlan kislányos külsőre bukik. Úgy tűnik, a titkárnős stílus és a Barbie-baba külső sem túl népszerű 2016-ban!
De vajon mi a helyzet akkor, ha a megkérdezetteknek arra kell válaszolniuk, hogy a külföldi hírességek közül ki tetszik nekik a legjobban? A válaszok nem túl meglepőek, de nem feltétlenül tükrözik a fenti típusokat. A nők többsége George Clooney-t tartja a legvonzóbbnak, őt követi Johnny Depp, a harmadik pedig Ryan Gosling lett. A pasik kedvence a válaszok alapján sorrendben Scarlett Johansson, Katy Perry és Jennifer Lawrence.

És mi a helyzet a belső tulajdonságokkal? A jövő egyértelműen a kifejezetten kedves fiúké, a megkérdezett csajok több mint fele ezt tartja a legfontosabb tulajdonságnak. Emellett a jó humort emelték még ki, szeretik ugyanis, ha párjuk meg tudja nevettetni őket. A csajok esetében a legtöbb szavazatot a nőiesség és a jó humor kapta, az hogy a lány házias legyen és tudjon főzni nem erős elvárás.

A válaszokból emellett még az is kiderült, hogy a legtöbben egész évben, időszaktól függetlenül kitartóan keresik az ideális társat, ugyanakkor karácsony előtt és az év elején mindenki kicsit több időt tölt online társkereséssel.
Ha tehát épp társkeresésben vagyunk, 2016-ban jó eséllyel találhatunk párra. És ne feledjük, nem kell arra alapozni, hogy a másik nem éppen melyik sztárért van oda! A legtöbben kedves, átlagos külsejű, szerethető társra vágynak.
És ha eljutottál az első randiig, feltétlenül bonts egy pezsgőt!

Adatok:
A felmérés 4747 fő megkérdezésével készült a Csajok és Pasik felhasználói körében 2015 decemberében.

Forras : innen...

Gondolatok a nőkről – nem csak nőknek!

A szörnyű az, hogy sem a nőkkel, sem őnélkülük nem élhetünk – kesergett  egykoron Byron. és milyen igaza is van, vallják ma is a férfiak.

Annyi minden van benned, s mind közül a legnemesebb, hogy érzéked van a boldogsághoz. Ne csak egyszerűen egy férfitól várd az életet. Ezért csalódik annyi nő. Önmagadtól várd. (Albert Camus)

Visszafogni magad, amikor bánt valami, és nem hisztériázni, amikor fáj – ilyen a tökéletes nő. ( Coco Chanel)

Minden nőnek, aki kövérnek tartja magát, mert nem nullás a mérete, üzenem, hogy csodálatosak és a társadalom torz.(Marilyn Monroe)

Egy nő szépsége nem a ruhákban, amiket hord, nem az alakjában vagy a frizurájában rejlik. A nő szépségét a szemében találod, mert a szem bejárat a szívhez, ahol a szeretet lakozik. (Audrey Hepburn)

Tudod mi az, ami igazán szexi? A humorérzék. A kaland íze. Arcpír télen. Csípő, amibe bele lehet markolni. Nyitottság. Magabiztosság. Alázatosság. Jó étvágy. Valaki, aki hallgat az intuíciójára. (…) Egy okos visszavágás. Jelenlét. Gyors észjárás. Egy ártatlannak tűnő hölgy, aki piszkos viccet mesél. (…) Egy nő, aki már felismerte, hogy milyen gyönyörű.
(Courtney E.Martin)

Nem félek, ha nőmet
Szépnek mondják, ha társaságba jár,
Dalol, táncol vagy fesztelen cseveg;
Az erényesnek mindez éke inkább. (W. Shakespeare)

Két olyan női mosoly létezik, amit az angyalok elirigyelnének: az egyik, mellyel a nő a szerelmét fogadja, mielőtt szavak hagynák el az ajkát; a másik pedig, mellyel az elsőszülött gyermekét üdvözli, s biztosítja az anyai szeretetről. (Thomas Chandler Haliburton)

Anya, ki minden nap hős, meséje csodavilág,
Ki mással törődik, nem csak az orráig lát,
Aki eléri a célját, úgy, hogy segít hátra is,
Megmutatja, hogy sikerül, majd lehet másnak is,
Ápol, kitart, őszintén gyászol,
Aki elfogadja, ha el kell engedni magától,
Aki mások örömében igaz módon osztozik,
Nem csak a sikeres hős, az bizony a szorgos is. (Punnany Massif)

Okos embernek tudni kell, hogy a nők sokkal gyengébbek, mint a férfiak: az álmaik és a gondolataik, ha egyszer nyilvánosságra kerülnének, bízvást azt eredményeznék, hogy egyetlen férfi sem akasztaná fel többé magát boldogtalan szerelem miatt; a vágyaik és a szerelmi kívánságaik elefánt nagyságúak a férfiérzéshez képest; és a lesütött szemekben nemcsak Capulet Julia önfeláldozása, de Báthory Erzsébet vérszomja is tükröződik.  (Krúdy Gyula)

Ne felejtsd el, hogy egy jó feleség olyan, mint egy zenebohóc: minden hangszeren tud játszani.  (Szepes Mária)

Forras : innen...

Nőtípusok, akiket kerülnek a férfiak

Biztosan veled is előfordult már, hogy megismerkedtél egy sráccal, akiért már az első találkozó előtt, mondhatni látatlanban is teljesen odavoltál, aztán jött az első randi, ami után hirtelen eltűnt.Ha ez veled is előfordult már – és többször is – akkor sürgősen változtatnod kell néhány tulajdonságodon!

Biztosan veled is előfordult már, hogy megismerkedtél egy sráccal, akiért már az első találkozó előtt, mondhatni látatlanban is teljesen odavoltál, aztán jött az első randi, ami után hirtelen eltűnt.Ha ez veled is előfordult már – és többször is – akkor sürgősen változtatnod kell néhány tulajdonságodon!

Vannak olyan női tulajdonságok, amelyek sajnos eléggé kiábrándítóak. Éppen ezért, ha nem szeretnéd, hogy a személyes találkozások száma egynél megálljon, akkor muszáj lesz ezeken változtatnod vagy nagyon sokáig szingli maradsz… A problémát legtöbbször az okozza, hogy van néhány olyan személyiségtípus, melyeket a férfiak már messziről elkerülnek. Közéjük tartozol te is?

1. A flörtölős

Semmi kétség, a férfiak szeretik azokat a nőket, akik flörtölnek, de ennek is van egy bizonyos határa. Nincs azzal semmi gond, ha könnyen belemész egy kis játékba, vicces és vonzó vagy, és ráadásul nem szégyenlősködsz, hiszen így neki is sokkal könnyebben megy az udvarlás. Az egészben csupán az nem mindegy, hogy az alkalmi vagy az állandó flörtölők csapát erősíted, hiszen az utóbbitól menekülnek a férfiak. Az ilyen nők folyton gesztikulálnak, megérintik a közelükben lévő másik pasikat. Persze először kihívást jelenthet egy olyan hölgy, aki mindig mindenkivel kacérkodik, de ha komolyabbá válik a kapcsolat, akkor ez elég hamar visszataszítóvá válhat a kiszemelt férfi számára. Az ilyen kacérkodó hölgyeknek a folyamatos figyelemre van szükségük ahhoz, hogy szinten tartsák az önbizalmukat, és erre az erősebb nem képviselői is hamar rájönnek. Persze egy magabiztos, türelmes pasi lehet, hogy tudja kezelni ezt a viselkedést, de valószínűbb, hogy rövid idő után rájön, csak az idejét pazarolja.

2. Az elkötelezett

Minden esetben próbáld magad a pasi helyébe képzelni! Megismerkedsz egy csodálatos nővel, alig várod az első randit, ahol minden a lehető legtökéletesebb. Fantasztikusan érzed magad, aztán egyszer csak derült égből villámcsapásként megváltozik minden… A partnered elkezdi a távoli jövőtöket tervezgetni, már az esküvőtök dátumát is kitűzte, a jövendőbeli gyermekeitekről beszél, azon gondolkodik, hogy kettőt vagy hármat szeretne, fiút vagy inkább lányt, mi legyen a nevük, majd a jövőbeli kiskutyátok fajtáján kezd el gondolkodni. Hidd el, ezzel mindent el lehet rontani, hiszen óriási nyomás kerül a kiszemelt pasira. Egy egészséges párkapcsolatban az első randik és az első néhány hónap az ismerkedésről szól. Ha ennyire előre is gondolkozol, ne ijeszd el a pasit ezekkel!

3. Ragaszkodó

Egy igazi anyáskodó típus: sehova nem tud elmenni és semmit nem tud megcsinálni a párja nélkül. Naponta többször – rosszabb esetben folyamatosan – bombázza e-mailekkel, telefonhívásokkal a partnerét, és teljesen kiakad, ha nem felügyelheti a párja viselkedését. Ha te is ebbe a típusba tartozol, akkor valószínűleg sokkal több energiát fektetsz egy kapcsolatba, mint amennyire szükség lenne. Mivel egymagad nem tudsz meglenni, így muszáj, hogy valamivel foglalkozz, lekösd a figyelmed. Vigyázz, mert teljesen kiszívod a másik energiáit és ráadásul a függéseddel még a türelmét is próbára teszed!

4. A bulizós

Eleinte vonzónak tűnhet egy olyan nő, aki a bulik középpontjában áll. Törődő, ám mégis kicsit vad, kívülről pedig mindenképpen érdekesnek tűnhet. Aztán ha a férfi közelebbről is megismeri, akkor általában kiderül, hogy az élete a buliknál véget is ér. Jól hangzik, egy mindig vidám, folyamatosan pörgős lány mellett az élet, de mi lesz akkor, amikor nyugalomra, komolyságra van szükség? A bohóckodás, a nyitott személyiség és a kacérkodó tánc eleinte mulatságos lehet, de az ilyen lányok általában nem tudják, hol a határ. Nehéz lehet normális kapcsolatot kialakítani egy olyan nővel, akinek minden gondolatát a bulik teszik ki.

5. A csacsogó

Ő az, aki soha nem fogja be a száját, folyamatosan beszél, és mindez úgy megy neki, hogy szinte levegőt is alig vesz. Az életében történő összes fontos és lényegtelen dolgot megoszt bárkivel, s ehhez a személyiséghez gyakran társul a drámaiság és pletykásság is. Ez az a nőtípus, aki – érthető okokból – őrületbe kergeti a férfiakat. Azt érezteti a másik féllel, hogy ő mindent jobban tud, ezt azonban csak rövid ideig tolerálja a pasi. A legtöbb ember szerint két fél kell a beszélgetéshez, de ő ezt nem így gondolja. A nők amúgy is fecsegősebbek, mint a férfiak, de az ilyen nő nem tudja, hogy a hallgatás néha aranyat ér. Meg kell értenie, hogy minél kevesebbet beszél, annál többet tanul.

Forras : innen...

Számít a szerelemben a korkülönbség?

Azt mondják, hogy a szerelemben nem számít a korkülönbség. Vajon valóban igaz ez a mondás, és tényleg nem jelent problémát az életkor?

Azt mondják, hogy a szerelemben nem számít a korkülönbség. Vajon valóban igaz ez a mondás, és tényleg nem jelent problémát az életkor?

Tiniként sokat számít az a néhány év különbség a párok életében, hiszen ilyenkor a lányok – mivel kicsit gyorsabban érnek a fiúknál – szívesebben választanak idősebb, tapasztaltabb partnert. Aztán ahogy múlnak az évek, egyre kevésbé van jelentősége a kornak, hiszen néhány évnyi különbség még akár kiegyensúlyozottabbá is teheti a kapcsolatot. Sokan úgy tartják, hogy az a legideálisabb, ha megegyeznek az életkorok, vagyis egyidősek a párok, esetleg maximum 2-3 év különbség van köztük, hiszen ilyenkor nagyobb az esély az egyetértésre, a közös nézetekre.

Ha a férfi néhány évvel fiatalabb a nőnél, akkor a választott pasinak gyorsan fel kell nőnie a feladathoz, hiszen a legtöbb nő 30 éves kora körül már családot szeretne. Emellett persze ugyanazt várja el az idősebb nő a fiatalabb pasitól is, mint amit egy korabeli férfitől elvárna. Ilyenkor problémát jelenthet, hogy amíg te már a babaneveken gondolkozol, addig a párod még a szórakozáson és a haverokkal való sörözésen töri a fejét. Így könnyen lehet, hogy mire megérne a feladatra a választottad, addigra te vagy kifutsz az időből, vagy feladod az egészet és ott maradsz egyedül. Az is gyakori probléma, hogy a nők sokszor nem találják a közös hangnemet a náluk fiatalabb férfiakkal, ez pedig főleg a komolytalanságnak vagy az egzisztencia hiányának köszönhető. Általában azok a nők választanak fiatalabb férfit, akiknek a frissesség, a vidámság hiányzik az életükből, és emelett nem vagy csak később szeretnének családot alapítani, de jelenleg sokkal jobban szeretnék élvezni az életet.

A legáltalánosabb az, amikor a kapcsolatban a férfi néhány évvel idősebb a nőnél. Ennek az az oka, hogy a nők ösztönösen azokhoz a férfiakhoz vonzódnak, akik meg tudják teremteni számukra a családalapításhoz szükséges körülményeket. Persze ez csak általános feltevés, hiszen attól mert valaki idősebb, egyáltalán nem biztos, hogy biztosabb lábakon áll, mint egy fiatalabb férfi.

A túl nagy korkülönbség esetén (10-15 év) is lehetnek problémák, így például az idősebb férfi túl nagy nyugalma lehet, hogy egy ideig vonzó, de hosszútávon unalmassá válhat. Ennél nagyobb gond lehet, hogy még a jóval fiatalabb nő minden vágya a gyermek, addig egy meglett férfinek sokszor már eszében sincs családot alapítani. Ha nagy a korkülönbség, akkor az átlagosnál sokkal több időt kell szánnotok beszélgetésre, és a kompromisszumok keresésre. A közös jövő szempontjából további probléma lehet, hogy bár kiszámíthatatlan, mégis előfordulhat, hogy szerelmünktől sokkal előbb kell elbúcsúznunk, mint ahogy azt szeretnénk.

Persze a beszélgetések minden kapcsolatban fontosak, a korkülönbségtől függetlenül. A nők számára a legfontosabb a biztonság, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy lakás és autó tulajdonosnak kell lennie a választottnak, de tervekkel és célokkal kell rendelkeznie a közös jövőre nézve. Azt pedig, hogy mennyi az ideális korkülönbség nekünk kell éreznünk. :)

Forras : innen...

Karinthy Frigyes : Az asszony és az igazság

Az asszony elment az Igazsághoz, és így szólt:
- Nem szeretem a férjemet, el akarok válni tőle, kérem, válasszanak el.
Az Igazság a döntvénytár egyik kiadványában lapozgatott, és gépiesen válaszolt:
- Kérem szépen, az nagyon egyszerű. Beadja a válókeresetet, mire felszólítjuk a férjet, hajlandó-e elválni, és ha hajlandó, rendben van a dolog, elválasztjuk.
- Csakhogy a férjem nem hajlandó elválni, mivel erre semmi oka, csak nekem van rá okom, mivel nem szeretem őt.
- Ez kérem, nem ok. Miért nem szereti őt?
- Azt én nem tudom, hogy miért nem szeretem, valószínűleg azért, mert utálom.
Az Igazság a döntvénytárt nézegette, de nem talált erre vonatkozó utasítást.
- Hát kérem, az nem úgy van. Ebben az esetben nem választjuk el. Csak két eshetőség lehet - vagy az, hogy a férj hajlandó elválni, vagy pedig a másik, hogy kegyed olyan okot tud felhozni, melyet a törvény válóoknak elfogad. Iszákos az ön férje, azért nem szereti?
- Nem iszákos. Mégse szeretem. Talán, ha iszákos lenne, szeretném.
- Veri nagyságodat a férje?
- Nem ver. Mégse szeretem. Talán éppen akkor szeretném, ha verne.
- Nem tudja eltartani, ezért nem szereti?
- El tud tartani, mégse szeretem.
- Hát akkor itt van ez az utolsó és legfőbb argumentum: nem férfiú-e kegyedhez a férje? Mert ha be tudja bizonyítani, hogy kedves férje nem férfiú, abban az esetben a törvény elismeri, hogyha nem férfiú, akkor nem is férj, és elválasztja önöket.
- De bizony férfiú, hiszen éppen azt nem szeretem benne, hogy mégis férfiú akar lenni hozzám, mikor nem szeretem. Ha nem akarna hozzám férfiú lenni, akkor tudnék mellette élni, még ha nem is szeretem. Hiszen éppen azért jöttem a törvényhez, hogy akadályozza meg a férjemet abban, hogy hozzám férfiú lehessen.
- Hja, kérem, erre nincs törvény. Ha kegyed azt tudná állítani, hogy a kegyed férje nem férfiú, akkor esetleg lehetne valamit csinálni.
- Csak akkor?
- Csak.
Az asszony gondolkodott.
- Hát tudja mit? - mondta aztán - most jut eszembe, nem férfiú. Ezennel beadom férjem ellen a válókeresetet, azzal az indoklással, hogy nem férfiú, tehát nem is lehet férj.
Az Igazság jegyzőkönyvet vett fel.
- Tudomásul vesszük, hogy az ennyi és ennyiedik törvénycikkre hivatkozva, beadta férje ellen a válókeresetet. Megindítjuk a vizsgálatot, és az eredményről értesíteni fogjuk.
Az asszony hazament és várt. Az Igazság pedig elment a férjhez, és így szólt hozzá:
- Az ön felesége azt állítja, hogy ön nem férfiú, és ezen az alapon el akar válni öntől. Mit tud felhozni védelmére?
- Micsoda beszéd az, hogy én nem vagyok férfiú?
- Bizonyítsa be!
- Hogy bizonyítsam be, mikor a feleségem nem hagyja bebizonyítani? Bezárja az ajtót.
Az Igazság egy percig gondolkodott. - Orvosszakértőt fogunk megkérni.
Az orvosszakértő odanyilatkozott, hogy az ember férfiúi mivoltát csak nővel szemben bizonyíthatja. Viszont az asszony nem hajlandó arra, hogy a bizonyítás céljából kísérleti anyagul szolgáljon, s erre a törvény nem is kötelezheti. Mi itt a teendő?
Az Igazság három napig gondolkodott, aztán rájött, hogy ezt csak úgy lehet elintézni, ha a törvény egyenesen kirendel egy nőt, akivel szemben a férj bebizonyíthatja, hogy ártatlan a vádban foglalt gyanúsítással szemben, mely szerint ő ártatlan. Bizonyítani kell, és más mód nincsen rá.
            Kirendelt a törvény egy nőt, aki effajta tudományos és szakértői kísérleteknél, félhivatalos megbízatás révén, hivatásszerűleg asszisztálni szokott, és kiküldött bizottság előtt a férj bebizonyí­totta ártatlanságát. Jegyzőkönyvet vettek fel, mely a csatolt orvosi látleletre hivatkozva meg­állapítja, hogy a felesége által emelt vád alaptalan, mivel a férj igenis férfiú, minek következtében az egyetlen felhozott válóok elesvén, a válókereset visszautasítva a megfelelő törvénycikk értelmében, indokoltatik. Erről értesíttetik az asszony.
            Az asszony a haját tépte, aztán felvette legszebb kalapját, és elindult a Duna-partra, hogy vízbe vesse magát. A Kossuth Lajos utcában találkozott az ügyvéddel, akinek elpanaszolta, hogy bánt el vele az Igazság.
Az ügyvéd egy pillanatig gondolkodott, aztán így szólt:
- Várjunk egy kicsit azzal a vízbe ugrással. Be fogjuk adni még egyszer a válókeresetet.
- Hogy adjam be? A férjem nem iszik, nem ver, el tud tartani és férfiú. Más okot nem fogad el az Igazság.
- Dehogynem. A házasságtörést. A kegyed férje házasságot tört, és erről a törvény maga vett fel bizonyító jegyzőkönyvet. Hoci csak ide azt a kis okmányt.
Rögtön megcsinálták a válókeresetet - és az Igazság, a megfelelő törvénycikkre hivatkozva, házasságtörés címén elválasztotta az asszonyt a férjétől.

Karinthy Frigyes : Férfiideál

- Mégis, milyennek kellene lenni annak a férfinak? - sürgettem őnagyságát, magam is csodálkozva kíváncsiságomon, mert hiszen egy csöppet se érdekelt, hogy mit fog felelni.
Őnagysága behunyta a szemét, mosolygott.
- Azt hiszi, azt így el lehet mondani?
Hála istennek, gondoltam, úgyse lehet elmondani, akkor hát beszéljünk valami másról, például, hogy mikor hozzák az uzsonnát.
Őnagysága kinyitotta a szemét, és elkomolyodott.
- Azt hiszi, azt így el lehet mondani?
- Persze hogy azt hiszem, miért ne? Magasnak, szőkének és kékszeműnek, mi? Őnagysága legyintett.
- Milyen ostobák maguk! Igazán azt hiszik, nálunk is az a fontos, ami maguknál - megjelenés, forma - testi szépség?
- Igazán? Hát lehet csúnya is?
- Csúnya? Azt nem. Azt nem mondom. Arról szó sem lehet. Szépnek kell lenni, az természetes. Csakhogy a szépség magában nem elég. Az olyan természetes alapfeltétel, mint a levegő, ami nélkül úgyse lehet szó semmiről. De hol van még a szép férfi a férfiideáltól! Csak maguk őrülnek meg mindjárt, ha egy nő szép. Nekünk az kevés! Szépek lenni magunk is tudunk. Megint behunyta a szemét, nedves, kicsit nyitott szájjal mosolygott, hátradőlt, hosszú szempillái kéjesen remegtek. Rettentő csúnya volt.
- Szóval - okosnak is kell lennie? Lángésznek - zseniálisnak - nagy gondolkodónak? - suttogtam rekedten. Nagyon szerettem volna uzsonnázni.
Őnagysága dallamosán felnevetett. Rémes hangja volt.
- Csacsi! Mi közöm a gondolataihoz - ha nem énrám vonatkoznak! Még ha akkora lángész is, mint az a Shakespeare vagy az az Edison! Az a férfi, akiről mi ábrándozunk, elsősorban férfi - nem világboldogító apostol!
- Hát lehet buta is?
- Hova gondol! Az természetes, hogy mellékesen világboldogító apostol. Csak nem gondolja, hogy engem például igazán érdekelni tudna egy buta férfi. De az, hogy okos és tehetséges legyen, hozzátartozik a dologhoz, abban semmi különös nincsen - hiszen különben nincs is mód rá, hogy megismerkedjünk. Egy buta férfival szemben mindig érezzük a szellemi fölényünket és az elviselhetetlen - mert mi nem szeretünk fölényben lenni, szellemileg.
Kiegyenesedett, gúnyos szikra villant meg a szemében, hidegen, nyugodtan végigmért. Kimond­hatat­lanul ostoba képe volt.
- Értem - mondottam lesütött szemmel, mert mintha a szobalány lépteit hallottam volna, és nem akartam, hogy észrevegye, mennyire örülök az uzsonnának. - Értem. Röviden szólva: olyannak kell lennie, hogy szerelmet keltsen. Az a bizonyos férfi, aki nem tudni, miért, tetszik a nőknek: valami rejtett fluidum van benne, sugárzó erő. Az arca szellemet, bátorságot, okosságot, önérzetet tündököl.
Sajnálkozva nézett rám. Nagyon megsajnáltam.
- És egyéb semmit?
- Hát még mit?
- Szellem! - bátorság! - okosság! - önérzet! És hol a legfontosabb: a rajongás?
- Rajongás?
- A rajongástól, a szerelemtől elboruló szemek, ahogy rám néz? A vak imádat, az alázatos hódolat, amibe felolvad, ha meglát? Az ájult szerelem, amitől egész lénye remeg? A kétségbeesett zokogás, a leugrás a negyedik emeletről, a vak dühroham, amivel tőrt ragad, hogy leszúrja azt a másik férfit, akire ránézek?
- De miért nézne másra, ha egyszer...
- Na hallja! Hát azt hiszi, tudnék szeretni olyan férfit, aki terrorizál engem, aki a szabadságomat akarja? Egy rabszolgatartót? Pfúj! Undorodom a féltékeny férfiaktól - akik megalázzák önmagukat!
- De hisz az előbb...
- Mit, előbb? Az én férfiideálom titokban szenved, nem szól, csak szenved, emészti magát értem - halálosan tudnék szeretni egy ilyen férfit!
Megállapíthatom, hogy őnagysága halálosan tudna szeretni egy olyan gyönyörű szép, zseniális, gazdag és tökéletes férfit, aki reménytelenül szereti őtet, és fájó szívvel lemondtam az uzsonnáról, mert már mennem kellett.

Karinthy Frigyes : Egy férj naplójából

Nov. 1.
Nem tudom, de nekem a feleségem gyanús. Ma este, mikor hazajöttem, egy kardot találtam otthon a szobában, de a feleségem megmagyarázta, hogy hogyan esett be véletlenül az utcáról a kard, mikor lent elmentek a katonák, hát ami igaz, az igaz, nagy szél volt ma.

Febr. 15.
De nekem mégiscsak gyanús a feleségem. Ma gyereket szült nekem, hát nézem a gyereket, vörös haja van és három füle, nézem a szobaurat, annak is vörös haja van és három füle, de furcsa találkozás, mondok, de a feleségem megmagyarázta, hogy aszongya, biztosan ikreknek akartak születni, aztán meggondolták, és összementek mégis, de siettükben az egyiknek a másik füle kimaradt, hát ebbe lehet valami.

Márc. 2.
Nem tudom, de nekem roppant gyanús a feleségem, mégis. Ma megyek az utcán, hát véletlenül fölnézek egy ablakba, ott látom a feleségem, kibontott hajjal csókolózik egy alacsony fiatalem­berrel. Mindjárt különös volt nekem, direkt megvártam lent a lépcsőházban, és kérdeztem tőle, mit keres ebbe a házba, erre pofon vágott, mondta, hát egy új unokafivérem született, marha, azt jöttem üdvözölni. Kérdeztem, hogy akkor mért bontotta le a haját, mondta, mert meleg volt, hát abba igaza van, kezd már nagyon meleg lenni.

Jún. 14.
Mégiscsak gyanús nekem a feleségem, tudja isten. Hazajövök a hivatalból, hát amint megyek keresztül a szobán, a feleségem, látom fekszik a díványon, és a házmester is feküdt a díványon, eleinte nem akartam szólni, bementem a másik szobába, de aztán, mikor a házmester elment, mégiscsak szeget ütött a fejembe a dolog, meg is kérdeztem egyenesen a feleségemet, nem sokat teketóriáztam, hogy mi az, de ő mondta, hál' istennek, hogy csak valami lakbérről volt szó, aztán közbe elfáradtak, hát azért feküdtek le, szegény házmester fáradt volt, az igaz, egész éjjel kell neki szaladgálni ajtót nyitogatni.

Aug. 3.
Valami jót kitaláltam ma, mert nekem nagyon gyanús volt a feleségem, éjjel, mikor azt hitte, hogy alszom, lassan felöltözött mindig, és elment hazulról. Hát erre kötöttem egy spárgát a lábára, egy hosszú gombolyagról, mer' az ember vigyázzon a feleségére, ha az elmegy hazulról, ezer szeme legyen az embernek a feleségére, mondok, nehogy megcsalja. Így most jó lesz, gondoltam, a feleségem járkálhat, de nem csalhat meg, mer' én abban a percben, amikor akarom, visszagom­bolyítom a spárgát, és visszahúzom a feleségem.

Aug. 10.
De mégiscsak gyanús nekem a feleségem. Ma éjjel megint felkel, én lassan, hogy ne vegye észre, ráteszem a spárgát a lábára, ő meg húzta maga után a spárgát és elment. Most legalább nyugodt lehetek felőle, gondoltam, mert az utóbbi időben, mondom, igazán szinte gyanús nekem a feleségem. Egy óra múlva kezdtem gombolyítani visszafelé a spárgát, húztam vissza a feleségem, egész szépen jött, de egyszerre csak, furcsa, kétszer olyan nehéz lett húzni, ez tartott egy darabig, aztán egyszerre megint könnyű lett húzni, később pár percre megint sokkal nehezebb volt húzni, aztán megint olyan könnyű lett, mint eleinte, és végre behúztam a szobába. Nem értem, mért lett közbe nehezebb, roppant gyanús nekem a feleségem, meg fogom kérdezni.

Okt. 31.
Már régebben meg akartam írni a naplómba, hogy nekem gyanús a feleségem. Ma este hazajövök, és le akarok feküdni, hát nem lehet lefeküdni, próbálom így, próbálom úgy: egyszerre rájövök, hogy azért nem lehet lefeküdni, mert már fekszik valaki az ágyamban. Mondok csodálkozva, nini, hát akkor én már előbb lefeküdtem? de az nem lehet, mert hiszen még fent vagyok. Megkérdeztem a feleségemet, hogy lehet az, ez a helyzet nekem nem elég világos. Mondja a feleségem, gyújtsak gyertyát, és tartsam egy ideig a fejem előtt, akkor majd világos lesz. Meg is gyújtottam a gyertyát, és tartottam egy ideig a fejem előtt, arra aztán mondta a feleségem, hogy oltsam el hirtelen. Hirtelen eloltottam, de mondom, nekem roppant gyanús a feleségem, csak nem szeret ez a nő valaki mást?

Nov. 7.
Egy hónapja nem láttam a feleségem, egy hónap előtt azt akarta ugyanis, hogy menjünk a kaszárnyába lakni, de nem akartam, azóta nem látom a feleségem. Este mindig rá gondolok, és nagyon fáj a szívem, mert valami egészen különös, egészen érthetetlen gyanú lappang a lelkem fenekén, alig merem leírni: én azt hiszem, ez az asszony nem szeret már engem annyira. Norvég regényekbe olvastam én már valamikor, hogy lehetséges, hogy az asszony lassan-lassan elhidegül a férje iránt, és belső átalakulások lelki távolodást idéznek elő hovatovább. Lehetséges volna, hogy az én feleségem is egy ilyen átalakulás felé közeledik?

Dec. 25., karácsony
Nem, nem: a feleségem mégis szeret. Két hónapi aggodalmak és lelki harcok után végre mégis megértettük egymást: ma este ismét enyém lett. Az Ó utcán jöttem éppen haza tizenegy után, hát egy kapu alól egyszerre elém toppant a feleségem, biztosan azonnal megismert, bár sötét volt, mert rögtön mondta, hogy jöjjek be hozzá, és még szép embernek is nevezett. Bementem, és feleségem rögtön karjaimba omlott - mégse volt hát igaz azzal a norvég regénnyel. Boldog vagyok, hogy gyanúm alaptalannak bizonyult; soha nem gyötröm magam többé ilyen elvont dolgokkal, melyek csak lelkünk nyugalmát zavarják.